Sebes Gusztáv Clevelandben írt történelmet

Amerika a korlátlan lehetőségek hazája – mondják –, ott bármi megtörténhet, még az is, hogy egy magyar labdarúgócsapat, nevezetesen a Hungária a Kígyó térről szerez gólt. Mielőtt felelevenítenénk futballtörténetünk e jeles pillanatát, tegyünk kísérletet a „Kígyó térről…” sportkifejezés eredetének megfejtésére.

A világhálón fellelhető, ismeretlen szerzőtől származó magyarázatok szerint a Kígyó tér „leginkább a labdajátékokat játszó magyar emberek körében lett igazán népszerű. Különösen a fociban. Ha egy kapus a Kígyó térről kap gólt, az bizony igen megszégyenítő. A lényeg az, hogy rettenetesen messziről, azaz a Kígyó térről”. Továbbá: „egy jó focista onnan ismerszik meg, hogy ezen pontról is képes gólt rúgni az ellenfél kapusának”.

No, de hol is van vagy volt ez a nevezetes Kígyó tér?

Hol, hol…? Budapesten! Ott, ahonnan látható az Erzsébet híd, ahol állnak a Klotild-paloták, áll az Alkantarai Szent Péter-templom, ahol ma is rejtőzködve tündököl a Párisi udvar – ma Ferenciek terének hívják.

Mivel tulajdonképpen két tér összeolvadásából jött létre, egyfelől volt Búzapiac tér, Fehér Rózsa tér, Sebestyén tér, 1788-tól Kígyó tér (Schlangenplatz), másfelől Barátok utcája, Barátok tere, Franziskanerplatz, 1874-től 1921-ig Kígyó tér, majd Apponyi tér és Felszabadulás tér is. Évszázadok óta fontos közlekedési csomópont, közismert, frekventált része a városnak, a régi Pestnek. Csoda-e, hogy nevét a futballszurkolók is a szájukra vették, és meghonosították a saját nyelvükben?! Azok a szurkolók, akik a múlt század 10-es, 20-as éveiben maguk is megfordulhattak a Kígyó téren, aztán siettek tovább az Üllői út, a Hungária út vagy éppen a Keleti pályaudvar irányába – valamelyik futballmérkőzésre.

Bár a Népsport 1965-ös meghatározása szerint, amikor az Üllői úti pályán nagyon messziről, a felezővonal tájáról találtak kapuba, s a közönség mondta, hogy a „Belvárosból, a Kígyó térről rúgták” a gólt, az első, nyomtatásban is megörökített ilyen találat nem is az Üllői úton született, és nem is a Ferencváros nevéhez köthető. Hanem – mint említettük – a tengerentúlon, Clevelandben érte el a túrázó Hungária alakulata, a jól lövő Sebes Gusztáv révén (az Arcanum Digitális Tudománytár felülete szerint).

Nemzeti Sport, 1930. szeptember 10.: „Szünet után folytatódik támadásaink sorozata. Kalmár remek gólja meg is hozza a kiegyenlítést, majd Sebes rúg egy gólt a »Kígyó-térről«. A csapat most már nyugodt pozíciójátékkal őrli fel az ellenfél erejét.” (A történeti hűség kedvéért: a clevelandi mérkőzést hetekkel korábban, augusztus 21-én játszották.)

A következő évtizedekben sem feltétlenül az Üllői úton esnek Kígyó téri gólok. 1942 nyarán például a friss bajnok WMFC edzőmeccset játszik Csepelen a szintén csepeli WMKaSE-vel (Weiss Manfréd Konzervgyári Alkalmazottak SE), és 17:4-re győz. Az első félidőben a „túlsó oldalon Dudás WMKASE a »Kígyótérről« lő gólt Dósay keze között. Karazsin viszont egy lépésről sem szégyell a hálóba gurítani” – írja a Nemzeti Sport. „Barak nagyon gyengén védett, három valamirevaló lövés ment kapura, és ebből három gól lett. Az utolsó gólt valósággal a »kígyótérről« lőtték” – Rakitovszky Imrének, a közlekedésiek intézőjének értékelése a Kolozsvári AC–BSzKRT NB I-es találkozó után az 1944. március 15-i Sporthírlapban.

A Pest Megyei Hírlap írja 1976-ban, hogy „a Kígyó térről vették be a hálót. Távoli fejes gól nem nagyon gyakori, s ezért érdekes a Váci Híradás második góljának felelevenítése. A körmendi NB III-as találkozó 85. percében Pálinkás a felezővonal tájékáról hosszan indította Misnyovszkit. Közben a hazai kapus a 16-oson kívülre futott, Misnyovszki pedig mintegy 18 méterről az üres kapuba fejelt.”

