A futball fekete öves fenegyereke – 40 éves Zlatan Ibrahimovic

Zlatanera – ige, jelentése: uralni, dominálni. A szó 2012 decemberében került be a svéd értelmező kéziszótárba az ország nyelvészeinek jóváhagyásával, s az időzítés nem is lehetett volna jobb, Zlatan Ibrahimovic ugyanis alig egy hónappal korábban játszotta legfantasztikusabb mérkőzését a válogatottban. Az ellenfél Anglia volt, a vendégek 2–1-re vezettek a stockholmi Friends Arena nyitó mérkőzésén, amikor az utolsó negyedórára mindenki Zlatanja úgy gondolta, ideje kisajátítania egy fejezetet a labdarúgás történelemkönyvéből. A 77. és a 91. perc között mesterhármast szerzett, utolsó góljával a Puskás-díjat is kiérdemelte: 30 méterről ollózott a tizenhatoson kívülre kimozduló Joe Hart és két pánikolva menteni igyekvő angol védő felett a hálóba.

„Legenda vagyok – jelentette ki nemes egyszerűséggel Ibrahimovic a France Footballnak, miután szülővárosában, a Hírességek Sétányán az ő nevét is belevésték a betonba. – Általában nem mondanak ilyet élő emberekre, de én kivétel vagyok. Nagy elismerés, hogy mások is így gondolják, legalábbis Malmőben.”

Alázat és szerénység. Ez a két tulajdonság látszólag a legkevésbé sem jellemzi a svéd óriást, de talán éppen ez juttatta a csúcsra. Zűrös gyerekkora rányomta a bélyegét a személyiségére, szülei válását nehezen viselte, főleg, mivel édesapjához sokkal jobban kötődött, a bíróság mégis az édesanyjára bízta a nevelését, akinek új párjával egyáltalán nem jött ki. Malmö rosszabb felén nőtt fel, bosnyák és horvát származása révén nemigen illett a jólfésült svédek közé, így haveri köre is a város bajkeverői közül került ki.

„Tolvajokkal barátkoztam, ha szükségünk volt valamire, csak bementünk a boltba és elvettük – idézi Ibrahimovicot a lifebogger.com oldala. – Én különösen jó kapcsolatot ápoltam a kerékpárokkal. Azon a környéken, ahová jártunk, az alkohol és a drog a mindennapi élet szerves része volt. A futball mentett meg, és tartott távol a nagyobb bajtól. Tudom, milyen nehéz apa nélkül felnőni, ezért üzenem mindenkinek, aki hasonló problémával küzd, és emiatt másnak érzi magát, mint a társai, hogy ne adja fel. Mindig van másik út, és aki hisz magában, bármire képes.”

Arsenal vagy Malmö, mindössze néhány évvel azt követően, hogy a svéd csatár legyőzte démonait és a futballba fektette minden energiáját, már ezzel a kérdéssel kellett megbirkóznia. A londoni sztárklub szívesen vitte volna Svédországból, olyan klasszisokkal készülhetett volna együtt, mint Tony Adams, Ashley Cole, Freddie Ljungberg, Patrick Vieira és Dennis Bergkamp. Arsene Wenger vezetőedző még egy Arsenal-mezzel is meglepte, ám a próbajátékot már 17 évesen is megalázónak tartotta. Ha nem látnak benne fantáziát anélkül, sok értelme nincs az átigazolásnak, és talán ő látta jól. Az Ajax 2001-ben megvásárolta, és amikor 2004-ben a fél védelmet kicselezve, már-már megszégyenítő szólógólt lőtt a Breda kapujába, az egész világ előtt nyilvánvalóvá tette: új sztár született.

Negyvenéves korához közeledve nehéz lenne megmondani, melyik volt Ibrahimovic pályafutásának legszebb időszaka, de az olasz futball mindig is nagyon illett hozzá. A Juventusszal, az Internazionaléval és az AC Milannal is ünnepelhetett bajnoki címet, és mindegyik klub másért nőtt a szívéhez. A torinóiaknál mutatkozott be a Serie A-ban, ott szerezte pályafutása első mesterhármasát. A csapat másodosztályba visszasorolása után választotta az Internazionalét, amelynél együtt dolgozhatott José Mourinhóval, akit a mai napig az egyik legnagyobb hatású edzőnek tart. Az AC Milan pedig lehetőséget adott neki, hogy elmenekülhessen az FC Barcelonától, amelynél Josep Guardiolával nem találta a közös hangot, és miután Lionel Messi a szélről középre került, nem volt helye a csapatban. Nem véletlen, hogy amikor a Los Angeles Galaxytől visszatért Európába, újfent a vörös-feketéket választotta, sőt úgy vallja, közvetve az olaszok nyáron szerzett Európa-bajnoki címéből is kivette a részét.

