Egy „poros” edző – Csinta Samu publicisztikája

A nemzetben gondolkodás „hivatalosítása” után több mint egy évtizeddel remélhetőleg egyre kevesebben kapják fel a fejüket, ha a világ különböző pontjain élő magyar sportolók, szakemberek tevékenységére, sikereire-kudarcaira is fokozottan odafigyelünk. És itt most nemcsak az idegenlégiósainkra gondolok, hanem azokra is, akik a történelem kifürkészhetetlen akaratából a jelenlegi országhatárokon kívüli területeken születtek, ott élnek-dolgoznak, esetleg onnan rajzottak ki világot látni és hódítani. Sikereik a mi sikereink is, bánataik, kudarcaik a mi szomorúságunk. Mint egy nagy családban, ahol mindenkit számontartanak, aki egyazon fészek­aljból származik.

Ebben az összefüggésben alig haladja meg a szokványost, hogy Bölöni László legutóbbi edzői sikerének, a Metz kimagasló szereplésének a francia másodosztályban a Nemzeti Sport is kiemelt figyelmet szentel. A marosvásárhelyi szakember amúgy is reprezentatív mintája annak, hogyan lehetett, illetve lehet kisebbségi magyarnak megmaradni egy nem túl magyarbarát ország közvéleménye előtt is. Illetve a káros általánosításoktól ódzkodva a helyén kezelni olyan eseményeket is, amelyek akár egy életre szóló elhidegülést is joggal válthattak volna ki – lásd a 2004-es, a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazást. Amit ugyan rövid ideig azzal szankcionált, hogy nem volt hajlandó magyarul válaszolni a feltett kérdésekre – „Ha már románnak nyilvánítottak...”, – de alapvetően nem befolyásolta az anyaországhoz való viszonyát, szókimondó ragaszkodását.

A hasonló esetek persze magát az embert minősítik, ami a futballedzőből sem hiányozhat. A karakteres, vízióval is megáldott szakember ugyanis többnyire célba ér, még akkor is, ha néha kirúgják. Nyilván leginkább akkor sikeres, ha a körülmények, a futballközeg is partner hozzá. Bölöni korábbi görögországi kísérlete kicsorbult a testidegen közegen, a nagycsapat státust már csak a nevében hordozó Panathinaikosznál ki is kiáltották öreg, poros edzőnek, akinek a mondandóját már nem értik a napjaink futballján felnőtt ifjoncok.

Az Athénból való hazatérést követően kis időre kicsomagolta a futballedző mindig kéznél lévő bőröndjét. Annyi a tennivalója, mondta akkoriban, hogy nincs ideje unatkozni. „Amikor negyven éven át nem élsz otthon, a dolgok nagy részét félreteszed későbbi, nyugalmasabb időkre. Ha ma lemegyek a pincémbe, még mindig kezembe kerülnek olyan dobozok, amelyek a játékoskoromból származó dokumentumokkal vannak tele: féltve őrzött újságcikkekkel, fényképekkel. Igyekszem a hivatalos dolgokkal is utolérni magam, nagyon szeretek kertészkedni, írogatom a könyvemet is” – mondta. Az emberi-edzői érettség fokmérőjének tetszik az is, hogy semmiből sem kellett kigyógyulnia, a covidos időkkel súlyosbított athéni kalandot nem tekintette többnek újabb tapasztalatnál, no meg amúgy holtig tanul az ember. „A többség azt hiszi – jómagam is, mielőtt szembesültem volna a realitással –, hogy fél évszázaddal ezelőtt európai kupadöntőt játszó klub különleges minőséget képvisel, de hát ez a Panathinakosz már egészen más világ.” És nagyjából ennyi.

