Erdei Zsoltnak és Balzsay Károlynak még van munkája – ünnep elhalasztva!

A legtöbb sportolóval ellentétben Erdei Zsoltnak és Balzsay Károlynak munkával telnek a karácsonyi ünnepek. A két bokszoló január 10-én világbajnoki övért küzd, így nekik igazából csak utána lehet ünnepi a hangulat. Igaz, akkor – reményeik szerint – többszörösen is.

– Ti mikor díszítitek fel a karácsonyfát?
– Fogalmam sincs. Még nem voltam ilyen helyzetben.

– Nálunk éjszaka jön a Jézuska, és amikor Viktor felébred, már ott van.
– De azért délután vagy este az igazi.

– De mit csináljunk? Otthon sem leszünk...!
– Így jártunk… Majd január tizedike után pótoljuk.

Merthogy Erdei Zsoltnak és Balzsay Károlynak, illetve családjának csak január tizedike után lehet ideje és alkalma az ünneplésre. Hiába állt már hetekkel az ünnepek előtt a karácsonyfa az Universum Box-Promotion hamburgi edzőtermében, a két magyar ökölvívó a klub, illetve a família fája alá csak hetekkel később teheti oda legnagyobb ajándékát. A WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú, illetve nagyközépsúlyú világbajnoki övét. Vélhetően aligha vigasztalja őket, hogy Jurij Barasjan és Gyenyisz Inkin, a két leendő rivális ünnepe sem lehet felhőtlen.

„Az Öreg már vázolta a karácsonyi programot, mit mondjunk, láttunk már szebbet és jobbat is, de tudjuk, hogy most erre van szükségünk – mondták szinte egyszerre. – Szenteste napján edzünk egyet, de legalább a délutánt meg karácsony napját megkaptuk. Volt olyan verzió, hogy akkor is mennünk kell a gymbe, de kegyelmet kaptunk. Az ünnep második napján viszont…”

Nos, akkor nem Erdei Viktor és Balzsay Hanna tölti ki a két ifjú apa minden idejét, hanem a tréning. És Fritz Sduneket, vagy ahogyan a bunyósok gyakran hívják, az Öreget aligha érdekli a piros betűs ünnep.

„Nem is kell, hogy érdekelje, nem azért fizetik – jegyezte meg Erdei. – Nehéz, átkozottul nehéz a nagyobb család, anyukám, a testvéreim, a szeretteim nélkül lenni, de ez van.”

„Sajnos mindkét nagymama nagyon messze van, az anyukám Ausztriában, Zsolté Magyarországon lakik. Hármasban leszünk, de Viktor majd feldob bennünket” – reménykedik Arabella, Erdei felesége.

„Igazi ördögfióka – mondta 26 hónapos fiáról Erdei, aki szerint az idén már a karácsonyfa is veszélybe kerülhet a lakásban. – Viktorka tavaly még csak a szaloncukrot próbálta leenni a fáról, de most már minden érdekli. Mi az, amit meg lehet mozdítani, mit lehet kihúzni, mivel lehet játszani. Magában nem áll meg, az biztos…”

„Szerinted nálunk van esély arra, hogy a fa békésen, háborítatlanul álljon? Láttad, nem? – kérdezett vissza Balzsay, midőn arról faggatóztunk, vajon náluk mi lesz a fenyőfa sorsa. – Hanna örökmozgó, akkor van baj, ha egy percig nem halljuk a hangját. A feleségem akkor kezd el aggódni, hogy úristen, mi történhetett vele. Aztán persze előkerül, és vigyorog. Nem lehet rá haragudni. Kíváncsi vagyok a karácsonyra, ez lesz az első, amelyből már érthet is valamit. Tavaly még csak mászott a fa körül, az idén lélekben már felkészültem a nagyobb mutatványokra. A fa nagyobb veszélyben lesz, és biztos, hogy nem a szoba kellős közepére állítom fel. Befúrok egy tiplis csavart a falba, kikötöm a fát, és próbálok figyelni Hannára, nehogy magára rántsa. De ismerve a rafinériáját, még így sem esélytelen a kettőnk versenyében…”

A „szemmel tartásban” a nagyszülők (idősb Balzsay Károly, az amatőr válogatott év végéig hivatalban lévő szövetségi kapitánya és felesége) is segítenek majd, míg a bokszoló anyósa a január 10-i gála előtti utolsó héten segít Karesz feleségének, a volt válogatott tornász Reubl Tündének. „Tücsi így is egy szent, hogy így bírja. Tényleg csak a bokszra kell figyelnem, arra, hogy megalapozzam a jövőnket. Én talán még ki sem gondolom, mire van szükségem, amikor ő már hozza is az enni- vagy az innivalót, felkel Hannához, ha nem alszik, én meg edzek, mint az őrült” – jegyezte meg az első vb-címmérkőzése előtt álló Balzsay.

A családi hangulat mellett még valami hiányzik majd bokszolóink életéből. Amíg a világ döntő része azt nézi, mennyit is szedett fel az ünnepek alatt, nekik arra kell figyelniük, mennyit fogytak. Két héttel később „súlyban” kell lenniük. „Nem nagy gond, mióta táplálkozási tanácsadóm van, könnyebben megy a szinten tartás” – így Erdei, míg barátja inkább már előre tekintett. „Január tizenhetedikén és tizennyolcadikán mindent pótolunk – árulta el Balzsay. – Szüleimnél és anyósoméknál pótkarácsonyozunk. Rendelésre készülnek a kaják, állítólag tepsi zserbók és hasonlók várnak haza. Jó lenne világbajnoki övet vinni cserébe.”

Ha ő is, Erdei is övvel tér haza, alighanem Hanna és Viktor is megbocsátja, hogy az ünnepek alatt nem csupán az övék volt a főszerep. Sőt alighanem gazdag utókarácsonyuk lesz.