BEK-győztes erdélyi futball-legenda – Bölöni László hetvenéves

Bölöni László hetvenéves. Március 11-én tölti be a hetvenedik életévét.

Nem lehet igaz!

No nem a március tizenegyedike, hanem az, hogy az erdélyi magyar futball-legenda átlép a nyolcadik ikszbe.

Hiszen mintha tegnap történt volna, olyan éles az (emlék)kép.

Bölöni László parádés, győzelmet érő gólt rúg a világbajnok olasz válogatott ikonjának, Dino Zoffnak, ezzel főszerepet vállalva abban, hogy Románia – története során első alkalommal – kvalifikáljon az akkor még nyolccsapatos franciaországi Európa-bajnokságra. Az olaszok elbuknak, a csapatkapitány Zoff visszavonul. Az Eb-n a román együttes egyetlen pontot gyűjt, a spanyolok elleni 1–1-et Bölöni góljával sikerül kiharcolnia Saint-Étienne-ben.

Az olaszok térdre kényszerítésének napja 1983. április 16.

S ez is mintha tegnap történt volna…

A Bajnokcsapatok Európa-kupája, az akkori első számú kontinentális klubsorozat sevillai döntőjében a Steaua – a kispadján Jenei Imrével – hősiesen állja a félig-meddig hazai környezetben játszó, első BEK-diadalára készülő FC Barcelona rohamait. A gól nélküli döntetlent tizenegyespárbaj követi, a bukarestiektől Marius Lacatus és Gavril Balint nem hibázik (az amúgy biztos ítélet-végrehajtó Mihail Majearu és Bölöni László viszont igen), csakhogy a bánsági sváb kapus, a szemlaki Helmuth Duckadam négyből négy katalán kísérletet semlegesít. A trófea – első alkalommal – egy vasfüggöny mögötti országba kerül. Puskás Ferenc mellett máig Bölöni az egyetlen BEK-győztes magyar labdarúgó.

Ezért az andalúziai fináléért 1986. május 7-ig kell visszalapozni a naptárban.

BÖLÖNI LÁSZLÓ GYŐZTES GÓLJA AZ OLASZOK ELLENI EB-SELEJTEZŐN

Hetvenéves korában az emberek többsége – egészségi állapota függvényében – jellemzően visszavonult életet él. Bölöni László viszont mit sem veszített aktivitásából. Tavaly júniusban kétéves szerződést írt alá a francia élvonalból éppen kipottyanó FC Metzcel. S ugyan mi mással is ünnepelhetné a 70. születésnapját, mint munkával: készül csapatával, hiszen a Ligue 2 negyedik helyén álló Metz hétfő este a másodosztályú bajnokság listavezetőjét, a Le Havre-t fogadja.

Úgy pontos azonban, hogy születésnapi ünneplésről – a rangadó eredményétől függetlenül – szó sem lesz.

„Nekem március tizenegyedike éppolyan nap, mint a többi az év során – mondja Bölöni László. – Kellemes meglepetés, hogy jó néhány újság és rádiócsatorna megkeresett mostanában, s annak is örülök, hogy a Nemzeti Sport gondol rám, de azért nem lesz trombitaszó és a harsonákat sem fújják meg. Ez nem csak most van így – így volt egész életemben. Két ünneplős születésnapra emlékszem összesen. Az elsőnél öt- vagy hatéves lehettem, s a szüleim Marosvásárhelyen elhívták hozzánk az óvodástársaimat, édesanyám pedig egy »csodatortával« lepett meg. A második az ötvenedik születésnapomhoz kötődik, akkoriban a Sporting edzője voltam, és Lisszabonban a magyar nagykövet tisztelt meg azzal, hogy fogadást adott a követségen.”

