A futballvilág kapitánya – Moncz Attila publicisztikája

Mostantól akkor megint ez lesz minden hétvégén? – kérdezte tőlem húgom, amikor a vasárnapi ebéd után közöltem, hogy oké, köszi mindent, de én most vagy hat órára eltűnök a világ elől, mert futballt kell nézni. Nem elsősorban munkaköri kötelezettségként (a hétvégén tétre menő, élő futballt csak a Sport Tv-n lehetett látni, amelynek sorait erősítem 2011 óta), hanem önmagammal szembeni kötelességként. Én, aki hat hónaposan voltam először labdarúgó-mérkőzésen, mert nagypapám így tudta összekötni a kellemest a hasznossal a sétáltatás ürügyén; én, aki gyerekként mindig azért vártam a megyei lap különszámát, hogy megtudjam, két hét múlva lesz-e élő focimeccs a tévében; én, aki egykoron még Budapestről is bérlettel jártam a Győri ETO találkozóira – nos, én két hónapja két kedvenc sportágam (labdarúgás, kézilabda) egyetlen élő eseményét sem tudtam nyomon követni. Az alkoholom és drogom elveszett, hiába akartam volna kivenni bármennyi pénzt is a házi kasszából, nem lett volna értelme. Mert nem volt mit nézni.

Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern Münchent működtető gazdasági társaság első embere vélhetően a hozzám hasonló őrültekre építette azon gondolatmenetét, amelynek végén azt jósolta: a Bundesliga újranyitásának hétvégéje világszinten milliárdos nézettséget is hozhat. Ebben természetesen azért volt túlzás is, hiszen például a 2018-as futball-vb Franciaország–Horvátország döntője 1.2 milliárd nézőt vonzott a különböző platformokon világszerte, itt meg „csak” mezei bajnokikról volt szó, még ha hosszú kényszerszünet utániakról is. Meg aztán nehéz számszerűsíteni a rév–vám problematikáját abban a tekintetben, hogy végre van ugyan labdarúgás, de közben nincsenek szurkolók és velük együtt hangulat se, van viszont egy erősen szabályozott környezet, amit vagy elfogadnak a szereplők, vagy ebben a formájukban megszűnnek létezni.

A Német Labdarúgóliga (DFL) még nem tette közzé az összesített adatokat (azért nehéz lesz-lehet begyűjteni a számsorokat Mexikón keresztül a Brit Virgin-szigeteken át a Vatikánig, mert bizony ott is láthatók voltak a német bajnokik), de az a részeredményeken érezhető, hogy az elvonókúra után inkább az öröm és az érdeklődés, nem pedig a csalódás dominált. Az a papírformának megfelelő, hogy a német jogokat birtokló Sky Deutschland a szombaton 15.30-kor kezdődő körkapcsolással minden rekordot megdöntött. Az előfizetéses felületen a Dortmund–Schalke rangadót és a vele együtt zajló többi meccset 3.68 millióan követték nyomon, ez kétszerese a korábbi csúcsnak, és ehhez még hozzáadhatjuk azt a 2.45 millió nézőt, aki az ingyenesen fogható Sky Sports News HD-n követte az eseményeket. (A Bundesliga újranyitásának egyik feltétele volt, hogy szabadon fogható csatorna is sugározza a rajtot.) Az élő közvetítések varázsa az ARD összefoglalójának „betett” ugyan, azt a megszokott ötmillió helyett „csak” 4.11 millió érdeklődő követte, de a ZDF késő esti Sportstudio című műsora már megint átlag felettit produkált a maga 2.11 milliós nézettségével. A számok mögött nem az adásba legalább egy percig belepillantók száma rejtőzik, hanem az azt végignézőké... A leginkább mellbe vágó adattal azonban a férfi 18–49 éves korcsoportban találkoztam: a Sky 60.3-es share-t ért el, azaz az abban az idősávban tv-t néző fiatal és középkorú férfiak több mint 60 százaléka a német futball mellett tett hitet szombat délután. És azért ez elég jelentős magyarázata annak, miért kell a labdarúgást a többi sporttól elkülönítetten kezelni, ennek társadalomra gyakorolt hatása nem mérhető más sportágakéhoz. Sem pozitív, sem negatív értelemben, ezért is fontos a liga példaképszerepe.

