Valamiért ismerős arcok 7. rész - Ó, azok a 80-as évek 1.

Manapság sok mindenben virágzik a retró. Filmek, zenék, ruhák, bútorok. Nos, a fociban viszont alig. Néhány klub előhalássza, és újra gondolja a régi dresszek mintázatát, de maga a felszerelés (mezek, cipők), a stadionok, a technika és persze a játék is egyre modernebb. Ebben a cikkben viszont következzen egy kis nosztalgia. Kezdetnek: Kevin KeeganKevin Keegan

Jöjjön tehát egyigazi nagyágyú. Az Óriasi (vagy Hatalmas) Egér:

Joseph Kevin Keegan (1951.02.14)

1. Keegan, a játékos.

A 61 éves doncaster-i születésű legenda 1966-ban kezdett focizni a negyedik ligás Scunthorpe-ban. A Liverpool magnagere, Bill Shankly 1971-ben igazolta le 35.000 fontért a vörösökhöz. 1977-ig maradt a Beatles városában, 323 mérkőzésen kereken 100 gólt szerzett. Sikert sikerre halmoztak a csapattal, hat idény alatt 7 trófeát gyűjtöttek, de erről majd a „bizonyítványánál” bővebben.

A Liverpool-ban ő, és John Toshack testesítették meg először az egy magas, egy alacsony összetételű, hatékony csatárduót.

Távozásakor Kenny Dalglish vette át a helyét.

1977-ben 500.000 Ł-ért szerződtette a Hamburg, ahol a szurkolóktól és a médiától megkapta a korábban már említett Mighty Mouse becenevet. Az angol kikötőváros után a német kikötőváros is sikereket tartogatott, igaz inkább csak az Ő, mint sem a csapat számára. Három év alatt 90 meccsen 32 gólt szerzett. Ugyan mindössze egy német bajnoki címet gyűjtöttek, de több esetben is csak egy hajszállal maradt le a Hamburg a trófeákról. Keegan-nek viszont bejött minden, 1977-es második helyezése után 1978-ban és 1979-ben is, tehát egymást követő két évben nyerte el az Aranylabdát.

A német kiruccanás után hazatért és dél-angliába, a Southampton-hoz igazolt, ahol 68 bajnoki mérkőzésen 37 gólt szerzett. 1982-ben északnak vette az irányt, és megtörtént az első nagy találkozás a Newcastle United-el. Keegan mindössze 2 évig volt „Szarka”, de ezalatt már-már extrém népszerűségre tett szert a szurkolók körében. 85 mérkőzésen 49 gólt szerzett, megnyerte a Newcastle-vel a Division 2-t és feljutottak az akkori első osztályba. 1984-ben visszavonult az aktív focitól, búcsúmeccse egy Newcastle – Liverpool barátságos találkozó volt. Ezután még volt egy komolytalan – inkább csak marketingfogásnak tűnő – kísérlete Ausztráliában, ahol összesen 2 mérkőzésen lépett pályára.

Íme, a csapataival elért a bizonyítvány:

Liverpool: 1 BEK győzelem, 2 UEFA kupa győzelem, 3 bajnoki cím, 1 F.A. kupa győzelem

Hamburg: 1 BEK ezüst, 1 bajnoki cím, 1 bajnoki ezüst, 1 szuperkupa ezüst

Newcastle: 1 bajnoki cím (Division 2.)

Klubszinten: 832 mérkőzés, 296 gól, az angol válogatottban 63 mérkőzés, 21 gól.

