A középpályássorokat kezdetben három futballista alkotta, majd a középfedezet védelembe vonulásával kettőre csökkent, a hetvenes években újra hárman játszottak a sorban, aztán négyen, sőt öten is. A magyar válogatottban kezdetben FTC-s és MTK-s ötvözetű sor alakult ki, Bíró Gyula, Károly Jenő, Vágó Antal a kék-fehérektől, Bródy Sándor, Gorszky Tivadar pedig az FTC-t képviselték.

A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta első mérkőzését. Az idei jubileum kapcsán sorozatban dolgozzuk fel válogatottunk százéves történetét. Ebben a fejezetben a védőkkel foglalkozunk.

Parádés védések, óriási potyagólok – a kapusok mindig a figyelem középpontjában állnak egy-egy mérkőzésen. Válogatottunk sohasem szűkölködött jó kapusokban, sokszor az volt a kapitány gondja, hogy a több jó kapus közül melyiket állítsa a csapatba. A válogatott első meccsén a BTC kapusa, Bádonyi Gyula állt a háló előtt, ő kapta azt az ötöst Bécsben, s neki ez elég is volt, többet nem játszott a nemzeti csapatban. Az első nemzetközi mércével is kiváló kapus Domonkos László, az MTK egyese volt.

A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta első mérkőzését. A jubileum kapcsán sorozatban dolgozzuk fel válogatottunk százéves történetét. Ebben a fejezetben a szövetségi kapitányokkal foglalkozunk.

A magyar válogatott kétszer produkált kilenc mérkőzésből álló győzelmi sorozatot, először 1917 és 1919 között, majd 1953–54-ben. Utóbbi a Wembley Stadionban kezdődött, és a berni vb-döntőn zárult. Milyen közel volt az Aranycsapat a csúcsjavításhoz! Hatmeccses sikerszériát kétszer, hetest egyszer, nyolcast pedig háromszor produkált a csapat. Az utóbbi évtizedben ez a rekord nem forgott veszélyben, 1990-ben sikerült egy hármas szériát összehozni, azóta csak rövidebbeket.

A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta első mérkőzését. A jubileum kapcsán sorozatban dolgozzuk fel válogatottunk százéves történetét. Ebben a fejezetben a válogatott (olimpiai, világ- és Európa-bajnoki) díjmérkőzéseivel foglalkozunk.

A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta első mérkőzését. Az azóta eltelt több mint 100 esztendő során sok mindent megélt nemzeti csapatunk, súlyos csapást és világraszóló diadalt egyaránt. Eme gyűjteményben eredményszinten felidézzük a magyar labdarúgó-válogatott összes mérkőzését, ami nemcsak a nosztalgiázni vágyóknak válhat örömére, hanem talán a magyar labdarúgásért aggódók számára is vigaszt nyújthat, hiszen együttesünk egy-egy, akkor történelminek hitt súlyos vereség után is talpra tudott állni és képes volt hangzatos sikereket aratni.Összeállításunkban a tematikus visszaemlékezések mellett évtizedekre bontva találja meg a magyar válogatott hivatalos találkozóit, és számos mérkőzésre kattintva részleteket is megtudhat.

A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta első mérkőzését. A jubileum kapcsán sorozatban dolgozzuk fel válogatottunk százéves történetét. Ebben a fejezetben a külföldi helyszínek egy részével foglalkozunk, ahol nemzeti csapatunk pályára lépett. Nemcsak azért vált második otthonává Bécs a magyar válogatottnak, mert ott játszotta első hivatalos mérkőzését, hanem mert az osztrákok kitartó és hűséges, ráadásul messze a leggyakoribb ellenfelei voltak a mieinknek, így tehát együttesünk rendszeresen fellépett Bécsben.

