Székelyföld márciusban – Csinta Samu publicisztikája

EGY ÉV ALATT a feje tetejére állt a világ – legalábbis a székelyföldi futballerőviszonyok tekintetében. Tavaly ilyentájt az örökös első ligásnak hitt Sepsi OSK még a bajnoki felsőházba való jutás reális esélyével készült az alapszakasz hajrájára, míg a másodosztályt toronymagasan vezető, addig hibázni sem tudó FK Csíkszereda lényegében már fennállása első élvonalbeli fellépésére készülhetett. Ehhez képest a jelen helyzet a következő: Csíkszereda a még bennmaradást jelentő 12. helyen várja az alsóházi folytatást a román első osztályban, a Sepsi OSK pedig a másodosztály második helyén készülhet a feljutásért zajló minibajnokság, azaz a rájátszás március 21-i rajtjára. Merthogy a 2017 nyara óta álomszerű pályát befutó, kétszeres kupagyőztes, egyszer a Szuperkupát is elnyerő háromszékiek a 2024–2025-ös idény végén a teljes román futballt sokkoló módon kiestek. Így aztán bizonytalan időre elnapolódott a tétre menő székely–székely csúcstalálkozó, miután – ha kissé döcögős hajrával is – a csíkiak feljutottak az első ligába.

A futball persze produkált már hasonló furcsaságokat, arra is akad példa a futballtörténelemben, hogy egy bajnokcsapat mindjárt a következő idényben kizúgott az élvonalból. A Sepsi OSK kiesése elsősorban azzal összefüggésben okozott általános megdöbbenést, hogy a szentgyörgyi klub nem kis mértékben anyaországi támogatással megvalósított rendezettségét, infrastrukturális körülményeit mindenki példaként emlegette. Hasonlóképpen a csíkiakét is, akik a második próbálkozásra feljutva az első osztályban erősítik a székelyföldi klubok a szó jó és rossz értelemben egyaránt irigyelt imázsát.
A Sepsi esetében – az illúziók szétfoszlásán túl – elsősorban azért volt nagy a riadalom, hogy a kiesés vajon végzetes omlásveszélyt generál-e. Amire megint csak volt már példa a nagyvilágban. Mivel hasonló helyzet elé még sohasem került a Diószegi László által vezetett klub, nyilván a tuti megoldást sem ismerték, így aztán meglehetősen botladozósra sikerült a másodosztályos őszkezdet. Nem is annyira a számszerű eredmények tekintetében, elsősorban a mutatott játék nem volt alkalmas arra, hogy visszaadja a szurkolók hitét. Miközben arra is találunk párhuzamokat, hogy a szurkolók és a csapat közötti harmóniát éppen a közös erőfeszítés, a feljutásért vívott harc teremtette újra.

Azért persze mutatkoztak jelei a helyzet tudatos és felelős kezelésének, például abban, hogy a játékoskeretben zajló nyári nagytakarítás, az újak „beszerzése” mellett olyan edzőt kerestek és Ovidiu Burca személyében találtak is, aki jól ismeri a másodosztály erőviszonyait, kihívásait, nem utolsósorban: juttatott már vissza csapatot az első ligába. Az edző-játékos-szurkolók egymásra találásának képlete mégis csak az őszi szezon vége felé kezdett megnyugtató eredményeket hozni, a téli átigazolási periódusból pedig igen biztatóan jöttek ki a szentgyörgyiek: sikerült igazi gólvágót szerződtetni a norvég állampolgárságú Moses Mawa személyben, aki első két meccsén négy gólt szerzett. Nem beszélve arról, hogy náluk játszik a Liga2 eddigi legeredményesebb játékosa, a 13 gólnál tartó spanyol Nacho Heras.

Március derekán már biztonsággal kijelenthető, hogy az eddig veretlen listavezető vajdahunyadi Corvinul – a paksiak bizonyára emlékeznek erre a csapatra… – mellett a Sepsi OSK tűnik a csont nélküli feljutás másik esélyesének. A Liga2 alapszakaszának utolsó, szombati fordulója már csak arról van hivatva dönteni, hogy Bölöni László egykori csapata, az „epigon” Marosvásárhelyi ASA lesz-e a hatodik felsőházas vagy a bukaresti Steaua. A sors furcsasága, hogy erről épp a Sepsi–ASA mérkőzés dönt, amelyen a baráti segítségnek még a gondolata sem vetődhet fel, hiszen – a sportszerűségi faktoron túl – a csapatok a bajnokságot az alapszakasz végéig megszerzett pontok megfelezett mennyiségének birtokában folytatják. Azaz minden pontocskára szükség lesz. Az már a román futball kis abszurdja, hogy a Steaua feljutásával igazából ötre szűkülne a két, csont nélküli feljutást biztosító, illetve az osztályozóra jogosító további két helyért küzdő csapatok száma. A közpénzekből élő bukaresti katonaklub feljutásának ugyanis jogszabályi akadályai vannak, jelenlétével a Steaua legfeljebb az élesben harcolók életében tud némi kavart okozni.

