Gianluigi Buffon lenne minden idők legjobb kapusa?

Numero 1 című, 2013-ban megjelent önéletrajzi könyvében Gianluigi Buffon felidéz egy különös történetet. „Egyszer Moszkvában, még fiatal kapusként interjút készített velem egy orosz újságírónő. Hogy milyen volt a nő? Ha nem tudok erre a kérdésre válaszolni, az azt jelenti, hogy nem tett rám túl mély benyomást. A kérdésre viszont, amit feltett, tökéletesen emlékszem. »Hogy éled meg azt, hogy egyszer talán te lehetsz a második legjobb kapus a történelemben Lev Jasin után?« »Hol van az megírva, hogy másodiknak kell lennem, miért ne lehetnék jobb nála?« – vágtam vissza azonnal. Felkacagott, meg volt róla győződve, hogy ez csak vicc, de aztán rájött, hogy egyáltalán nem. »Talán jobb, ha ezt nem írom le« – mondta. Ezután, ha lehet, még nehezebb helyzetbe hoztam: »Csinálj, amit akarsz, csak azt mondom, amit gondolok.« Ez nem esett jól neki, tisztán emlékszem. Ezzel együtt szerintem nem hibáztam. Valóban pimasz voltam, de volt benne logika.”  A brit FourFourTwo magazinnak 2019-ben adott interjújában így emlékezett erre vissza: „Tudom, ha most visszatekintünk arra, hogy én hogyan viselkedtem, az akár önteltnek is tűnhet. De azt hiszem, inkább önvédelemből voltam az. Így próbáltam meg elfogadtatni magam a felnőttek világában. Hiába voltam fiatal, úgy akartam fellépni köztük, mintha egy polcon lennék velük.”

Amikor a fenti kérdést feltette neki az orosz újságírónő, Gianluigi Buffon 19 esztendős volt. A kérdés viszont most, miután 45 évesen visszavonult, aktuálisabb mint valaha: Buffon minden idők legjobb kapusa?

Amit orosz olvasatban persze úgy is fel lehet tenni: jobb volt-e, mint Jasin?

Hogy miért Jasint kell ehhez maga mögé utasítania? Nem kell ahhoz elfogultnak lenni az orosz legendával, hogy rögzítsük a tényt: Jasin az egyetlen kapus, aki valaha Aranylabdát kapott a France Footballtól. 1963-ban választották meg a legjobbnak a Dinamo Moszkva és a szovjet válogatott kapusát, az olasz Gianni Riverát és az angol Jimmy Greavest előzte meg a szavazáson.

De még mielőtt Jasinhoz hasonlítanánk, szűkítsük a kört, és előbb döntsük el: Buffon egyáltalán a valaha volt legjobb olasz kapus-e. Mert volt azért néhány korszakos klasszis Itália kék ege alatt is. Az 1920-as, 30-as évek csillaga, Gianpiero Combi öt bajnoki címet nyert a Juventusszal és világbajnok lett 1934-ben, Giuliano Sarti őrizte a Grande Inter kapuját az 1960-as években, Enrico Albertosi több mint ötszáz Serie A-meccsen szerepelt a hatvanas-hetvenes években, Walter Zenga csak a hatodik meccs 81. percében kapta az első gólt az 1990-es világbajnokságon, Gianluca Pagliucának eszméletlen bravúrjai voltak a kilencvenes években. De Francesco Toldo is brillírozott a 2000-ben Európa-bajnoki döntőbe jutó válogatottban, a még mindig nagyon fiatal Gianluigi Donnarumma pedig a 2021-ben Eb-győztes squadra azzurra talán legnagyobb hőse volt. Az egyetlen mégis, akihez mérnünk kell Buffont, az 1982-es világbajnok csapat oszlopa, Dino Zoff, aki a válogatottal negyvenévesen ért fel a csúcsra. Említettük, hogy Jasin máig az egyetlen aranylabdás kapus, de azt még nem, hogy kétszer végzett az Aranylabda-szavazás második helyén kapus: 1973-ban Zoff és 2006-ban Buffon. És ők voltak a kapusai a két legutóbbi olasz világbajnok csapatnak, az 1982-es és 2006-os együttesnek.

