Magyar futballégbolt – Csinta Samu publicisztikája

AMI MÁR EGÉSZEN BIZTOS: újabb taggal bővül a környező országok első osztályú futballbajnokságában szereplő, magyar többségi tulajdonban lévő klubok köre. Komárom csapata ugyanis immár matematikailag is feljutott a legmagasabb szlovák szintet jelentő Niké ligába. Valamivel nagyobb az elméletinél az FK Csíkszereda esélyhányadosa is, a székelyföldi együttes ugyanis megszerezte a jogot a román Superliga 13., illetve 14. helyén végző csapat egyikével játszandó osztályozóra. Sőt, a csíkiaknak van némi sanszuk akár a közvetlen feljutásra is, ahhoz azonban kisebbfajta csodának kell történnie a bajnokság utolsó két fordulójában. Ideális esetben tehát 2024 őszétől Dunaszerdahely, Komárom (a Kassa jelenleg kieső helyen áll a Niké ligában), Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Topolya, Eszék első osztályú csapatai között oszlik majd meg azok figyelme, akiknek a külhoni területek részben vagy egészben magyar identitású gárdáinak szereplése is fontos.

A jelenség természetesen több mint örvendetes, hiszen, ha egyebet nem, azt mindenképpen igazolja, hogy a magyar kormánynak a sport területére is kiterjedő nemzetegyesítő igyekezete nem hiábavaló. A sokak által vitatott, de vitathatatlanul gerincegyenesítő intézkedéssorozat kirakatelemei ezek, mert bár a támogatásokat elsősorban az akadémiák működésére, a tehetséggondozásra adják, a folyamat elsődleges célállomásául szolgáló helyi felnőttcsapat eredményes szereplésénél nagyobb felhajtóerőt elképzelni is nehéz. Az említett városokban nevelkedő futballisták krémje korábban az ifiből kinőve hamar meghaladta az alacsonyabb osztályokban „élő” nevelőegyesületek szintjét, kiteljesedésük más városokban, netán országokban valósult meg.

Kivételt igazából csak a Dunaszerdahely jelentett, amely a kommunista kor utolsó éveiből eredő hangzatos eredményekkel is dicsekedhet. Csallóköz reprezentatív csapata 1985-ben jutott fel a csehszlovák szövetségi bajnokságba, két évvel később pedig kupagyőztesként már a nemzetközi porondra is kiléphetett. Mindenki más csak a 2010-es korszakváltó évet követően nőtt fokozatosan tényezővé országa futballjában, az utóbbi két-három esztendőben pedig a DAC, a Sepsi, az Eszék és a Topolya immár az európai kupaporondon való szereplésével is igazolta a folyamat izmosodását.

A világ labdarúgását jellemző globalizálódás körülményei között helyi, esetleg magyar nemzetiségű tehetségek egyelőre csak itt-ott kerültek be az első csapatok keretébe – Angyal Botond a DAC-nál, Niczuly Roland viszont a Sepsi csapatkapitánya, a tizenéves Kocsis Norbert és Batzula Hunor pedig az elmúlt hét végén mutatkozott be a román első osztályban –, a klubok magyar identitását mindenekelőtt a tulajdonosi kör, a menedzsment és messze nem utolsósorban a szurkolótábor jelenti. Az amúgy joggal nehezményezett állapot indoklására számtalan „világválogatott” példája kínálkozik, de ne ámítsunk senkit: a „magyar” csapatok egyikénél sem volt elegendő bátorság megtenni a nagy lépést. Miközben a magyarországi klubok többsége esetében hasonló „fájdalmak” foglalkoztatják a közvéleményt. Ezért aztán indokolatlan lenne éppen a folyamatos ellenszélben tevékenykedő külhoni egyesületeken elverni a port. Helyzetükben talán még nyomasztóbb az eredménykényszer, hiszen nemcsak saját szurkolóiknak, hanem a magyarországi várakozásoknak is meg kell felelniük. Nem beszélve a szlovák, román, szerb, horvát bajnokságban talpon maradás fontosságáról, hiszen, mint tudjuk, „vérszagra gyűl az éji vad”. Vagyis, ajánlatos az eredmények révén is stabilitást, erőt sugározni.