2. Keegan, a manager

Kevin Keegan 1992 februárjában vette át a Newcastle United irányítását és első időszakában csodálatos eredményeket ért el. Az 1992/93-as idényben megnyerték a másodosztályt, és feljutottak a Premier League-be, ahol a Newcastle a szomorú emlékű 2008/09-es szezon végéig, azaz 16 évig szerepelt. Az 1995/96-os és az 1996/97-es idényben is ezüstérmet szereztek, igaz apróbb szépséghiba, hogy Keegan 1997 januárjában távozott a csapattól, így a második bajnoki ezüst idején már Dalglish ült a kispadon. Az Egér mutatója felettébb jónak mondható, 251 mérkőzésen 138 győzelem, 51 döntetlen, 62 vereség. Ezek persze csak számok, ami sokkal beszédesebb, a Manchester United 5:0-ás legyőzése, és eleve maga a csapat, akiket úgy hívtak angliában, hogy „The Entertainers” (A szórakoztatók). A gól-gyáros Andy Cole távozott ugyan, de a keret oylan nevekből állt, mint Beardsley, Ferdinand, Ginola, Asprilla, Albert, Batty, Warren Barton és természetesen Alan Shearer.

Kev 1997-ben 11 évre intett búcsút a Newcastle-nek. Dolgozott az angol válogatottal, megnyerte az angol harmadosztályt a Mohamed Al-Fayed által protezsált Fulham-mel és a másodosztályt a Manchester City-vel. 2005-ben kijelentette, hogy visszavonul a focitól, de a száműzetés mindössze 3 évig tartott.

2008 januárjában a friss, alig fél éve tulajdonos Mike Ashley belátta, hogy Sam Allerdyce nem jó megoldás a Newcastle kispadjára. Big Sam makacsul ragaszkodott az általa képviselt sablonokhoz. Átalakította a keretet és már a középpályán a támadóbb szellemű játékosok (Emre, Solano, Dyer, Parker) helyét sokkal inkább védekezőbb felfogásúak (Butt, A. Smith, Geremi, de néha még Cacapa és Rozenahl is) vették át. A csatárposzton Big Sam elve az volt, hogy ha már mindenáron két támadót játszat, akkor csak egy magas és egy alacsony elosztás lehet, ezért pl. Owen és Martins egyszerre nem nagyon voltak pályán, hiába volt Owen pont egészséges. Ashley mindenesetre váltott, és a Gyűrűk Urára hajazó „The return of the King” kampány keretében kinevezték Keegan-t a kiesés ellen küzdő Newcastle managerének.

A Kev által visszahozott 4-3-3-as felállással (elöl Martins-Owen-Viduka) csapat végül a 12. helyen zárt, és mindenki bizakodó volt. Nyáron azonban egyre baljósabbak voltak a jelek. Érkezett ugyan Bassong, Coloccini és Jonas, de mellettük az akkoriban még Ashley fülébe suttogó Dennis Wise igazgató (állítólag Keegan tudta nélkül) olyan játékosokat is igazolt, akiket csak a youtube-on láttak azelőtt . Kev a szurkolóknak Arshavin-t meg Arda Turan-t ígérte, és helyette jött Nacho Gonzales, meg az a Xisco, akitől azóta sem tud megszabadulni a klub. A részletek homályosak és ellentmondásosak mindenesetre a klub és Keegan útjai 2008 szeptemberében elváltak. Volt még egy kis fenyegetőzés, majd peren kívüli megállapodás. A második, rövidke korszak 21 mérkőzésből állt. (6 győzelem, 6 döntetlen, 9 vereség)

Keegan világ életében egy központi figurának számított. Már játékosként is, amikor nem a pályán volt, akkor énekelt vagy reklámokban szerepelt. Én személy szerint csíptem őt, de sajnos képtelen volt Ashley-vel dolgozni. Keegan látványos focit, sztárokat akart, Ashley viszont egy önellátó klubot és a túlfizetett játékosok szerződéseinek újragondolását, akár az eligazolásuk árán is. A mostani eredmények pedig Ashley-t igazolják.

Ettől függetlenül Keegan egy legenda, aki önálló bejegyzést érdemelt. A retro folytatásában pedig jön majd Chris Waddle, Imre Varadi és Glenn Roeder.

Mark29