Szalahot a Realba! – Iglói-Nagy István publicisztikája

Van már ilyen spanyol kifejezés, nem kell sokat keresgélni. Igaz, egy másik kontinensen született, Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékén. La guerra del fútbol, futballháború. Júliusban már 49 esztendeje lesz, hogy1969-ben egymásnak esett Salvador és Honduras hadserege. Százórás háborúnak is mondják, öt napig tartott a szomszédos államok fegyveres konfliktusa. Korábban sem volt éppen nagy összeborulás a két ország polgárai között, de az utolsó szikrát a tűz fellobbanásához a 3–2-es salvadori sikerrel záruló labdarúgó-mérkőzés jelentette – egy világbajnoki selejtező. Salvador támadott elsőnek, mivel hadserege jóval erősebb volt, könnyű győzelemre számított. A háborúban szinte csakmásodik világháborúshadieszközöket alkalmaztak. A sajnálatos mérleg: több ezer halott és több mint tízezer sebesült, hozzávetőleg ötvenezren vesztették el az otthonukat és a földjüket.

Természetesen nincs naprakész információm arról, hogy manapság milyen a viszony Egyiptom és Spanyolország között, de talán nem is kell attól tartani, hogy valódi háborúba keveredne egymással a Földközi-tenger ellentétes partján elterülő két ország. Ám a la guerra del fútbol a szavak szintjén már megkezdődött. S csak remélni lehet, hogy az oroszországi vb-n az A-csoportban – Oroszország, Szaúd-Arábia és Uruguay mellett vitézkedő – Egyiptom nem végez a kvartett élén, miközben a B-ben Spanyolország – Portugália, Marokkó és Irán társaságában – nem lesz második. Vagy más elosztásban Egyiptom csoportmásodik, Spanyolország pedig csoportelső. Ezekben az esetekben június 30-án vagy július elsején a vb-nyolcaddöntőben e két csapat küzdhet a továbbjutásért.
Egészen május 26-ig ez a probléma nem létezett, de akkor a Liverpool féltve dédelgetett egyiptomi kedvence, Mohamed Szalah azt a furcsa ötletet vette a fejébe, hogy konfliktusba keveredik a Real Madrid erős emberével, Sergio Ramosszal. Most már tudjuk, hiba volt. E helyütt sem szállnék vitába az idei Bajnokok Ligája-finálé emlékezetes jelenete kapcsán. A bíró nem látott vagy nem akart látni semmit, Szalah viszont súlyos vállsérüléssel fejezte be a döntőt. S ami még nagyobb baj, a hírek szerint egyelőre kétséges, hogy felépülhet-e az oroszországi vb-re. Ez pont elég volt ahhoz, hogy verbális szinten kitörjön a futballháború. Egyelőre még csak kemény szavak röpködnek a levegőben, de nyilvánvalóan a felszín alatt parázslik a tűz.

Nem tudni, hogy Sergio Ramos élete szeretett párjával, Pilar Rubióval és a három gyerekkel tervezett-e mostanában egyiptomi nyaralást. Amennyiben igen, jó, ha erről lemond, s nagy ívben elkerülik a piramisok vidékét. Ha pedig valóban érdeklik a Ramos házaspárt a gízai piramisok, akkor elégedjenek meg prospektusok böngészésével, vagy nézzenek meg egy ismeretterjesztő dokumentumfilmet. Az élmény persze nem ugyanaz, de legalább biztonságban vannak. Nincs az a kedvező all inclusive ajánlat, amiért érdemes lenne odamenniük, nem lenne nyugodt a pihenésük. Egyiptom futballőrült népe egy emberként gyűlöli Ramost, a 151-szeres válogatott világ- és Európa-bajnok hátvédet a nemzet kincsének erőszakos „megsemmisítésével” vádolják. S nem kérdés, ha létrejönne a fentebb felvázolt nyolcaddöntős párosítás, akkor a Ramos-utálat kiterjedne a teljes ibériai válogatottra, s ettől magától értetődően „makroszinten” is megindulna – remélhetően fegyverek nélkül – a fociháború Egyiptom és Spanyolország között.

