Valamiért ismerős arcok 8. rész - Ó, azok a 80-as évek 2.

Közeleg az idei bajnokság záró fordulója, ami egy nagyszerű idény végét jelenti majd a számunkra.

Még azonban mielőtt az Everton elleni mérkőzésre fókuszálna mindenki, gyorsan letudom a korábbi „tarozásomat”. Eredetileg a szokásos, négyes csomagban tálaltam volna a 80-as évek emblematikus figuráit, de miközben az előző, Kevin Keegan-ről szóló bejegyzéshez gyűjtöttem anyagot, gyorsan beláttam, hogy az Óriási Egér pályafutása önálló cikket érdemel.

Most tehát következzen 3 további ex-Newcatsle játékos, akik a 80-as években erősítették a csapatot.

Elsőként jöjjön Imre Varadi (1959.07.08.) a magyar felmenőkkel rendelkező, de már Angliában született támadó, becenevén:

The „Journey Man Forward” (utazó csatár).

Magyarázatnak szerintem elég annyi, hogy pályafutása során 16 klub szerelését öltötte magára, és két évnél tovább csak a Leeds-nél volt alkalmazásban.

A yorkshier-i csapatnál is mindössze három évet húzott le, de árnyalja a képet, hogy ezalatt két csapathoz is kölcsönadták.

Váradi tehát sok helyen fordult meg, de mégis statisztikai szempontból a Newcastle számára a „leg”. 1981 és 1983 között Szarkaként játszotta egy klubban a legtöbb meccset (81-et) és lőtte a legtöbb gólt (39-et). Később a Leeds igazolt labdarúgójaként megnyerte a First Division-t, de olyan kevés meccset játszott abban a szezonban (éppen a Luton-ban volt kölcsönben), hogy még érmet sem kapott.

2004 óta FIFA licences ügynök, emellett a PA Sport és a BBC Radio Sheffield kommentátora. Ha másért nem, a magyar gyökereiért itt a helye a bejegyzésben.

Második a felsorolásban Christopher Roland „Chris” Waddle (1960.12.14). A Tyne partján született szélső pályafutása során 11 klubban szerepelt, mégis mindenkinek általában a Newcastle és a Tottenham ugrik be első blikkre. Pályafutása során a legtöbb találkozón (191 mérkőzés, 52 gól) a Newcastle színeiben szerepelt, ahol 1980 és 1985 között játszott. A hazai bemutatkozásához az is kellett, hogy sem a Sunderland, sem pedig a Coventry nem tartott rá igényt a próbajátéka alapján

A Newcastle-ben együtt játszott e bejegyzés szereplői mellett Keegan-el, Beadsley-vel és Gascoigne-al is, majd következett a másik jelentős állomáshelye, a Tottenham Hostspur. Waddle végül 2002-ben, tehát 42 évesen vonult vissza az aktív labdarúgástól, és a felsoroltak mellett szerepelt többek között a Sunderland-ben, és Jean-Pierre Papin, valamint Abedi Pele nevével fémjelzett Olympique Marseille-ben is. Az angol válogatottban 62 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 6 gólt szerzett.

Waddle nem szakadt el teljesen a focitól, jelenleg az ESPN valamint a BBC 5 Live szakkommentátora. Fia, Jack pedig apja nyomdokaiba lépett. A 18 éves srácot pár nappal ezelőtt igazolta le a Chesterfield csapata. Ha azt vesszük, hogy Paul Ince fia, Thomas idén playoff döntőt játszik a Blackpool-lal, a kis Kadlec stabil kezdő a Bundesligában, Bebeto fia, Matheus (aiknek a születését a papa a 94-es vb-n az elhíresült ringatós gólörömmel ünnepelte) brazil utánpótlás válogatott, Mauro Silva Barcelona-ban játszó porontya pedig nagyobb sztár lehet mint az apja volt, akkor könnyen lehet, hogy hallunk még Jack Waddle-ről is.

