„Rákosi! Adj egy törülközőt!” – egy már nem létező világ írásos lenyomata

Hová tűntek a legendás futballtörténetek, a lelátói pletykák, az öltözői anekdoták?

Amióta a labdarúgás szórakoztatóipari produktum, a játékos marketingtermék, a csapat gondosan becsomagolt brand megjelenítője lett, nincs már miről mesélni. Vagy ha mégis, a történet fennakad a klubsajtósok szűrőjén, a közlési csatornák beépített akadályain, nem jut el a maga nyers valójában a nyilvánossághoz. Maradnak a lebutított, rózsaszín mázzal leöntött, villanásnyi PR-effektként használt Insta-sztorik. Repkedhetnek a lájkok, gyűlhetnek a követők, fújódhat pukkanásig a kommunikációs lufi.
Hová tűntek a legendás futballtörténetek, a lelátói pletykák, az öltözői anekdoták?

Amióta a labdarúgás szórakoztatóipari produktum, a játékos marketingtermék, a csapat gondosan becsomagolt brand megjelenítője lett, nincs már miről mesélni. Vagy ha mégis, a történet fennakad a klubsajtósok szűrőjén, a közlési csatornák beépített akadályain, nem jut el a maga nyers valójában a nyilvánossághoz. Maradnak a lebutított, rózsaszín mázzal leöntött, villanásnyi PR-effektként használt Insta-sztorik. Repkedhetnek a lájkok, gyűlhetnek a követők, fújódhat pukkanásig a kommunikációs lufi.

Kő András és Török Péter nyolcvanas évek végén megjelent könyve egy olyan világ lenyomata, amely már nem létezik. Emberi, esendő, néha vicces, néha szégyellnivaló, néha felemelő, ám mindenképpen hétköznapi valóságunk része. Egy olyan futballközeg legendáriuma, amelyben futballista, edző, klubelnök, szurkoló, szertáros, csapatorvos egy nyelvet beszélt. Nem állíthatjuk, hogy minden poén, minden hőstörténet kiállta az idő próbáját, egyik-másik epizódot talán megette a rozsda, némely vicc inkább tűnik megmosolyogtatónak, mint kacagtatónak. Ugyanakkor érezzük, érzékeljük, hogy a csattanó valamikor harsány kacajt váltott ki a tribünön, a pályamenti kocsmában, a külföldi meccshelyszínre robogó vonat fülkéjében.

Például amikor felidézték Brüll Alfréd, a nagy formátumú klubelnök fanyar megállapítását: „Két kifogásom van a Hungária szurkolótábora ellen: 1. nagyon hangos, 2. nagyon kicsi.”  Vagy amikor felemlegették a híres filmcsillag, Rökk Marika bátyjával, a nem éppen keménységéről híres Rökk Ede jobbszélsővel készült interjút.

„– Milyen érzés a közkedvelt primadonna testvérének lenni?
– Ezt ne tőlem kérdezze – gurult dühbe Edus –, hanem a húgomtól...”

 

A könyv részben támaszkodik a hatvanas évek végén megjelent Alberttől Zsákig című klasszikus válogatott történeteire, de a rendszerváltás közeledtével már bátrabban érinthetett – és bátran érintett is – politikailag kényes témákat, amilyen például az 1954-es glasgow-i futballbanketten felvillanó nosztalgia az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka iránt, az 1956-os forradalom lecsapódása a válogatott életében vagy éppen Varga Zoltán disszidálásának előjelei. Az 1948-as magyar–román mérkőzéshez és a teljhatalmú pártfőtitkár látogatásához kötődő mozzanat pedig olyan, amilyennek egy igazi anekdotának lennie kell: ütős, valószerű, emlékezetes, és soha senki sem firtatta, hogy szó szerint igaz-e.

„A válogatott egyik játékosa volt Rákosi Feri, a Csepel balfedezete, akit korábban Rottenbillernek hívtak, de időközben magyarosított. Rákosi ezen a meccsen nem játszott, de éppen a zuhanyzóból jött ki, amikor Rákosi Mátyás egy kör közepén, Gallowich Tibor társaságában még az öltözőben tartózkodott.
Már elmenőben, Rákosi Mátyás még visszaszólt:
– Még egyszer gratulálok és további sok sikert kívánok!
Ekkor érkezett el Puskás abgangja.
Anyaszült meztelenül törülközött és egyszer csak, amikor Rákosi Mátyás már az ajtóban volt, elordította magát:
– Rákosi!!
Rákosi Mátyás megtorpant, visszanézett, Puskás meg Rákosi Feri felé fordulva kinyilatkoztatta az óhaját:
– Adj egy törülközőt...
Egy pillanatig megállt a levegő, majd a meglepett Rákosi Mátyás zavartan elhagyta a helyiséget.
Az eset folytatása az lett, hogy néhány nap múlva levelet kapott a Csepel Rákosi titkárságától, amelyben kérték a vezetőséget, hogy Rottenbiller ne játsszon többet Rákosi néven.
Ekkor lett – Rátkai.”

(Kő András–Török Péter: A magyar futball anekdotakincse, Sport, 1988)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. március 5-i lapszámában jelent meg.)