Pepe sógorságától az ukrán svédcsavarig – azaz ilyen volt az első forduló

Nem tudok úgy elmenni egy söröző, egy iskola vagy egy könyvtár mellett, hogy ne olyan emberekbe botlanék, akik ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel egymásnak: „Láttad a német-portugált?” „Hú, Casillas mekkorát védett!” „Ezt jól befejelte Sevcsenko.” Babakocsis anyukák, kamaszkorú fiatalok, s széttetovált huligánok egytől egyig. És valahol így a természetes, mert ez a három hét most tényleg a futballról szól. Miért maradnék épp én ki? Jöjjön az 1. forduló összefoglalója!

Jól indult a torna... A lengyel-görögön már láttunk mindent, amitől szép játék a futball: gyönyörű fejest, bírói bakit, két kiállítást, kihagyott tizenegyest, meg nem adott gólt… Amikor Lewandowski a 13. percben megszerezte az Európa-bajnokság első gólját, biztosra vettem, hogy a görögök be lesznek darálva, főleg, mikor még emberhátrányba is kerültek. Ám a görög csoda nem csak 3 napig tartott (na jó, ezt azért nem lehet egy kalap alá venni a 2004-es EB győzelemmel), s a második félidőben átvette az irányítást. Bár a gólja enyhén szólva szerencsés körülmények között született, utána akár a győzelmet is megszerezhették volna, ám a sokat megélt Karagunisz kihagyta a tizenegyest (úgy kell bemutatkozni világversenyen, mint ahogy a cserekapus, Tyton tette: büntető hárítással). A lengyelektől többet vártam, második félidei támadójátékukban kevesebb volt a látvány, mint Puzsér Róbertben az empátia. A biztos továbbjutáshoz szerintem a lengyeleknek görögöket el kellett volna intézniük.

Már csak azért is, mert az orosz válogatott nagyon erősnek tűnik; péntek este valósággal átgázoltak a cseheken, még ha a második félidő elején volt is egy negyedóra, mikor a csehek egyenlíthettek volna. Az oroszok nem csak szépen, eredményesen is fociztak, s ez még Kerzsakovra is igaz, aki egy szezonra való helyzetet puskázott el. Petr Cech aligha van hozzászokva, hogy négy gólt kap, ráadásul a pár perccel korábban beállt Pavljucsenko nem akármilyen gólt rúgott neki. Addig-addig tolta befelé a lasztit, míg nem talált egy picike rést; olyan tökéletesen találta el a bőrgolyót, ahogy százból csak egyszer lehet. Nagyon jó iramú volt a találkozó, a csehek is igyekeztek, de ez az orosz csapat tényleg erős.

Szombaton gólok tekintetében nem voltunk annyira elkényeztetve, a B csoport két találkozóján egy-egy gól született – bár nem olyan elosztásban, ahogy azt talán sokan várták. A hollandok hiába támadták végig szinte az egész meccset, azt sem mondhatjuk, hogy nem megérdemelt a dánok sikere. Elég fásultan játszottak a narancsmezesek, látszott rajtuk, hogy szinte szó szerint ki vannak facsarva. A németek és a portugálok ellen alaposan fel kell majd kötniük azt a bizonyos alsóneműt, ha nem akarnak szégyenszemre már a csoportkörben körön kívül kerülni…

Az Európa-bajnokságot szerencsére a szebbik nem képviselői is nézik, bár őket, talán nem véletlenül, jobban érdekli a focisták esztétikája, mint az, hogy épp milyen csellel fűzte be a védőt Cristiano Ronaldo. Nagyot nevettem, mikor az egyik húgom „szakmai” elemzésbe kezdett a német-portugál derbin: „Hú, ezek a portugálok kicseszett helyesek. Na jó, azért Pepéhez nem mennék hozzá.” Ezt örömmel hallom, ugyanis nem vágyom ilyen sógorra… Szerencsére a portugálok nem csak jól néznek ki, valamelyest focizni is tudnak, rendesen megnehezítették az (inter)Nationalelf dolgát. Legelőször is Helder Postiga gondolta úgy, hogy megnehezíti Neuer életét, aki „fél pályáról” csúszott rá a kapusra; ez annyira eshetett jól a német hálóőrnek, mint szakadó esőben a fagylalt (ez a hasonlat sajnos aktuális volt ma Budapesten…) A németek sem pörögtek még fel teljesen a tornára, és több esetben óriási mázlijuk volt, elég, ha csak a portugálok két kapufáját, illetve hajrábeli ziccerét említem. Annyit viszont hozzátennék, hogy bár Gomezt nem különösebben kedvelem, a gólja nagyon tetszett: Khedira remek beadását (hol is játszik a fiú? Csak nem a Real Madridban?) nehezen kivitelezhető mozdulattal fejelte vissza a kapus mozgásával ellentétes irányba. Zseniális fejes, napjaink egyik legjobb csatárától. Kevesen érzik annyira úgy a kaput, mint ő. Talán csak Chuck Norris. Összességében úgy gondolom, hogy a döntetlen jobban megfelelt volna a játék képének.

