Népsport: Sárosi „Gyurka” végül gólt érően kockáztatott

Osztrák kérésre került be két Budapest és Bécs közötti mérkőzés a tavaszi futballprogramba 1944-ben, a felek meg is állapodtak abban, hogy március 26-án nálunk, április 23-án pedig náluk lesz a meccs. Ausztria ekkor a német birodalom része volt (1938 március: Anschluss), így Arno Breitmeyer német birodalmi sportvezérnek is beleszólása volt a programba. Kifogásolta, hogy a megbeszélt időpontokra a svájciakkal is tervezünk meccset, márpedig ők a legjobb magyar futballistákat akarják látni.

Juhász István MLSZ-elnök válaszában közölte, hogy lévén szó városok közötti mérkőzésről (Ausztriának már nem lehetett válogatottja), mi Bécs ellen csak Budapest legjobbjait küldhetjük, ami roppan erős, miután a nagyválogatott már nem csupán a nagyegyesületek futballistáit sorakoztatja fel, s utalt a nagyváradi Mészáros Ferencre, Sárosi Ferencre és Tóth Mátyásra, akik ott voltak a Svédország elleni legutóbbi meccsen (2:7).

Március 14-én edzőmeccset játszott Budapest, a zágrábiak ellen készülő Vidék válogatottját 8:2-re győzte le. Deák Ferenc öt gólt lőtt, Szusza Ferenc kettőt, Sárosi György egyet. Ötezer (!) néző látta, hogy a vidékiek gerincét alkotó nagyváradiak lelazsálják a második félidőt, készülve az Újpest elleni vasárnapi (és győztes: 2:1) bajnokira.

Közben a bécsiek táviratoztak, azt írták, elfogadják az MLSZ „feltételeit és időbeosztását”, a végén pedig: „Kérjük, hogy az elhelyezésről gondoskodjék és bennünket értesítsen.” Sok reményük nem volt a helytállásra, hiszen hetek óta nem volt bajnoki forduló náluk, egy edzőmeccset terveztek a Markersdorf ellen, hogy utána az erőnlét döntsön a keretről.

Közben a németek március 19-én megszállták Magyarországot, ám mintha mi sem történt volna, folyt a készülődés a mérkőzésre. „A belügyminiszter rendelkezésére további intézkedésig minden színházban, mozgóképszínházban és mulatóban előadás tartása, mindennemű tánc (szállodákban is), továbbá gyűlések tartása tilos” – tette közzé dr. Éliássy Sándor, a rendőrség budapesti főkapitánya, tehát a tiltás a futballra nem vonatkozott.

Budapest csapata a meccs előtti csütörtökön edzőmeccsen az Elektromost győzte le 6:2-re, a gólokat Hidegkuti (2), Zsengellér (2), Szusza és Deák szerezte, ám közben a szövetségben már sejtettek valamit. Bejelentették, hogy amennyiben elmaradna a Budapest–Bécs, a 30. bajnoki fordulót előrehozzák, programjában a Ferencváros–Újpest derbivel.

Csütörtök este aztán a bécsiek közölték, hogy „a mérkőzést utazási nehézségek miatt nem lehet most vasárnap lejátszani”. Ekkor már megvolt Budapest kezdőcsapata: Csikós – Rudas Szalai – Sárosi III, Nagymarosi, Nagy II – Lukács Hidegkuti, Szusza, Zsengellér, Zlonszki. Ez azért fontos, mert a Nemzeti Sport meccs híján is keményen megbírálta Fröhlich Sándor edzőt a válogatás miatt, nem mellesleg kifogásolva, hogy balszélsőnek Zlonszki Miklóst (Elektromos) jelölte az ifjú kispesti, Puskás Ferenc helyett.

Jött tehát a Fradi–Újpest. Örökrangadóként harangozta be a Népsport, végül is joggal, hiszen a feloszlott, vagy inkább feloszlatott Hungária már nem játszhatott a Ferencvárossal.