„Itália sokat köszönhet nekem – írta a közösségi oldalán Olaszország Eb-aranyát követően. – Egy éve tértem vissza az olasz élvonalba, megmutattam, hogyan kell futballozni, és megértették. Szívesen, máskor is.”

PÁRIZST ÉS LOS ANGELEST IS VÁLLALTA A SIKERÉRT

Bajnokok Ligája – talán az egyetlen klubtrófea, amelynek hiánya fájhat a svéd klasszisnak. Habár a Manchester United tagjaként a 2016–2017-es idényben megnyerte az Európa-ligát, az elődöntőben és a döntőben sérülés miatt nem léphetett pályára, és a két sorozatot sem lehet egy lapon említeni. Leginkább mégis az bosszanthatja, hogy már legalább kétszeres győztes lehetne, ha kicsit tovább marad a csapatánál. Az Internazionalétól 2009-ben távozott, és a milánóiak a rá következő évben tripláztak Mourinho vezetésével, ahogyan az FC Barcelona 2011-es diadalában sem osztozott, mert akkor kölcsönben már az AC Milanban futballozott.

Rivaldafényből így sem volt hiány. Amikor a Paris Saint-Germain 2011-ben a Qatar Sport Investments (QSI) nevű zárt körű részvénytársaság tulajdonába került, amely a katari állam befektetési alapjaként működő Qatar Investment Authority kezében van, ő volt az egyik első sztárigazolás. A PSG 20 millió eurót adott érte, a svéd klasszis már szerződésének első napján találkozott a szurkolókkal az Eiffel-torony előtt, és azt az ígéretet tette, hogy trófeák tömegét nyeri a klubbal.

„Agresszív és félelmetes játékosnak hittük, a csapattagok, különösen a franciák kissé tanácstalanul fogadták az érkezését – nyilatkozta Mohamed Sissoko, a PSG korábbi középpályása a Bleacher Reportnak. – Nagyon vicces beszélgetések zajlottak az öltözőben. Mindenki ismerte a sztorijait, a személyiségét, és találgattuk, hogyan viselkedjünk vele. Vajon közvetlen lesz velünk? Végül nagyon kedves srácnak ismertük meg, persze a pályán máshogy viselkedett. Ahogy bekapcsolódott az edzésbe, vállal félrelökte Jérémy Ménezt, majd az első labdaérintéséből hatalmas gólt lőtt. Mérkőzésen is hasonlóan viselkedett, termetét és elképesztő technikai tudását kihasználva hihetetlen dolgokra volt képes, míg ünnepléskor a mezét lerántva, izmait megfeszítve rohant a lelátó felé. A párizsi közönség imádta.”

Harcművészeti jártasságát a pályán is kamatoztatta. Még fiatalon lett fekete öves tekvandós, és ruganyosságának, lazaságának köszönhetően olyan mozdulatokkal is gólt szerez, amelyek másoknak eszébe sem jutna, és még ha meg is fordulna a fejükben, nem tudnák kivitelezni. A verekedéstől sem futamodott meg, igaz, előfordult, hogy ő húzta a rövidebbet. Még a Milanban futballozott, amikor edzésen összerúgta a port Oguchi Onyewuval. Az Ibrahimovichoz hasonló testfelépítésű amerikai középhátvéddel ölre mentek, egymást követték a súlyos ütések, rúgások, és mire a csapattársak szétválasztották őket, a svéd egyik bordája eltörött. Hírnevén azonban nem esett csorba, a PSG után a Manchester United és a Los Angeles Galaxy is örömmel igazolta át. Sokan azt hitték, Los Angelesbe levezetni megy, neki azonban más tervei voltak.