A portugáliai évek nem halványuló fejezete még, hogy Bölöni László volt az, aki először meghívta a Sporting felnőttkeretébe Cristiano Ronaldót. Hogy milyen pályát futott be a portugál, közismert, miképpen az is, mi mindenen ment keresztül azt megelőzően, hogy tavaly év végén búcsút intett a Manchester Unitednek, sőt Európának is, és Szaúd-Arábiába szerződött.

„A Liverpool elleni minapi történelmi vereség újabb bizonyíték arra, hogy nem Ronaldo volt egy személyben felelős minden problémáért Manchesterben – veszi védelmébe egykori futballistáját Bölöni László. – Egy ilyen klasszist nem lehet úgy kezelni, mint engem vagy önt, több diplomáciai érzékre lett volna szükség. Még akkor is, ha a Unitedhez visszatérve vélhetően sem ő, sem a klub nem azt kapta, amire számított. A csapat sem ugyanaz, mint volt Ronaldo első időszakában, az aktuális manchesteri szürkeség pedig a holland edző gőgös viselkedésével párosulva végül szakításhoz vezetett. Cristiano korábban hozzászoktatta az embereket, hogy vele győztes lehet a csapat, ám ahogy telik az idő, egyre nehezebb nyerőemberré előlépnie. Nem tudom, ezt mennyire képes elfogadni. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem csak a pénz motiválta, amikor elfogadta az Al-Naszr ajánlatát. Szerintem ő az arab világban több mint futballsztár, akár sportpolitikai feladatai is lehetnek, mondjuk, egy esetleges szaúdi vb-pályázat esetén. Egyébként én is edzősködtem Szaúd-Arábiában, egy másik madridi legenda, Raúl pedig éppen abban az időben futballozott Katarban, amikor Dohában dolgoztam. Egyik ország sem a világ vége. Amúgy pedig magam azt szerettem volna, hogy Ronaldo »hatvanéves koráig« a Realban csillogjon…”

Bölöni László keze alatt Cristiano Ronaldo mellett rengeteg klasszis futballozott, így aztán nem nehéz rávenni őt a játékra, hogy jelölje ki csaknem három évtizedes edzői karrierje „álomtizenegyét”. Egy feltételt mégis szab: hadd állítson össze egy második csapatot is, mert annyi a jelöltje. Mindkét névsor veretes (lásd a pályarajzokat), és még így is olyan nevek hullanak ki a rostán– a teljesség igénye nélkül –, mint például Paulo Bento és Ricardo Sá Pinto a Sportingból, Yoann Gourcuff a Rennes-ből, Jan Koller és Yaya Touré a Monacóból, Phillip Cocu az Al-Dzsazirából, Serge Aurier a Lensból, vagy éppen Roman Jaremcsuk a Gentből.

A mester az álomcsapataihoz is fűz néhány megjegyzést. „A klubcsapataim játékosai mellett két román válogatottat is beválogattam. Cristian Chivu nálam lett a nemzeti együttes csapatkapitánya, s Mirel Radoijal együtt pályára lépett azon a 2001. június másodikai bukaresti világbajnoki selejtezőn, amelyen kettő-nullára legyőztük a Bicskei Bertalan vezette magyar csapatot. A futballistáim közül sokan a visszavonulásuk után is a sportágban dolgoznak, ilyen például Joao Pinto – ő volt a Sportingban az én Napóleonom… –, akit a portugál szövetség technikai igazgatójává neveztek ki, valamint Hugo Viana, akiből a Sporting technikai igazgatója lett. Az összeállításokhoz még annyit: Cristiano Ronaldót és Ricardo Quaresmát azért tettem ki a két szélre, mert mindkettő annyit cselezett, hogy ha egymás mellett játszanának, a másik nem férne hozzá a labdához…”

Kérdés, a Metzben van-e olyan talentum, aki egy nap majd bekerülhet e virtuális dream teambe? Bölöni László szerint tehetségek vannak a keretben, nekik később helyük lehet a francia élvonalban, Cristiano Ronaldo lehetséges utódjába azonban egyelőre nem botlott bele. Pedig Metzben is bátran veti be az utánpótlás tagjait, öt olyan fiatalt emelt be a felnőttkeretbe, aki olykor kezdőként is bizonyíthatott már.

