Borzas fejű csodafiú lett az F1 ifjú titánja

Hamiltont már GP2-es korában nagy várakozás övezte az F1-ben, főleg a McLarennél (Fotó: Action Images)

Nem volt értelme tovább húzni az időt, úgyis mindenki sejtette, mi történik majd, így 2006. november 24-én az előzetes várakozásoknak megfelelően bejelentették: 2007-ben Lewis Hamilton lesz a világbajnoki címvédő Fernando Alonso csapattársa a McLaren-Mercedesnél. A 21 éves brit sofőr szerződtetésével biztossá vált, hogy az istálló két olyan pilótával vág neki a következő évadnak, aki versenyen még egyszer sem ült az „ezüstnyilakban".

A Formula–3-as Euroszéria 2005-ös és a GP2 friss, 2006-os bajnoka zseniális, vakmerő, de rendkívül pontos autóvezetésével addigra rég felhívta magára a figyelmet az F1-es berkekben. Az előny azért volt Ron Denniséknél, mert a szakember már tíz évvel azelőtt felkarolta az akkor még kisfiú Hamiltont, ő pedig az F1 előszobájának számító sorozatban mutatott teljesítménye révén azokkal is megismertette magát, akik addig csak hallomásból tudtak róla.

A brit sajtó már hónapok óta sürgette a McLarent, hogy igazolja le a száguldó cirkuszba a reményteljes fiatalembert. Még az is felvetődött, hogy a Juan Pablo Montoyától idény közben megváló wokingiak az évad utolsó versenyeire bedobják a mély vízbe.

Ám a csapatfőnököt mindez nem érdekelte, folyamatosan azt hajtogatta, nem sietik el a döntést, ezért nevelési célzattal Hamiltonnak egyelőre várnia kellett. Az viszont valószínűnek tűnt, hogy már a november végi jerezi tesztelés előtt megejtik a bejelentést, s így is lett.

„Nagy álmom vált valóra – nyilatkozta az ifjú titán. – Kiskorom óta az a célom, hogy a Formula–1-es McLaren-istállóban versenyezhessek. Csodálatos évem volt, ez a szerződés megkoronázása életem legjobb esztendejének. A McLaren és a Mercedes rengeteget segített, a támogatásuk nélkül nem lennék itt."

Nyilván senki sem várta el tőle, hogy megelőzze kétszeres világbajnok spanyol csapattársát, ennek ellenére benne volt a levegőben, hogy bizonyítania kell, mert a Jenson Buttont félig-meddig leíró brit sajtó tőle várta (el), hogy folytassa a hagyományokat, és Damon Hill után vb-címmel örvendeztesse meg az országot. Gyerekkori barátja, Nico Rosberg példájából pedig megtanulhatta, hogy az F1-ben egy-egy verseny után az egekbe emelhetik az embert, majd a sárba is tiporhatják.

„Tudom, óriási lesz rajtam a nyomás, sejtem, hogy nagy figyelem kíséri majd a szereplésemet. de a csapat vezetői azt mondták, viseljem nyugodtan a helyzetemet, és élvezzem a munkámat. Szeretném megnyugtatni a szurkolóimat: mindent elkövetek majd, hogy a lehető legjobb eredményeket érjem el" – tette hozzá az F1 első színes bőrű pilótája.

A teljes neve egyébként Lewis Carl Davidson Hamilton, a kilencszeres olimpiai bajnok amerikai atlétáról, Carl Lewisról kapta a keresztnevét. Származása okán sokan a golfozó Tiger Woods autóversenyző mását látták benne, míg főnökei nem kételkedtek abban, hogy beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.

„Ez élete legnagyobb kihívása, de biztosak vagyunk, hogy gond nélkül veszi az akadályt – mondta Ron Dennis. – Először megy be Formula–1-es pilótaként a paddockba, és gyorsan hozzá kell szoknia a stresszhez, amelyet egy-egy nagydíjhétvége jelent a versenyzőknek. Hogy mennyire bízunk benne, tökéletesen tükrözi a mostani bejelentésünk."

Norbert Haug, a Mercedes sportigazgatója hozzátette: az intenzív téli tesztprogram alatt Hamilton tökéletesen hozzá tud majd szokni az autóhoz. Pedro de la Rosa és Gary Paffett is az istállónál maradt tesztelőként – az előbbi, aki Montoya távozása után Kimi Räikkönen csapattársaként szerepelt az idény második felében és a Hungaroringen második lett, nem lepődött meg a döntés hallatán.

„Mindig is tartottam tőle, hogy más kapja meg a lehetőséget, és megértem, hogy Lewisra esett a választás. Sok sikert kívánok neki, ezután is szívesen dolgozom a csapattal és vele" – mondta sportszerűen De la Rosa.

Pedig a McLaren-istálló mindig is konzervatív volt a pilótaválasztáskor, addigi negyvenéves története során csupán kétszer fordult elő, hogy újonc sofőrt alkalmazott. 1981-ben Andrea De Cesaris, 1993-ban Michael Andretti mutatkozott be a gárda színeiben a Formula–1-ben, de mindkettővel pórul járt. Amíg csapattársaik (John Watson és Ayrton Senna) győzelemig, győzelmekig jutottak, nekik a pontszerzés is alig-alig sikerült.

Olyat pedig fennállása során sohasem tett a McLaren, hogy két, számára teljesen új versenyzővel kezdje az évet. 2007-ben szakított a hagyománnyal, ráadásul az egyikük abszolút újonc volt: Alonso, aki az előző két szezon bajnokaként magával hozta az egyes rajtszámot, Lewis Hamiltont kapta meg csapattársának.