Ezt a borús jövőt sejteti például egy kairói illetőségű ügyvéd fenyegetéssel felérő tette. A Nemzetközi és az Európai Labdarúgó-szövetség címére vaskos borítékokat adott fel. Minden idők legnagyobb összegű kártérítését követeli a FIFA-n és az UEFA-n keresztül, s akitől az egymilliárd euró kifizetését kéri, nem más, mint a Real Madrid csapatkapitánya. A jogvégzett embert alighanem elragadták túlfűtött hazafias érzelmei, de ennek ellenére valóban úgy véli: Ramos beláthatatlan következményekkel járó sérülést okozott Szalahnak. Ám ennél sokkal messzebbre megy, szerinte a kijevi stadionban történt „baleset” az egyiptomi nemzetnek okozott fizikai és lelki fájdalmakat. Olyan jogi terminus technicusokat használ, mint például az előre megfontolt szándék és a különös kegyetlenség, ezek mind súlyosítják az élőben egyszerűen szerelésnek gondolt mozdulatsor megítélését. Be is árazta a károkat, s a Real-sztárt a fentebb leírt, nehezen értelmezhető hatalmas összeg megfizetésére kötelezné. Nyilván van a szokatlan akciónak pr-értéke is, de jól mutatja, hogy az egyiptomiakat igen mélyen megérintette a Szalah-baj. Az afrikaiak 28 éve nem jártak világbajnokság közelében sem, kimondva-kimondatlanul abban reménykedtek, hogy nem csupán a csoportmérkőzéseken lehetnek ott, de legalább a legjobb 16 közé beverekedik magukat.

Kijevben láttuk, hogy a Liverpool Szalah nélkül messze nem az, mint vele, és hát Egyiptom válogatottja esetében ez még akutabb probléma. Vele sincs semmire garancia, de nélküle előre borítékolható a kudarc. Kész tehát a verdikt: az egyiptomi álmok porba tiprójának a neve Sergio Ramos. A bűnös pedig fizessen, itt már nincs helye pusztán a bocsánatkérésnek. Nyilván az egyébként igen jól kereső madridinak megközelítőleg sincs egymilliárd eurója, de sebaj, majd a Real Madrid módfelett gazdag elnöke, Florentino Pérez euróit is bevethetik. A Forbes magazin a prezident vagyonát hozzávetőleg kétmilliárd euróra taksálja, de ha történetesen nem tud ekkora summát mozgósítani, jöhet a spanyol államkincstár. Vélhetően nem érdekli az egyiptomiakat, hogy ilyen összeg előteremtése országos szinten is problémás lehet, szerintük Ramos és a spanyolok bűnhődjenek: I. János Károly, a tiszteletbeli király ott tombolt a kijevi VIP-páholyban, láthatta honfitársának gyalázatos tettét, szóljon a fiának, VI. Fülöpnek, a mostani királynak, ne filléreskedjen, járuljon a kasszához.

Nyilván ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, s nagyobb összegben fogadnék arra, hogy – Egyiptom kivételével – sehol a világon nincs az a pártatlan bíróság, amely ilyen vádak alapján Sergio Ramost bűnösnek mondaná ki, és akár egyetlen eurocent megfizetésére kötelezné. A change.org petíciót indító közösségi fórumon félmillió aláírás jött össze, követelve az UEFA-tól Ramos örökös eltiltását, de ez a nagyszámú felháborodott szurkoló sem tudta elérni az európai szövetségnél, hogy egyáltalán vizsgálat induljon. A szervezetnél úgy gondolják: a szerb bíró jól döntött, nincs ok az utólagos beavatkozásra.

Természetesen végtelenül sajnálják, ami Szalahhal történt, mielőbbi gyógyulást kívánnak neki, ha lehet, már az oroszországi vb idejére. Mindazonáltal tényleg félő lehet, hogy egy ilyen szerencsétlen mozdulat egymás ellen fordíthat embereket, akár országokat.

És hát valóban pikáns lenne, ha orvosi csodaként a Liverpool sztárja, akinek neve egyébként már jó ideje szerepel a Real Madrid kívánságlistáján, felépülne, s a feltételezett egyenes kiesési mérkőzésen ismét egymásnak feszülhetne Ramos és Szalah. Az egyiptomi biztosan jobban figyelne a földet érésre, ha egyáltalán a spanyol ismét földre vinné őt. Vagy a futballbéke, a la paz del futból érdekében Julen Lopetegui szövetségi kapitány az egyiptomi csatár őrzését másra bízná. Viszont Szalah és népe egyébként sem lehet nyugodt, mert a válogatott a nyolcaddöntőben megkaphatná Portugáliát, a védelem tengelyében Pepével, az egykor a Real Madridban az „ítéletvégrehajtó” gúnynevet méltán kiérdemlő kőkemény játékossal. Talán még az lenne a mindenki számára legmegnyugtatóbb megoldás, ha Pérez elővenné a kassza kulcsát,