Super Bowl előtti felvezetőnket ide kattintva érheti el!
Bár a szezont nem kezdte túl fényesen, és az első hét meccsen túlzottan veretes mutatókat sem tudott felmutatni, a szezon második felére alaposan belelendült, 35 TD-passzánál csak Tom Brady adott többet, emellett még tíz futott hatpontos is fel tudott mutatni. Ja, és van az a nem mellékes adat még, hogy a gárda az első 14 meccsét megnyerte és végül 15–1-es mérleggel zárt az élen.
Miután még az első meccs előtt kiesett a legjobb (és talán az egyetlen) igazán veszélyes elkapója. Más kérdés, hogy az alapszakasz MVP-cím az elmúlt években nem jó előjel a Super Bowl-gyűrűt illetően, legutóbb Kurt Warner lett bajnok, miután a legértékesebb játékosnak választották meg – még az 1999-es idényben...
Az 50 szavazatból 48-at megkaparintó (egyet Tom Brady, egyet Carson Palmer kapott) Newton emellett az Év támadója címet is besöpörte.
Az Év védője cím kétesélyes volt, a várakozásokkal ellentétben azonban nagyon sima lett, J. J. Watt (Houston Texans) harmadik alkalommal nyerte meg a kategóriát. Nem is érdemtelenül, másodszor érte el ő a legtöbb sacket egy idényben (17.5), emellé jött 50 még szabályos irányítómegütés, 29 negatívyardos szerelés és nyolc kivédekezett passz is. Aaron Donald félelmetes szezonja meglepő módon csak hét szavazatra volt jó, így harminccal elmaradt Watt-tól.
Todd Gurley már első évében bizonyította, megérte magas picket áldozni egy súlyos sérülésből visszatérő futóra, úgy is eljutott 1106 yardig, hogy gyakorlatilag négy meccset is kihagyott. A St. Louis Rams játékosa nagy csatában gyűrte le az Év támadó újonca címért az 1/1-es Jameis Winstont, aki karrierje első évében 4000 passzolt yard fölé jutott a Tampa Bayjel.
A védőknél a leglátványosabban játszó Marcus Peterst ismerték el. A Kansas City Chiefs szélső hátvédje nyolc interceptionjével érdemelte ki az elismerést – ez a teljesítmény pedig feledtette, hogy azért jónéhányszor megégették őt az ellenfelek. A szavazás mindenesetre elég sima lett, az 50 szavazatból 45-öt gyűjtött be.
Az Év visszatérője díjnál nem volt nagy kérdés, Carson Palmer súlyos térdsérülése után fantasztikusan tért vissza a pályára, Adrian Peterson az eltiltása után nemkülönben, de Eric Berry a rákot győzte le. Újabb Kansas City-siker.
A Carolina is duplázni tudott, az Év edzője ugyanis Ron Rivera lett. Ez is papírforma eredmény a csapat kiugró teljesítménye láttán. A Panthers mestere az elmúlt három szezonban második alkalommal végzett az első helyen.
Ezen kívül kijelölték, kik kerülnek 2016-ban a Hírességek Csarnokába. Nem meglepő módon Brett Favre rögvest bekerült a „halhatatlanok” közé, mellette Tony Dungy, Kevin Greene, Marvin Harrison, Orlando Pace, Eddie DeBartolo Jr., Ken Stabler és Dick Stanfel részesült az elismerésben.
Legértékesebb játékos (MVP): | Cam Newton (Carolina) |
Az év legjobb támadója: | Julio Jones (Atlanta) |
Az év legjobb védője: | Aaron Donald (St. Louis) |
Az év legjobb újonc támadója: | Jameis Winston (Tampa Bay) |
Az év legjobb újonc védője: | Leonard Williams (NY Jets) |
Az év visszatérő játékosa: | Eric Berry (Kansas City) |
Az év legjobb edzője: | Ron Rivera (Carolina) |
WILD CARD MÉRKŐZÉSEK (2016. 1. 9–10.) | ||
AFC | ||
Cincinnati Bengals (3.)–Pittsburgh Steelers (6.) | 16–18 | |
Houston Texans (4.)–Kansas City Chiefs (5.) | 0–30 | |
NFC | ||
Minnesota Vikings (3.)–Seattle Seahawks (6.) | 9–10 | |
Washington Redskins (4.)–Green Bay Packers (5.) | 18–35 | |
KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐK (2016. 1. 16–17.) | ||
AFC | ||
Denver Broncos (1.)–Pittsburgh Steelers (6.) | 23–16 | |
New England Patriots (2.)–Kansas City Chiefs (5.) | 27–20 | |
NFC | ||
Carolina Panthers (1.)–Seattle Seahawks (6.) | 31–24 | |
Arizona Cardinals (2.)–Green Bay Packers (5.) | 26–20 – h.u. | |
KONFERENCIADÖNTŐK (2016. 1. 24–25.) | ||
AFC | ||
Denver Broncos (1.)–New England Patriots (2.) | 20–18 | |
NFC | ||
Carolina Panthers (1.)–Arizona Cardinals (2.) | 49–15 | |
SUPER BOWL 50 (2016. 2. 8.) | ||
Denver Broncos (1.)–Carolina Panthers (1.)* | 0.30 (Tv: Sport1) | |
*Levi’s Stadium (San Clara, California) |