>Nemzeti csapatunk első oroszlánbarlangja a Millenáris volt, hiszen 18 alkalommal mérkőzött az akkori legkorszerűbb létesítményben, egyszer pedig a margitszigeti pálya adott otthont a válogatott meccsének. Egy évtizedig szolgált otthonul a Millenáris, aztán a két, anyagilag is legerősebb klub saját stadiont épített, így a tízes évek elejétől a válogatott az FTC-, illetve az MTK-pályán fogadta ellenfeleit. Az Üllői úti stadionban 1911. november 5-én játszott először a magyar csapat, és azon az összecsapáson az osztrákokat 2:0-ra le is győzte.

Kezdetben belterjes közegben, a Monarchián belül választott, illetve talált ellenfelet a magyar futballcsapat. Az osztrákok és a csehek megfelelő értékmérőnek bizonyultak. Csalókának bizonyult viszont a félelem az osztrákok fölényétől, mert bár az első meccset simán nyerték 5:0-ra, Budapesten már a mieink diadalmaskodtak sorozatban, tehát az osztrák lufi gyorsan kipukkadt, a csehek pedig odáig sem jutottak, hogy azt felfújhassák. Mondhatjuk, hogy a Monarchiát nagy vonalakban uralta válogatottunk, persze akadt azért néhány veretes verés Bécsben és egyszer Prágában is.

A magyar válogatott 1902. október 12-én játszotta első mérkőzését. A jubileum kapcsán sorozatban dolgozzuk fel válogatottunk százéves történetét. Ebben a fejezetben az eredmények között tallózunk. A mindenkori értékmérő: hogyan végzett válogatottunk. Ez már száz éve is fontos szempont volt, később központi kérdéssé vált, és még manapság is figyelemre méltó. Nos, legtöbbször 2–1-re végzett, összesen 92 alkalommal, ám ez nem volt mindig örömteli. Ötvenöt esetben együttesünk 2–1-re nyert, 34-szer kikapott. Népszerű eredmény a 2–0 is, itt is több a pozitív töltés: 54-szer sikert jelentetett, 34-szer betlit.

Miután a tervezettnél fél órával később kezdődött a találkozó, legalább attól nem kellett tartani, hogy bárki is lekésik a mérkőzésről. Ezzel együtt a Gellei Imre szövetségi kapitány vezette válogatott évbúcsúztatójára nem teltek meg a tribünök, bár az optimisták sem számoltak zsúfolt házzal, az Eb-selejtezőn látott biztató rajt ellenére sem.

Ennél kellemesebb, az előre borítékolható győzelem miatt vérpezsdítőbb meccset kívánni sem lehetett: válogatottunk az európai futballranglista utolsó helyezettjét, San Marinót fogadta Európa-bajnoki selejtezőn.

A svéd kapitánykettős, Lars Lagerbäck és Tommy Söderberg alaposan megkavarta a kártyáit. A szakemberek az utolsó pillanatig titkolták a kezdőcsapat összetételét, és szó, ami szó, sikerült is meglepetést okozniuk. Nem került be a meccskeretbe Magnus Svensson, Jörgen Petterson és csere lett a csodagyereknek titulált Kim Källström, akit pedig mindenki biztos kezdőnek remélt; mindemellett a hadrendet is felforgatták a házigazdák szakemberei, de úgy tűnt, kissé eltaktikázták magukat.

– No, és ki lesz az ellenfél ? – kérdezhette joggal Ferenc József, a Monarchia uralkodója, amikor az osztrák és a magyar futballválogatott első mérkőzésére készült. Az ellenfelek ők voltak egymásnak, a házon belüli összecsapáson, amelyet éppen száz éve, 1902. október 12-én játszották Bécsben, mérsékelt érdeklődés, ötszáz érdeklődő jelenlétében. Nehéz lenne vitatni, az osztrákok tették emlékezetessé az öszszecsapást, ugyanis 5:0-ra győztek.

A reykjavíki győzelem arra jó, hogy tompítsa a fájó izlandi emlékeket, és arra, hogy elhitesse a játékosokkal, hogy a világon mindenütt hús-vér emberek szerepelnek az ellenfél csapatában, akiktől nem kell megijedni. Mindenesetre október 12-én Stockholmban várhatóan az izlandinál jobb képességű kapus védi majd a svédek hálóját, aki aligha autók vizsgáztatásával tölti napja nagy részét...