Végül, de nem utolsó sorban jöjjön a fiatalabb generáció által már csak öltönyös úriemberként ismert korábbi hátvéd, Glenn Victor Roeder (1955.12.13.) Róla pár hónappal ezelőtt még azt írtam volna, hogy az utolsó managere a Newcastle-nek, aki európai kupa porondra vezette a csapatot, még ha ez egy nem túl acélos Intertoto kupa megnyerésével is történt. Persze ez az info már nem helytálló, köszönhetően Alan Pardew-nak és a fiúknak. De ne szaladjunk annyira előre.

Roeder Essex megyében született. Ifiként az Arsenal-ban játszott, felnőtt karrierjét pedig a Luton-ban kezdte. 5 év után igazolt a QPR-hez, ahol újabb 5 évet töltött. Ezután következett a Newcastle United, ahol 1983 és 1989 között szerepelt, az e cikkben említett, illetve közvetlenül is szereplő úriemberek társaságában. 193 bajnoki mérkőzésen 8 gólt szerzett. A newcastle-i időszakot már tulajdonképpen a levezetés követte. 1989-től az 1993-as visszavonulásáig még 3 csapatban szerepelt, ebből a Gillingham-ben már játékos-managerként.

A Gillingham után 3 évig a Watford, 2 évig pedig a West Ham managere volt.

Távozása után 18 évvel, 2006 februárjában tért vissza a St. James Park-ba, amikor a kirúgott Graeme Souness helyére nevezték ki átmeneti státusszal. Asszisztense a szezon végén hivatalosan visszavonuló Alan Shearer lett. Roeder a 7. helyre vezette a csapatot, ezért nyáron Freddy Sheperd őt nevezte meg állandó managernek. Két éves szerződést kötöttek vele annak ellenére, hogy nem rendelkezett UEFA pro licence-el. 2006 nyarán a Newcastle megnyerte az Intertotó kupát, ami az UEFA kupában történő indulásra jogosította fel a csapatot. Az Újpest elleni 1969-es Vásárvárosok Kupája győzelem óta ez volt a Newcastle első trófeája.

Az UEFA kupában a Newcastle 3 győzelemmel és 1 döntetlennel megnyerte a csoportját, megelőzve a Celta Vigo, Fenerbahce, Palermo, Eintracht Frankfurt négyest. A legjobb 32 között a Zulte Waregem következett, akiket kettős győzelemmel, 4-1 es összesítéssel búcsúztatott a csapat. Azonban mielőtt titkos favorittá léptünk volna elő, a nyolcaddöntőben jött a keserű meglepetés, az AZ Alkmaar. A Newcastle hazai pályán 4-2-re győzött, viszont Hollandiában 2-0-ra kikapott, így végül idegenben lőtt góllal búcsúztunk a sorozattól.

A szezon végén a csapat a kiábrándító 13. helyet szerezte meg a bajnokságban, de a szurkolókat sokkal jobban foglalkoztatta, hogy már tavasszal komoly változások következtek klub életében. Új tulajdonosa lett a Newcastle United-nek Mike Ashley személyében, aki a Bolton-t UEFA kupába vezénylő Sam Allerdyce-t nevezte ki managernek. Roeder tehát nem tölthette ki a 2 éves szerződését annak ellenére, hogy nem rendelkezett rossz mutatókkal. 72 mérkőzésből 33 győzelem, 24 döntetlen, 15 vereség volt a mérlege.

A Newcastle után mostanáig még egy állomáshelye volt, a 2007 októbere és 2009 januárja között a Norwich City kispadja, ahol segítője egy szintén korábbi Szarka, Lee Clark volt.

Ők voltak tehát hárman, a 80-as évek mára talán kicsit elfeledett sztárjai közül a retró jegyében.

Most pedig utolsó bajnokira fel, hátha összejön valami csoda folytán egy BL szereplés. Persze ha nem, akkor irány az EL!

HAJRÁ NEWCASTLE!

A valamiért ismerős arcok pedig majd a nyári uborka-szezonban visszatérnek, mert érdekes játékosok akadnak bőven, akikre érdemes emlékezni. Milburn, McDonald, Gascoigne és természetesen Shearer terítékre kerül, meg persze náluk jóval kisebb kaliberűSzarkákis.

Köszönöm a figyelmet.

Mark29