Egy vb-gól 1978-ból a Népszava hasábjairól: „Haan 35 méteres ágyúszerű lövése a kapun kívül találta Zoffot, és a nagy múltú kapus tehetetlen volt, megint a »kígyótérről« kapott gólt.”

Az 1986-os mexikói vb után Végh Antal az Ország-Világ hetilapban, ország-világ előtt lehúzta a keresztvizet a Mezey-féle válogatott tagjairól (majd a folytatásokban napvilágot látó szöveget Gyógyít6atlan címmel könyvként is megjelentette). Véghnél mindenekelőtt a szovjet–magyar 6–0-ja verte ki a biztosítékot. „A mérkőzés, a 90 perc, amely alapjaiban rengette meg a magyar futballt, s amely oly szenvedélyes vitákat váltott ki a magyar közvéleményből” – kezdte Végh, majd kiosztott mindenkit, Garabától Détárin át Bognár Györgyig. Természetesen a fél tucatot beszedő kapusunk sem maradhatott ki a sorból: „Disztl Péter… Akiről csakugyan többet hittünk. A hatból övé volt három. Az elsőnél a rövid sarkot nem zárta el. A második gólt kilométerekről kapta, a kígyótérről, ahogy ezt mondani szokták. Hibázott az ötödik gólnál is. Szertefoszlatta hamar a hozzá fűzött vak reményeinket.”

A Kígyó térről nemcsak futballban lehet(ett) betalálni, hanem jégkorongban, vízilabdában, sőt kosárlabdában is.

A pályafutása befejező (külföldi) szakasza előtt álló világklasszis pólósunk, Csapó Gábor 1984-ben a Képes Sportnak mondta tollba karrierje emlékeit Minden gólra emlékszem sorozatcímmel. „Persze a szovjet csapat kiesése után sem volt egészen egyszerű az ügy. Az olaszok például a harmadik negyed elején még két góllal vezettek ellenünk. Aztán jött Faragó, háromszor meglóbálta azt az aranyat érő jobb kezét, és akkora gólokat lőtt a Kígyó térről, hogy három montreali varrónénikének kellett stoppolni utána a hálót” – elevenítette fel Csapó az 1976-os olimpiai bajnoki cím megszerzése felé vezető út meghatározó momentumait.

S ha már medence és szépen csillogó érem, jöjjenek az 1983-as római Európa-bajnokság – úszóezüstjei. Merthogy az úszóknál is létezik a Kígyó tér, legalábbis a Száz év lila-fehérben 1885–1985 című kötetben, Peterdi Pál elbeszélésében. „Ezüstös Wladár Sándor is kétszáz háton, Vermes Albán is kétszáz mellen. Az utóbbi újabb és minden eddiginél elképesztőbb versenyzéssel.” Ötvennél Vermes hatodiknak fordul, száz méternél már harmadik, 150-nél a második, aztán… „200 méter. Jóságos ég, most minden fejreáll. Moorhouse a tizenévesek kétségbeesett pimaszságával mindenkit lehajráz, ő a bajnok. De utána… Láss csodát…! Albánnak is van még rakétája, a »Kígyó térről« dobja be elképesztő ostorcsapásszerű mozdulattal a kezét, megveri az olimpiai bajnokot, és övé az ezüst.”

Végezetül a sokat látott, 1908-as születésű neves játékvezető és sportújságíró, Tabák Endre szavai a Labdarúgás 1991. januári számából: „Ha a húszas években (…) valaki a bajnoki találkozón jó messziről betalált a hálóba, a szurkolók így kommentálták az eseményt: »Képzeld, a Laci a Kígyó térről lőtt gólt.« Azért a Kígyó térről, mert a belvárosi tér esett legmesszebbre nemcsak a futballpályáktól, hanem talán a legendás grundoktól is. »Jó kapusnak inkább csak távolról lehet gólt rúgni, akkor, amikor nem is számít lövésre, s a bomba meglepetésként éri.« Ez a megjegyzés Jasintól, a szovjet válogatott egykori kapuvédőjétől származik. Ő aztán igazán ismerte a »dürgést«, hiszen Kígyó tér nem csak Pesten létezett.”

Igen, nem csak Budapesten – és nem csak labdarúgásban.