Az első forduló talán leginkább várt mérkőzése a vasárnap délutáni spanyol-olasz volt. S miután túltettem magam azon a tragikus lelkiállapotot okozó információn, hogy ifj. Knézy Jenő, az M1 riportere narancslevet ivott Kassai Viktorral (kérdezd már meg: érdekel?), jó kis meccsnek lehettünk szemtanúi. NekemMondjuk az sok mindent elmond a meccsről, hogy akkor lett igazán jó, amikor mindkét szövetségi kapitány cserélni kezdett, a második félidőben. Del Bosque taktikáját nem igazán értettem, négy támadószellemű középpályással, de klasszikus csatár nélkül álltak fel, ahogy a Barca szokott; igen ám, de Xavi, Iniesta és Fabregas ott Messit szolgálják ki, a nemzeti csapatban azonban nem játszott hasonló kaliberű sztár. A másik oldalon kiderült, hogy Thomas Mann nem Balotteliről mintázta Mario és a varázsló című művét, mert egy kezemen meg tudom számolni, hány jó megmozdulása volt az első félidőben az „olasznak” (Egy Inter-Juve meccsen nem véletlenül tettek ki egy „már pedig fekete olasz nem létezik” feliratú transzparenst az ellen szurkolói…). Megpróbáltatásai aztán 56 perc után véget értek, de előtte még megmutatta, hogyan kell 10 méteres előnyt leadva kihagyni egy szinte kihagyhatatlan ziccert. Aztán átadta a helyét Di Natalénak, aki nevéből adódóan nem várt karácsonyig; pályára lépését követően öt perccel meg is szerezte a vezetést az azzurriknak. A címvédő ekkor kezdett el focizni, s kis vártatva ki is egyenlítettek. Majd Torres is beállt, de lehet, az alkoholtól este ugyanezt tette, mert több helyzetet is elszerencsétlenkedett; talán a legmegalázóbb szituáció az volt, mikor az olaszok kapusa, Buffon leszerelte… A döntetlen ellenére szerintem még mindig a spanyolok a torna favoritjai, bár a taktikájuk nem igazán volt eleinte világos számomra (a játékukat öröm volt nézni), s a védelem is bizonytalankodott időnként. Az olaszok is jó benyomást tettek rám, a védekezésük szokásosan megint elsőrangú, de remélem, Balotellit nem látom többé az EB-n (Nem, nem akarom becsukni a szemem az olasz meccseken).

Az olaszoknak azért nem lesz könnyű dolga, mert jelenleg a horvátok vezetik a C csoportot. Déli szomszédaink minden megerőltetés nélkül megverték az íreket (3-1), magabiztosnak tűnnek, így sem az olaszok, de még a spanyolok sem mehetnek biztosra ellenük…

Hogy két 1-1 között mekkora különbség lehet, jól példázta a francia-angol meccs, mely színvonalában meg sem közelítette a spanyol-olaszt. Az angolok szívósan védekeztek, a franciák pedig képtelenek voltak feltörni a reteszt. Aztán az angolok találtak egy gólt (még fanyúlra sem volt szükségük hozzá, mint a Gyalog galopp című Monthy Phyton klasszikusban), a franciák meg, jobb híján átlövésből egyenlítettek. Hogy milyen szerepe van a Manchester Citynek jelenleg a világ labdarúgásában, jelzi, hogy az angol és francia gólt is City játékos szerezte – utóbbit nem mellesleg a City kapusa, Joe Hart nyelte be…

A forduló záró akkordjaként még megtekinthettük az ukrán-svéd találkozót, melyen bombameglepetés született: az EB előtt nem sokra taksálták ezt a házigazdát, aztán most a csoport éléről várják a folytatást. Persze, megdolgoztak érte, Nils Holgersson Ibrahimovics nem túl sportszerű körülmények között esett találata után Sevcsenko kétszer is a hálóba bólintott, a hátralévő szűk félórát pedig kibekkelték az ukránok. Nem akarom elkiabálni, de ezzel a vereséggel a svédek sorsa alighanem megpecsételődött…

Most pedig nézzük, kiket láttam a legjobbnak az 1. forduló után!

Tyton (Lengyelország)

Lescott (Anglia), De Rossi (Olaszország), Hummels (Németország), Agger (Dánia)

Arshavin (Oroszország) Iniesta (Spanyolország) Szalpingidisz (Görögország) Dzagojev (Oroszország),

Mandzukic (Horvátország), Sevcsenko (Ukrajna)

Az első forduló legszebb góljának megválasztom Pavljucsenko bombáját, de szorosan követi őt Chuck Norris Gomez fejese. A Forduló mozdulatánál holtversenyt hirdetek: Helder Postiga, ahogy beleszállt Neuerbe, illetve Buffon, ahogy leszerelte Fernando Torrest, megosztott első helyet kapnak. Kétes dicsőség…

Mi pedig kapunk egy újabb fordulót! Jó szurkolást Mindenkinek!

Zárásként újra nosztalgiavideó. A csoportkörben lesz portugál-holland derbi, ezért fogadjátok nagy szeretettel előző tétmeccsük összefoglalóját. Gólra ne számítsatok, mert ez a meccs nem a játékról marad emlékezetes: az orosz bíró 16 sárga és 4 piros lapot osztott ki az 1-0-s portugál sikerrel végződő meccsen (pedig Pepe akkor még nem is volt a portugál keretben...). Érdemes megnézni ezt a csontzenét!