Isteni gondviselésnek állította be, hogy az Egyesült Államokba érkezett labdarúgásra tanítani a futballt inkább tojáslabdával űző nemzetet, és már a belépője is tökéletes volt: a Los Angeles Times oldalán teljes oldalas hirdetés jelent meg a nevével, aláírásával, valamint az alábbi szöveggel: „Kedves Los Angeles! Szívesen!” Zlatan Ibrahimovic Észak-Amerikában sem hazudtolta meg önmagát, bemutatkozásakor a városi rivális Los Angeles FC ellen három parádés gólt szerzett, és 4–3-ra megnyerte csapatának a mérkőzést. Uralta a mezőnyt, azt csinált a pályán, amit akart, és szabadidejében még az ismert talk show-kat is végighaknizta. Elmondta, hogy ő tette fel Svédországot a térképre, hogy sajnálja a többi sportág szurkolóit, amiért a futballt választotta, és így nem láthatják őt, de előfordult, hogy mályvacukorral teli szájjal próbálta kimondani a saját nevét. Amikor két idény után visszatért Európába, Twitter-oldalára csak annyit írt az LA Galaxy szurkolóinak: „Zlatant akartátok, megkaptátok. Most már mehettek vissza baseballt nézni!”

MAGÁRA HARAGÍTOTT HÍVEK, BOLDOG CSALÁDI ÉLET

Malmö mindig is kitüntetett szerepet töltött be Zlatan életében, és szülővárosában is imádták, ezért nem volt meglepő, amikor 2015-ben a PSG színeiben Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésre érkezett, az ultrák a kezdőrúgás előtt őt éltették, ahogyan azt is általános öröm fogadta, amikor 2019 októberében leleplezték a bronzszobrát a helyi stadion előtt. A boldogság azonban nem tartott egy hónapnál tovább. Az ikon bejelentette, hogy résztulajdonosa lett a Hammarby IF-nek, amelyet Svédország legsikeresebb klubjává szeretne tenni, és a rivális Malmö ultrái ettől teljesen kiakadtak. Zlatan szobrát lefestették, felgyújtották, gyűlölködő üzeneteket írtak rá, majd levágták a lábát és az orrát. A gyűlölethullámot csak a szobor eltávolítása fékezte meg.

Otthon ugyanakkor minden rendben. Ibrahimovic 21 éves korában ismerte meg a nála 11 évvel idősebb Helena Segert, a párnak két gyermeke született, Maximilian és Vincent. Helena fiatalon modellkedett, jelenleg üzletasszony. Először egy parkolóban találkozott a futballistával, akiről azt sem tudta, kicsoda, viszont mivel a Ferrarijával elállta az utat, és nem tudott miatta elindulni, szinte leüvöltötte a fejét. Zlatannak egyből megtetszett a vehemens fellépés, meghódította a hölgyet, akivel azóta is együtt él.

„Veszedelmes a pályán, teljesen ártalmatlan a pályán kívül – jellemezte fiát Sefik Ibrahimovic a Corriere dello Sport hasábjain. – Családi körben néha szinte a szavát sem lehet hallani. Remek apuka, a gyerekeket úgy neveli és fegyelmezi, hogy fel sem kell emelnie a hangját. A nadrágot Helena hordja, ő dönt a fontosabb ügyekben, és egyáltalán nincs nehéz dolga. Zlatant otthon kenyérre lehet kenni.”

Időtlen időkig lehetne sorolni az Ibrahimoviccsal kapcsolatos sztorikat, vicces megszólalásait, elképesztő góljait, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy hamarosan visszavonul. Október 3-án betölti 40. életévét, szerződése 2022 nyarán lejár az AC Milannál, és ugyan ügynöke, Mino Raiola egyszer azt mondta, fizikai állapota és küzdőszelleme miatt akár 50 éves koráig is futballozhat, egyre gyakoribbá váló sérülései miatt a közeljövőben feltehetőleg bejelenti visszavonulását.

Csalódás vagy sem a svéd csatár pályafutása? A trófeáit tekintve lehet, hiszen a Bajnokok Ligája serlegét egyszer sem emelhette a magasba, ahogyan a svéd válogatottal sem ért el kiugró eredményt az Európa-bajnokságokon, világbajnokságokon. Játéktudásban és a futballra gyakorolt hatásában azonban a sportág legnagyobb alakjainak polcára helyezhető, nála színesebb egyéniséget nehéz lenne találni.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. október 2-i lapszámában jelent meg.)