Mint azt már elöljáróban is jeleztük, a Komárom révén biztosan újabb tagja lesz a „klubnak”. A szlovák másodosztályban tavaly repülőrajtot vevő Komáromi FC – első nyolc bajnoki mérkőzését megnyerte, 21 szerzett gól mellett mindössze hetet kapott – lendülete kitartott, a hajdani tatabányai ikon, a 44-szeres válogatott Vincze István sportigazgató és a korábban Mezőkövesden és a DAC-nál is megforduló Radványi Miklós vezetőedző irányításával az észak-komáromiak történelmet írtak: fennállásuk során először jutottak fel a Niké ligába. Ilyenkor szokott rászakadni a felismerés a frissen feljutó klub vezetőségére: „Jaj, Istenem, győztünk!”; illetve annak pánikszerű felmérése, hogy a keret alkalmas-e a megkapaszkodásra az első osztályban. S ha a végkövetkeztetés az, hogy nem, az a legtöbb esetben jelentős vérátömlesztésbe torkollik, főleg olyan csapatoknál, amelyek még nem tapasztalták meg a legjobbakkal való találkozás „ütközési tömegét”.

Komáromban most ennek a tesztjére is sor kerül. No meg azéra is, hogy felfedezi-e magának az együttest a város futballszerető közönsége. A stadionépítés miatt Vágsellyén játszó gárda nézőinek száma – helyi források szerint túlzás lenne drukkerekről beszélni – ugyanis alig néhány százasra tehető, ami egy 32 ezres városnak egyáltalán nem válik a dicsőségére. Mindenki abban reménykedik, hogy az élvonal, valamint az augusztusban átadandó háromcsillagos új aréna nagyságrendekkel magasabb komfortígérete fokozatosan a szurkolói kultúrát is kialakítja. Akár a határ menti magyarországi településekről átkíváncsiskodók segítségével is. És talán a helyi futballisták csapatba építése iránti igényt is, hogy Németh Tamás mellett másoknak is szóljon a magyar nyelvű biztatás. Bár az utóbbival talán ma sincs különösebb gond, a feljutást ünneplő videók szerint a többségében szlovák játékosokból álló együttes magyar zenére mulatott.

Valójában akkor lenne kerek a világ, ha Csíkszeredának is sikerülne megragadni a lehetőséget. A bukaresti Rapidnál tekintélyes játékospályát befutó, korábban a Sepsinél másodedzősködő Ilyés Róbert által irányított csapat saját kezűleg baltázta el a közvetlen feljutás lehetőségét. Mivel a román másodosztály felsőházába bejutó hat csapat közül kettő a kizárólagosan önkormányzati-intézményi szervezettség okán eleve nem kerülhet fel a Superligába, elég lett volna az ugyancsak abszolút újoncként bajnok és feljutó Unirea Slobozia mögött végezni. Úgy tetszik azonban, hogy ez már nem jön össze, a korábban évekig első ligás Gloria Buzau minden bizonnyal megelőzi a csíkiakat. Marad hát a feljutás osztályozón kiharcolásának lehetősége, ami korántsem ígérkezik könnyűnek, hiszen jelentős első ligás tapasztalatú csapatokból áll össze a leendő ellenfelek még mindig nehezen körvonalazódó köre.

A csíkszeredai klub szervezettsége, a külhoniak közül a legnagyobb hatásfokkal működő ottani akadémia mindenesetre az első osztályban megkapaszkodás képességét sejteti abban a városban, amelyet eddig elsősorban a jégkorong hazájának ismertek. A bázis megvan hozzá, a 2013-ban életre hívott Székelyföld Labdarúgó Akadémia az utánpótlás-neveléssel foglalkozó sportszervezetek szűk romániai elitjéhez tartozik, a legjobb korosztályos csapatokat tömörítő elitligában évek óta meghatározó erőt képvisel. Az U19-es alakulat 2021-ben román bajnok lett, amit a következő évben címvédés, Román Kupa- és Szuperkupa-győzelem követett.

Ugyanakkor két onnan származó futballista is a Puskás Akadémia első csapata keretének biztos tagja, Corbu Marius már túl van a századik mérkőzésén a magyar élvonalban, Dusinszki Szabolcsot pedig a jövő nagy tehetségének tartják. A román első osztályba is jutott futballista Szeredából: Omar El Sawyban a bukaresti Rapid lát nagy jövőt.

A 2019-től a romániai második vonalban szereplő Csíkszereda a magyar játékosokra való elsődleges építkezés elvét a legszigorúbban alkalmazó klubnak számít, de esetében is érvényes marad a kérdés: feljutás esetén milyen mértékben dönt majd a „felhígulást” szinte kódoló erősítés mellett?

„123 éve a labdarúgás égboltján” – hirdeti a komáromi futballklub honlapja. Hogy hol lesz a zenit, egyelőre csak a Fennvaló tudhatja, az ív azonban kétségtelenül szépen rajzolódik. És nem csak a komáromiak esetében.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!