Az első közös teszten, Jerezben a 21 éves angol megverte a spanyolt, igaz, utóbbi ekkor vezette először az „ezüstnyilat", Hamiltonnak pedig volt már néhány nap rutinja benne. Az ő alkalmazása a szakmát ekkor még megosztotta: egyesek szerint túl korai volt élcsapatban szerepeltetni, jobb lett volna, ha egy évet tesztpilótaként vagy kiscsapatnál tölt előtte.

„Alonso is új a McLarennél, ám ő kétszeres világbajnok – mondta David Coulthard, aki 1994-ben szintén élgárdánál, a Williams-istállóban debütált. – Lewis duzzad az önbizalomtól, de az első ember, akihez hasonlítják majd, a csapattársa lesz. Ha Alonso rendszeresen megveri, elveszítheti a magabiztosságát, és végleg összetörhet."

Mások viszont úgy vélték, jól döntött a McLaren, hiszen Hamilton a GP2-ben bizonyította, gyorsan tud alkalmazkodni, első kísérletre megnyerte a bajnokságot. Az alakulat évek óta pátyolgatta, hozzászoktatta a médiához, és különben is tanulóévnek szánták 2007-et.

„Nem sokat kockáztat a McLaren, hiszen az ideinél rosszabb éve biztosan nem lesz – mondta Eddie Jordan egykori csapatfőnök, aki annak idején az F1-be hozta a Schumacher fivéreket és Rubens Barrichellót. – Szerencsejáték ez, de ha bejön, az egyik legjobb érzés, amelyet csapatvezető átélhet. Meglep, hogy Ron Dennis, aki egyébként sohasem alkalmazna újoncot, meghozta ezt a döntést. Büszke vagyok rá, kicsit magamra emlékeztet."

A Nemzeti Sport a 2006-os karácsonyi számában ekképp tekintett a fiatal brit szereplése elé: „Az idő dönti el, Hamilton jó vagy rossz választás. GP2-es idényéből kiindulva az időmérő edzés nem az ő műfaja, nem az a pilóta, aki egy körön képes lenne mindenkit megverni. A versenyeket érzi igazán, akkor jön el az ő ideje, amikor elindul a tömeg, és a középmezőnyben száguld. Ilyenkor bármikor, bárhol, bárkit képes megelőzni.

Vakmerő, de precíz manővereinek köszönhette a GP2-es bajnoki címét, és az F1-ben is számos előzést láthatunk majd tőle. Remélhetőleg a McLaren vezetősége nem fékezi le, s nem utasítja arra, hogy várja meg a boxkiállásokat és akkor próbáljon meg néhány gyors körrel az ellenfél elé kerülni.

Hamilton nem ebben a legjobb, hanem a kerék kerék elleni csatában, ami ideális esetben a Formula–1-nek is a sava-borsa. Ha megtartja, megtarthatja jó szokását, új rajongókat szerezhet a sportágnak."

Bernie Ecclestone más szempontból is örült az érkezésének: grenadai származása, és hogy színes bőrű, új rétegek előtt nyithatja meg az F1 kapuját, remélte a sportág „ura". Hamilton amúgy kilencévesen veszítette el a példaképét, Ayrton Sennát, aki után már senki sem tudta ugyanazt a hatást gyakorolni rá.

„Sohasem éreztem úgy, hogy hanyatt esnék egy híres autóversenyző láttán. Amikor gokartbajnokként bekerültem ezekbe a körökbe, Senna egy éve halott volt. Tízévesen sokaknak megkaptam az autogramját, akkor találkoztam Ron Dennisszel is. Vagy negyedórát beszéltünk, állítólag akkor azt mondtam neki, hogy egy nap majd a McLaren F1-es pilótája leszek."

Mielőtt Dennis felkarolta volna, édesapja egyengette a pályafutását. Két-három munkát is elvállalt egyszerre fia töretlen fejlődése érdekében. Lewis gokartosként egy csapatban szerepelt Nico Rosberggel, és életre szóló barátságot kötöttek.

Már akkor látni lehetett a kettejük közötti különbséget: Rosberg eleve milliomos volt, az F1-es világbajnok Keke gyerekeként mindig mindent megkapott, és ha nem sikerült neki valami, tudta, hogy úgyis kap még lehetőséget. Laza volt, nem görcsölt, élvezte a nyugodt háttér előnyeit.

Hamilton viszont mindig harapott, csak a győzelem volt jó neki (gokartban halmozta is a címeket, majd 2003-ban brit Formula Renault-bajnok lett, a fentebb említett trófeái előtt). A McLaren addigra már felkarolta, de tudta, ha nem jönnek a sikerek, elhagyhatják, és nem tud visszakapaszkodni. Folyton bizonyítania kellett, amitől mogorvábbnak, komorabbnak tűnt.

„Egy évvel Rosberg után érkezik az F1-be, amely a Michael Schumacher utáni érába lép. Ennek a korszaknak ő lehet az egyik meghatározó alakja" – írta róla öt éve az NS, és nem tévedett. Igaz, nemigen akadt, aki máshogy gondolta volna. Azt azonban tán még a hívei sem hitték, hogy első nekifutásra hajszál híján világbajnok lesz (megelőzve Alonsót is), másodikra pedig (ugyancsak egy ponton múlt...) ténylegesen is.

És túl azon, hogy Buttont kár volt a briteknek leírniuk – 2009-es vb-címe mellett idén például azonos autóval verte el honfitársát –, ezt a brutálerős pályakezdést az sem feledteti utólag, hogy napjaink F1-e elsősorban már az egykor szintén csodagyerekként induló Sebastian Vettel körül forog.