A klubok zokszó nélkül tudomásul vették a változást és roppant optimisták voltak. Majerszky János, az újpestiek klubigazgatója Kertész Géza edzőt dicsérte, az Olaszországban sikeres (Catania, Lazio, Roma) mester összekapta a társaságot, „visszaállította a csapat jó szellemét”. Kiemelte még Szusza Ferencet és Zsengellér Gyulát: „Szusza a mi ágyúnk. Az utóbbi hetekben azért volt kevésbé eredményes, mert a védelemben többet kellett magára vállalnia. Zsengellér abszolút klasszis, kár, hogy a hangulat erősen befolyásolja. Ez a két fiú egyébként hihetetlenül összeszokott. Szinte egymás gondolatát is tudják. Szusza Ferire például Zsengellér jó, vagy rossz napja is ráragad.”

A másik oldalon kiderült, hogy Sárosi György, aki Bécs ellen nem vállalta volna a játékot, az Újpest ellen ott lesz a pályán, a magyarázat érdekes: „Sárosi dr. – mondotta Takács Béla másodedző – a Kispest elleni mérkőzésen kellemetlen természetű húzódást szenvedett s ezért lemondta a tervezett Budapest–Bécs mérkőzésen való szereplését. Azért nem vállalta volna válogatottságot, mert nem bízott teljesen magában s attól félt, hogy mérkőzés közben kiújul a sérülése. Ekkora felelősséget pedig nem akart magára vonni a válogatottban. Hogy most mégis vállalta az Újpest elleni játékot, annak az a magyarázata, hogy a Ferencváros vállalja azt a kockázatot is, hogy sérülése esetleg kiújul, s akkor kénytelen lesz csonka csapattal küzdeni.”

Mester György, a Ferencváros klubigazgatója örömmel jelentette, hogy viszik a jegyeket, mint a cukrot, tízesével vásárolják meg a drukkerek. Szerinte lesznek annyian, mint a városok közötti meccsen lettek volna. Igaza lett, 22 ezren figyelték a játékot. Idekívánkozik, hogy az 1943–1944-es idényben, háború ide, német megszállás oda, 5196 volt a bajnoki meccsek átlagnézőszáma.

A Fradinak és az Újpestnek már nem volt esélye a bajnoki címre (fölényesen vezetett és nyert is a Nagyváradi AC), ám „régi idők nagy küzdelmeinek varázsa még mindig ott él a tömeg lelkében, még elég ahhoz, hogy reménykedjék abban, hogy amit kapni fog a két együttestől, azért érdemes minden kellemetlenséget vállalnia”.

A Fradi öltözőjében az edző, Schaffer Alfréd közölte, hogy Sárosi „Gyurka” jobbösszekötő lesz, a center pedig Onódy II Béla. A másik oldalon Zsengellér volt a főszereplő, „éppen keresztapai szerepkörben mutatkozik be. Spányiknak adja a jobbhangzású Sárdi nevet”.

Aztán már a játék. Úgy indult, hogy az Újpest nem ismer ellentmondást, a Fradi negyedórán át szinte át sem lépte a felezővonalat. Ám a csatárok (Pozsonyi Ignác, Szusza) „elfölényeskedték a helyzeteket”. Ezután belelendült a Ferencváros, ettől kezdve többet támadott, megérdemelten vezetett két góllal a szünetben. „Ha két épkézláb szélsője van az Újpestnek a második félidőben kiegyenlíthetett volna, így azonban az eredmény teljesen igazságosnak mondható”.

A történet fanyar vége, hogy közben szombat délelőtt váratlanul megérkezett Bazsant horvát játékvezető, aki a Budapest–Bécs meccsen fújt volna. „Az elutazásomig nem érkezett értesítés arról, hogy a mérkőzés elmarad” – tárta szét a kezét. Aztán maradt hétfőig, megnézte a Fradi–Újpestet is, az MLSZ vendégeként jól érezte magát – teljes ellátással. Ami akkoriban nem volt akármi.

Ide tartozik, hogy június 25-ére ismét terveztek egy Bécs–Budapest mérkőzést, ám az is elmaradt. „A bécsi szakhivatal levélben fogja a Magyar Labdarúgó Szövetséget kérni, hogy egy későbbi időpontban küldje el Budapest csapatát Bécsbe” – adta tudtul a Nemzeti Sport, majd hozzátette: „Ez a hír bizonyára meglepetést fog Budapesten kelteni. Egyben azt is jelenti, hogy a Magyar Kupa döntőjét minden megalkuvás nélkül le lehet játszani június 25-én.”

Lejátszották – minden megalkuvás nélkül.