Főnixmadarak – Moncz Attila publicisztikája

Egészen jól cseng a sportban a főnix (vagy angolul a phoenix) név, hiszen például a székesfehérvári Főnix Gold FC adta a magyar labdarúgásnak Szoboszlai Dominikot és Bolla Bendegúzt, míg a Phoenix Suns kosárlabdacsapata háromszor is megnyerte a Nyugati főcsoportot az észak-amerikai profi kosárlabdaligában, az NBA-ben. Az elnevezés kapcsolódik az egyiptomi mitológiából ismert madárhoz, amely rendre saját hamvaiból születik újjá. (Igen, ez az amerikai városra is igaz, hiszen a korábban Mill Cityként – Malomváros – is ismert település végül azért kapta ezt a nevet, mert egy régi civilizáció romjaira épült.) Hihetnénk, csak így, áttételesen tudunk kapcsot találni a sport és az újjászületés között, de ma már létezik a „phoenix club” (főnixklub) terminológia is az angol sportnyelvben, valós tartalommal, a tagokra nézve közös jellemzőkkel. Ezt a kifejezést a profi csapatsportokban olyan új szervezetekre használják, amelyek gazdasági okokból (vagy azok következményeiből) megszűnt egyletek romjain – döntő többségben szurkolói kezdeményezésre – születnek újjá, és általában más (de azért a kötődésre utaló) néven újrakezdik vagy folytatják a sporttevékenységet.

Az internetes lexikonban, a Wikipedián található szócikk csaknem 200 ilyen futballcsapatról tesz említést, de például baseballban (a Washington Nationals a legutóbbi, amely harmadik generációs főnixklubként viszi tovább a Washington Senators örökségét), kosárlabdában (például a hajdani Euroliga-résztvevő Prokom Trefl Sopot „kimúlása” után megalapított Trefl Sopot) és jégkorongban (az Ottawa Senators és a Winnipeg Jets is főnix lett) is tudunk hasonló módon létrejövő együttesekről.
Persze, a prímet a labdarúgás, azon belül is a brit futball viszi. A jelen, illetve alighanem a közeljövő egyik felkapott példája a Darlington FC-é lehet, amely vezeti a National League North mezőnyét a hatodosztályban, és ha meg is nyeri, visszatérhet a profi ligarendszerbe. Mondjuk a körülmények kevésbé profik, hiszen két decemberi bajnokija is veszélybe került a bérelt stadion áramproblémái miatt, de a helyszínen lévő villanyszerelők gyorsan segítettek. Az utóbbi időszakban amúgy is az ilyen összefogás jellemző a klubra, amely a kétezres évek elején háromszor is állt a „pénzügyi ítélőszék” előtt, és harmadjára az akkori tulajdonos, George Reynolds nagyra vágyása miatt be is csődölt. Egy mindössze kilencvenezres városba álmodott meg egy 25 ezres stadiont, aminek a költségei szó szerint mindent vittek a klubvagyontól a versenyengedélyig, hiszen a hitelezőkkel nem sikerült megegyezni.

A szurkolók új klubot alapítottak, a Darlington 1883-at, amely azonban csak a kilencedik osztályban indulhatott (volt is nagy csodálkozás, amikor a 200 nézőhöz szokott pályákon hirtelen megjelent 1500 vendégdrukker…), de miután négy év alatt három ligát ugrott felfelé, még a régi nevét is visszakaphatta. Az egylet 87 százalékos tulajdonosa a Darlington FC Supporters Group, a tagok aktívak és lelkesek, amire David Johnston ügyvezető a The Athletic magazinnak példát is hozott: „A skót Rangers ugyanabban az időszakban került bajba, mint mi, az első idényben mégis a mi szurkolóink gyűjtöttek több pénzt. A támogató szándék azóta is megvan. Az évek során 1.7 millió fontot szedtünk össze, ebből az idén 150 ezret már oda tudtunk adni a menedzserünknek, hogy fordítsa a csapatra.”