Hogy a francia első ligából 2022 nyarán kizúgó Metz mit várt tőle, a „poros” edzőtől, nem tudni. Azon túl, hogy azonnal vigye vissza a Ligue 1-be. Ha akkoriban a játékfilozófiájáról kérdezték, ilyesmit mondott: a futball egyszerre fantasztikus kábítószer és szórakoztatóipari termék, ami régen túlnőtte a sport dimenzióit, ennek következtében mindenre odafigyelnek, ami körülötte zajlik vagy köze lehet hozzá. És mivel több „iparág” szempontjából is óriási a tét, két dolog – egyik sem abszolút újdonság – körvonalazódását véli érzékelni. Az egyik a hátulról „alkotás”, amivel mindenki kísérletezik is. A másik az előbbiből fakad. Ha egy csapat vállalja annak kockázatát, hogy a védőkkel építkezik, megpróbálja minél korábban visszaszerezni a labdát, hogy ne adjon időt és lehetőséget az ellenfélnek a vissza­zárkózásra. Ugyanakkor ha valamelyik csapat a letámadást választja, nagyon jónak kell lennie az erőnlétének – ami megfelelő edzésmunkával elérhető –, illetve hosszú cserepadjának. Ez utóbbi megvalósítása már többnyire pénz kérdése. Bizonyos mértékig persze edzői szemé is, amely meglátja az ifiben, a tartalékban kaparó tehetséget. Persze aki felfedezett már egy Cristiano Ronaldót, annak utóbbi tekintetben már nem sok bizonyítanivalója van. Ezúttal mindössze annyi történt, hogy visszahozott néhány játékost, aki korábban kicsit háttérbe szorult.

A francia másodosztály rajtja nem ígért sok jót, annak alapján kevesen fogadtak volna a Metz azonnali visszajutására: az első 13 forduló mérlege négy győzelem, három döntetlen, hat vereség. Az első visszafogottan biztató jeleket a katari világbajnokság előtti utolsó két fordulóban aratott győzelem kínálta, a másfél hónapos szünetet pedig a jelek szerint Bölöni maximálisan kihasználta. Ami következett ugyanis, igazi metamorfózis volt: a soron következő 23 meccsen csak győzelmek és döntetlenek sorjáztak, lassan már senki sem emlékezett a legutóbbi, a Le Havre elleni 2022. október 24-i 0–2-re. Bár a játékosbántalmazás miatt félbeszakított Bordeaux–Rodez mérkőzés ügyében csak hétfőn dönt a Francia Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága, senkinek sincsenek kételyei, hogy Bölöni László a Nancyval két korábbi feljutás után edzői pályája harmadik hasonló bravúrját ünnepelheti a Metzcel.
Bölöni László úgy véli, saját együttese első ligás kultúráját becsülné le, ha meglepetésként kate­gorizálná a sikerét. Amit csak felértékel, hogy a francia másodosztályban további hat csapat dicsekedhet korábbi élvonalbeli múlttal, és határozott célja volt a felkerülés. Az, hogy ő lesz-e a League 1-ben is az edző, a közeljövő titka. Annyi bizonyos, hogy Bölönit már nem sodorják el presztízsszempontok, körültekintően tárgyaló tréner, őt már semmilyen prés sem szorítja. Ennek megfelelően nehéz tárgyalófél, aki pontosan tudja, csak olyan helyre érdemes elszegődnie, ahol valóban őt akarják. Leszámítva persze a „van az a pénz” típusú eseteket, de annak valóban nyomós „érvnek” kell lennie.

Ma minimum két ország hőse, azé a kettőé, amelyek meghatározták az életét. Az egyikben, Romániában összességében is nagy tisztelet övezi, 102-szeres válogatott, BEK-győztes a Steauával. Ha európai szintű futballban szocializálódott, klasszikus értékeket valló és hirdető embert keresnek, őt szólaltatják meg. A Metzcel való feljutásával párhuzamosan nem mulasztják el emlegetni a román szövetség szégyenteljes színjátékát, amelybe 2022 januárjában sodorta Bölönit a szövetségi kapitányi keringőben. Az Adevarul című napilap nemrég készített vele interjút, amelyből kiemelten idézik: „Feszélyezve érzem magam attól, ahogy ma Romániában beszélnek.”

Bizonyos rendszerességgel hírbe hozzák a külhoni magyar identitású együttesekkel is Dunaszerdahelytől Sepsiszentgyörgyig. Ha csak a szívére hallgatna, talán menne is. Én félteném és – ha megengedhetek magamnak ilyesmit – óva intem hasonló kalandoktól. Mindannyiunk lelkének jobb, ha megmarad annak a Bölöni Lacinak, aki sokunk helyett is kimondhat igazságokat, aki puszta érzelemből nem veti oda magát a végtelen szeretettől a féktelen és kíméletlen kritikáig terjedő szurkolói megnyilvánulásoknak. Akit mindig annak a futballistának látunk, aki fel­emelt fejjel vezeti a középpályán a labdát, annak az edzőnek, Ronaldo felfedezőjének, aki az általa belakott futballkultúrában szinte bármikor képes emlékezeteset alkotni. Bölöninek, aki szerint nagy felelősséggel járó ügyekhez nem szabad Kinizsi Pálként viszonyulni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!