Ráadásul ezt az attitűdöt nem csupán határokon belül, hanem azokon túl is képviseli, képviselnie kell az úttörő bajnokságnak. A holland De Volkskrant például az „A példakép Németország a futballvilág kapitányaként tért vissza” mondattal értékelte az eseményeket, az olasz La Gazzetta dello Sport szerint „SMS jött Németországból, a Bundesliga a világfutball főszereplője”, míg a brit The Sun már a beharangozójában így fogalmazott: „Ma újraindul a labdarúgás, és a történelem során először a németeket támogatjuk”.

A két nemzet politikai-gazdasági-sportbeli szembenállását ismerve az utóbbi mondat érzékelteti leginkább, mit is jelent a világnak és a futballvilágnak a Bundesliga bátorságpróbája. Meg az, hogy a szigetországban a meccsek közvetítési jogait birtokló BT Sport applikációja a nagy leterheltség miatt szombaton megadta magát... A lapok persze tettek is érte, a Sun 12 oldalas, kivehető beharangozóval jelentkezett, minden szurkolónak segített együttest találni, a Manchester United-drukkereknek például a Bayernt ajánlotta („Németország legnagyobb csapata, amelyet mindenki szeret utálni”), az Arsenal-híveknek pedig a Mönchengladbachot („Nagy klub, a legnagyobb sikereit a hetvenes években érte el, ám régi dicsősége fényét képtelen visszahozni”), de még a negyedosztályú Saarbrücken egyelőre elődöntőnél járó kupamenetelése is megért fél oldalt.

Az angol himnusz, az „Isten, óvd a királynőt” (God Save the Queen) mintájára a God Save the Bundesliga is előkerült, aztán a számok igazolták a felfokozott várakozást. A BT Sporton egy átlagos Premier League-mérkőzést 400 ezren követnek nyomon. A Dortmund–Schalke meccset 500 ezren figyelték, de voltak olyan percek, amikor 652 ezren. Rendben, a 2018. decemberi Liverpool–Arsenal 1.7 milliós tv-s csúcsa nem forgott veszélyben, de az angol bajnoki volt, ez pedig a lesajnált német rivális meccse. Minden találkozót élőben sugároztak, a BT Sport hét (!) különböző csatornán jelentkezett élő adással szombaton 15.30-tól, úgy, hogy korábban ebben az idősávban nem adhatott más országbeli bajnokit. Most pedig csilingelt a kassza.

Egy másik futballnagyhatalomnál, Olaszországban a DAZN-nak sem lehetett oka panaszra, a szombati két idősávban (15.30–17.30, 18.30–20.30) több mint félmillióan néztek élő futballt, úgy, hogy a körkapcsolás közönségaránya (1.7) megegyezett a legutóbbi Manchester City–Manchester United share-jével, és csak kicsivel maradt el a Genoa–Lazio olasz bajnoki mutatójától.

Magyarországon a Sport Tv-nek sem volt oka panaszra, jelentős részben a Bundesligának köszönhetően a Sport1 volt a mögöttünk hagyott hétvégén a legnézettebb sportcsatorna a kereskedelmileg legfontosabb két korcsoportban (A18–49 – a 18 és 49 év közötti teljes lakosság; M18–49 – a 18 és 49 év közötti férfiak). Természetesen a magyar labdarúgáshoz köthetően az M4 a pozíciót a következő időszakban visszaveszi, de a világon nincs olyan ország, ahol ne a határokon belüli futball lenne a legnépszerűbb.

Most viszont azokat az időket éljük, amikor egy-egy másik bajnoksághoz azért lehet kapcsot találni, mert az zajlik, az viszont nem, amit szeretünk-kedvelünk. Ezért is nagyon fontos a már újrainduló ligák felelőssége. Ha ebből pedig még hosszú távú versenyelőnyt is kovácsolnak, az már nem csupán az egészségügyi helyzetből adódik, hanem az ő ügyességükből és felelősségtudatukból is. Mert szinte lehetetlen helyzetben, sokkal nagyobb figyelem közepette konzekvensen végigvittek egy szinte lehetetlen koncepciót. A Bundesligának és a hétvégétől a magyar futballnak erre is oda kell figyelnie. Nem ajánlottan, hanem kötelezően