„Sem óvatoskodó, sem túl bátor nem szeretnék lenni, amikor a Metzről beszélek – magyarázza. – A tavalyi kiesés számos problémát hozott felszínre, de érzésem szerint akár a játékoskeret, akár a büdzsé tekintetében megbirkóztunk a nehézségekkel. Az FC Metz több mint kilencvenéves klub, korábban volt bajnoki ezüstérmes, kétszer elnyerte a Francia Kupát és egyszer a Ligakupát is, és nyilván mindenki azt szeretné, hogy mielőbb térjen vissza az élvonalba. Ahhoz azonban, hogy esélyünk legyen felkerülni, minden meccsünkön száz százalékot kell nyújtanunk. S akkor még mindig ott van legalább nyolc szintén az első osztályba igyekvő rivális, köztük patinás klubok, például a Bordeaux, a Sochaux, a Bastia vagy éppen a Saint-Étienne; ezek az együttesek mind jól ismerik a Ligue 1 légkörét. Mi most építkezés közben vagyunk, s az is szempont, hogy erősítsük a helyi kötődést, mivel korábban nem voltak a keretben saját nevelésű labdarúgók. Ezért is karoltuk fel a már említett öt fiatalt is.”

Bölöni László játékosként, majd edzőként már hét francia klubnál dolgozott, a franciaországi évek tehát meghatározók az életében, így jó eséllyel szóba kerülnek a Magyar Nemzeti Filmintézet támogatásával készülő, a minden idők legsikeresebb erdélyi magyar labdarúgójának életét feldolgozó „Bölöni László – Egy legenda története” című dokumentumfilmben is.

„Meglepődtem a megkeresés hallatán, egyből az a kérdés fogalmazódott meg bennem, vajon miért is lehetek én érdekes? Sok helyszínen zajlik a forgatás, elutazunk a pályafutásom különböző állomáshelyeire, ahol barátok, ellenfelek mondanak rólam jót, s mondanak rosszat is, hogy aztán végül a nagy egészből kikerekedjen a kép, hogy honnan is jöttem s milyen utat jártam be.”

A szombaton 70. életévét betöltő Bölöni László köszöni szépen, jól van. Teszi a dolgát, s igyekszik naprakész maradni a minket körülvevő világ zűrzavarában is. A háborús válság hatásaitól Nyugat-Európa sem menekülhet, Franciaországban két euró környékén van egy liter benzin ára, a korábban 75 centbe kerülő karfiolért most három eurót is elkérnek, s mindeközben feszültséggel teli az ország. A nyugdíjkorhatár tervezett, 62-ről 64 évre emelése ellen százezres tömegtüntetéseken tiltakoznak a franciák, akik számos szociális juttatást harcoltak ki maguknak az évtizedek során, s persze egyikről sem szívesen mondanának le. A demonstrációk olykor a közlekedést is ellehetetlenítik, Bölöni Lászlónak is úgy kell megterveznie a mozgását, hogy mindig időben célba érhessen.

Utazásra azonban nemcsak Metz városán és Franciaországon belül készül, Magyarországon is gyakran megfordul; Budapesten él az édesanyja és a testvére. S ha már budapesti látogatás: igyekszik egy-egy teniszpartit is beiktatni az itteni programjába.

„A Ferencváros egykori kiváló jobbhátvédje, Martos Győző a partnerem. Ha így, hetvenévesen összeállíthatnék egy bakancslistát, azon az szerepelne: végre egyszer sikerüljön nyernem Győző barátom ellen! A vereségeknek persze megvannak a maguk okai, hol a bíró, hol a pálya talaja… Az a szerencse, bármilyen végeredmény születik, a meccseket baráti sörözés zárja le.”