Az FK Csíkszeredát mindjárt az első bajnoki meccsek után temetni kezdték, az együttes ugyanis csak a 12. fordulóban ízlelhette meg először a győzelem ízét, addig apró döntetlenek tartották legalább takaréklángon az együttes és szurkolók morálját. Az újonc törékenysége azonban nemcsak az ilyenkor óhatatlanul megnyilvánuló lámpalázra vezethető vissza, a keret egyszerűen pehelysúlyúnak tűnt a Liga1 viharában. A 21 bajnoki mérkőzés után beköszönő téli szünetre 5–0-s vereséggel vonultak a csíkiak, de már két fordulóval korábban, a FC Argestől elszenvedett hazai vereség (0–2) után Ilyés Róbert vezetőedző nevén nevezte a dolgokat. „Szeretnék én is pár játékost, akik az én elveimhez és filozófiámhoz illeszkednének. Sajnos nekem a klub filozófiáját kell követnem, és azokkal a játékosokkal kell dolgoznom, akiket a klub szerződtetett” – olvashattuk a szekelyhon.ro című portálon. A craiovai 0–5 után már azt is jelezte a szakember: „Értékelnünk kell, hogy mit tettünk eddig, és meg kell néznünk, milyen határozatokat hozunk a vezetőséggel. Kemény döntések szükségesek.” Meg is hozták, néhány futballistától elköszöntek, jött ugyanakkor többek között Tajti Mátyás, az argentin Mariano Bettini, a svájci-koszovói Arian Kabashi és a román Razvan Trif. No meg Kleinheisler László, akinek rutinjától sokat várnak Csíkban. „Hogy főként idegenlégiósokat szerződtettünk és kizárólag ingyen igazoltunk, amiatt van, hogy magyar játékost ebben az időszakban csak hatalmas összegért vehettünk volna. De a keret zömében továbbra is magyar, és az is marad” – indokolta a lépéseket a Nemzeti Sportnak Szondy Zoltán klubelnök. A húzások mindenesetre hatásosnak bizonyultak, a piros-feketék a pontfelezés után bennmaradást jelentő helyről folytathatják az alsóházi küzdelmet. Ezt több fronton is kényszerülnek megvívni, a román szövetség ugyanis a csíkszeredai stadionban rendszeresen megjelenő szurkolói magyar zászló miatt sorozatban szabja ki a pénzbírságokat az FK-ra.
Némi ellenszélnek a szentgyörgyieknek is neki kell feküdniük. Elsősorban a játékvezetés terén, a második osztályban ugyanis nincs videóbíró, így aztán elméleti esély is alig nyílik egy-egy téves ítélet korrigálására. Némi jótékony nyilvánosságot ígér, hogy a rájátszás valamennyi mérkőzése képernyőre kerül, ez talán a sípos embereket is önmérsékletre készteti. A háromszékiektől ugyanakkor három pontot adminisztratív módon is elvett a szövetség, éppen a nyakukon lihegő Chindia Targovistének adományozva, a két csapat 1–1-re végződő mérkőzését ugyanis 3–0-s gólkülönbséggel a dél-romániai csapat javára írták. Jogosulatlan cserére hivatkozva, amelyet ugyan a negyedik játékvezető szóban jóváhagyott, de később letagadta a dolgot, a jegyzőkönyvben pedig semmiféle nyoma sincs a pálya széli egyeztetésnek. Természetesen megvan az ügyben a szentgyörgyiek „önrésze” is, ami elsősorban tanulságnak jó: egyszerűen nem szabad hibázni.

Ebben a helyzetben találta a kora tavasz a két székelyföldi futballklubot. A menetrend szerint mindkettőjüknek május 16-án ér véget a bajnokság, addig is minden alapunk megvan a reménykedésre, hogy a következő idényben tényleg létrejön a Sepsi–Csíkszereda csúcstalálkozó. És nem a második a ligában.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!