A feljutásért a Scarborough Athletic lehet a Darlington egyik nagy riválisa, amelynek jogelődje, a Scarborough FC 2007-ben 2.5 millió fontos mínusz miatt lett az enyészeté. Most az 1999-es Bajnokok Ligája-döntőn cserejátékosként a Manchester United kispadján ülő, az angol válogatottnál kerettagságig jutó Jonathan Greening vezetésével próbál feljebb jutni – kizárólag önerőből. Van 800 klubtagjuk, ők egyben tulajdonosok is, 650-en bérletesek, a karácsony előtti meccsükre pedig 1900-an mentek ki. „Még mindig száz százalékban szurkolói tulajdonban működünk, és kizárólag önkéntesek irányítanak minket – jelentette ki Trevor Bull elnök. – Munkamódszerünk egyszerű. Megbecsüljük, mennyi pénz folyik be a jegy- és bérletértékesítésből, illetve a merchandisingból, aztán megnézzük a várható költségeinket is.

Ami pedig marad, azt megkapja a menedzserünk.” A következő időszakban sok nem marad, mivel bővíteni kell a Flamingo Land Stadiumot egy kis fedett terasszal, illetve szükség van irodákra is, a kialakításukhoz elengedhetetlen 120 ezer fontot pedig a klub állja. „Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy főállású alkalmazottaink legyenek, legalábbis a jelenlegi rendszerben biztosan nem. A továbblépési esélyeinket a pénzügyi lehetőségeink korlátozzák. Viszont az meg látszik, hogy most járunk a biztonságos úton” – jegyezte meg Bull.

Az angol főnixklubok közül az AFC Wimbledon emelkedett egyelőre a legmagasabbra, a negyed­osztályban szerepel. A legmulatságosabb történet pedig a Bradford Park Avenue, az egyik „legnépszerűtlenebb” újjászülető nevéhez fűződik. A csapat a „mennyei megyeire” hajazó pályán játszik, a futópályát és a lelátót elválasztó két ajtó egyikére a „We Stand With Ukraine” (Ukrajna mellett állunk), a másikra a „No Standing” (Állni tilos) feliratot sikerült rápingálni. Igaz, más téren dicséret illeti az egyletet, hiszen a Bradford felismerte, neki a tehetséggondozásból kell megélnie, így aztán több másodosztályú csapat is ide irányítja az akadémiájáról kikerülő játékosokat. „A múltban az emberek kis pénzt pumpáltak a csapatba, ennek köszönhetően néhány osztályt feljebb léphettünk. De ez nem fenntartható, más utat kell találnunk, alulról kell építkeznünk” – vallotta be Mark Bower, az együttes vezetőedzője.

Természetesen a tulajdonosváltások, illetve a felvásárlások kapcsán is találkozhatunk főnixekkel. Bár itt-ott hajlamosak az FC United of Manchesterre is így tekinteni, de ugye a Glazer család ott továbbvitte a Manchester Unitedet, amely jelenleg is a BL-indulásért harcol, míg a szurkolók „MU-ja” a hetedik ligában küzd. Viszont az Austria Salzburg a Red Bull-csoport megjelenése után a színtől a címeren át a névig mindent lecserélt, így aztán a klubhű drukkerek 2005-ben a régi néven új csapatot jegyeztek be, amely szerepelt már az osztrák másodosztályban is, jelenleg pedig eggyel lejjebb, a Regionalliga Salzburgban hadakozik. Az italgyártó cég lipcsei megjelenése is romokkal járt, ott speciel az SSV Markranstädt volt a kárvallott, amely aztán a 2009–2010-es idényre újjáalakult, pillanatnyilag a hetedosztályban futballozik.

De ma már simán végbemehet klubalapítás internetes „romokon” is. Elias Nerlich, a németek korábbi FIFA-sztárja ugyanis áthelyezte a valóságba a működését, és létrehozta a Delay Sports Berlin nevű csapatot. A gárda az idén a Berlin-kupában egy-egy győzelemmel és vereséggel két mérkőzést is letudott, jövőre pedig a körzeti bajnokságban bekapcsolódik a ligarendszerbe is. A gárda iránt jelentős az érdeklődés, ami az alapító közösségi médiás számait (egymillió követő a Twitchen, 900 ezer pedig az Instagramon, illetve a YouTube-on) figyelembe véve nem is meglepő. Csak egy példa: Nerlich három évig volt a Hertha BSC e-szakosztályának profija. A legismertebb berlini klubot jelenleg 260 ezren követik az Instagramon, a Delay Sports Berlin működése első hónapjában 309 ezerig jutott! Így nem csoda, hogy az alapító atya azt mondja, neki a kilencedik ligában is szüksége van 3000-es stadionra, és még ott sem tud majd mindenkit fogadni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!