Nyilván rendkívül nehéz különböző korok kapusait összehasonlítani, nemcsak maga a futball, a kapusok játéka, szerepe is sokat változott. Talán az Aranylabda miatt, de azt kijelenthetjük, hogy hallgatólagosan talán Jasin neve jut a legtöbb hozzáértő eszébe, amikor az a feladat, kit állítsunk a kapuba, amikor gondolatban összerakjuk minden idők álomcsapatát. „Mi láttuk az »isteni« Ricardo Zamorát és a csodálatos Frantisek Plánickát, sőt parádéztak már más világklasszis kapusok is, de Jasin valamennyiükön túltesz” – tisztelgett Max Urbini, a France Football akkori főszerkesztője Jasin előtt az 1963-as Aranylabda átadásakor. De a nagy védéseken, bravúrokon, és ami szintén fontos, a nagy csapatsikereken túl mégis mi tette különlegessé Jasint, mi volt az az extra, ami csak őt jellemezte?

Sokan azt emelik ki: hihetetlenül nagy harcos volt, önfeláldozó típus, aki nem félt semmitől – jól jelzi ezt a három csonttörés és az öt agyrázkódás, amit pályafutása során feljegyeztek. Amikor őt kérdezték idősebb korában, kit tart minden idők legjobb kapusának, a spanyol Ricardo Zamorát nevezte meg, míg kortársai közül Grosics Gyulát és Buffont értékelte a legtöbbre. No persze nem Gigi Buffont, őt nem láthatta védeni az 1990-ben elhunyt Jasin, hanem Gigi nagyapjának másodunokatestvérét, Lorenzo Buffont.

Abból a szempontból is lehetne dönteni a kapusok között, kik voltak azok, akik forradalmasították a posztot. Ma a lábbal is jó, a labdával is jól bánó kapusok a trendik, akik a támadásépítésből is kiveszik a részüket, de azt nagyon nehéz kinyomozni, ki volt ennek az első képviselője, lényegében több száz kapusról mondták és írták az elmúlt hetven évben, hogy előfutárai voltak a lábbal is jó kapusoknak, a „leghátul helyezkedő” támadóknak, már Grosics Gyuláról is ezt mondták, de azért nehéz lenne összetéveszteni Grosics játékstílusát, mondjuk, Édersonéval a Manchester Cityből. Buffon mindenesetre nem ült fel erre a divathullámra, mindig kitartott amellett, hogy a kapus dolga mégiscsak az, hogy védjen.

„Manapság az az eltúlzott nézet érvényesül, hogy akkor jó egy kapus, ha a lábával is ügyes – mondta erről 2019-ben a FourFourTwo-ban. – Én már gyerekkoromtól kakukktojásnak számítok, sokat használtam a lábamat, talán túl sokat is. De egyvalamit fenntartok: ha valaki elveszíti a fókuszt, ha nem azzal foglalkozik, hogy jó kapus legyen, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy megfogja a lövéseket, tudja, mikor kell elindulnia egy ívelt labdára, vagy miként kell kimozdulnia egy alacsonyra, az szembemegy ennek a posztnak az alapvető elvárásaival.”  Forradalmár kapusnak semmiképpen sem nevezhetjük Buffont, de akkor mégis mivel emelkedett ki sok remek poszttársa közül? Három jellemző kellett hozzá: folyamatosan jó teljesítményt nyújtott, nagyon keveset hibázott, és képes volt bravúrokra az igazán fontos pillanatokban.

Végezetül nézzük meg néhány szaklap és szakportál listáját az elmúlt évekből, melyik hogyan látta, kik a valaha volt legjobb kapusok. FourFourTwo: 1. Jasin, 2. Neuer, 3. Buffon. SPORTbible: 1. Jasin, 2. Casillas, 3. Buffon. Marca: 1. Casillas, 2. Buffon, 3. Jasin. La Gazzetta dello Sport (18 legendás kapus szavazása alapján): 1. Buffon, 2. Jasin, 3. Zoff. A leghitelesebb talán a FIFA rangsora lenne, de tudomásunk szerint a világszövetség nem állított össze ilyen listát. Az IFFHS, a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet listáján ugyancsak Buffon az első, de ott az éves szavazatszámok alapján, és csak 1987-től számolva.

Nincs hiteles ítész, nem is lehet. A legegyszerűbb megoldás talán az lenne, ha kijelentenénk: Jasin a XX. század legjobbja, Buffon pedig a XXI. századé.

De nem akarunk kibújni a válaszadás alól, ha már a kérdést mi tettük fel.

Így aztán, tisztelegve a labdarúgás aranykora előtt is, meghagynánk Lev Jasint az örökös legjobbnak – de aligha vagyunk elfogultak sorozatunk hősével, ha azt mondjuk: Gianluigi Buffon minden idők második legnagyobb kapusa.

És akkor ezt még az orosz újságírónő is nyugodtan leírhatja.

Önök, olvasóink pedig vitathatják!

(A plusz egy részben: Buffon valamennyi rekordja infografikán)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. szeptember 23-i lapszámában jelent meg.)