Ömlik a genny a magyar futballból

Elnézést, ha valaki éppen uzsonna közben olvasta el a címet, és felfordult tőle a gyomra – ugyanezt érezheti az ember akkor is, amikor a bundaügy egyre több részletére derül fény.

De nézzük a dolgot pozitívan: ez már a tisztulás jele.

De nézzük a dolgot pozitívan: ez már a tisztulás jele.

Ha egy sebből elkezd folyni a genny, az a gyógyulás jele, egyfajta méregtelenítés, hiszen a szervezet így löki ki magából a káros anyagokat.

Ugyanezt látjuk most a magyar labdarúgás esetében is: egy korábban keletkezett seb tisztulását, ahol elkezdtek kilökődni a káros elemek. Az persze semmiképpen nem pozitív, hogy ilyen csalássorozatok megtörténhettek a hazai futballban; ez mindenképpen rossz fényt vet nemcsak az elkövetőkre, hanem sajnos a teljes közegre is. Az azonban mindenképpen pozitív, hogy az eddigi sugdolózások helyett, amikor a szurkolók és a labdarúgásban dolgozók egymás között emlegették, hogy mely mérkőzések manipuláltak, mely csapatok és játékosok tippmixelnek akár kollektíven, akár külön-külön, most már végre azok is foglalkoznak az üggyel, akikre elsősorban tartozik: a rendőrségi nyomozók.

Sokáig úgy tűnt, hogy a magyar hatóságok csak lassan mozdulnak rá a témára (Bochumból már rég jöttek a különböző hírek, amikor itthon még nem történt semmi), de végre rámozdultak, és pörög a gépezet. Ami eddig belülről feszítette a magyar labdarúgást, az most a felszínre tör, és ahogy a mesebeli Shrek mondta egy böfögés után: jobb kint, mint bent!

(A „jobb kint, mint bent” persze az őrizetbe vette labdarúgók, edzők, játékvezetők jelmondata is lehetne, nem véletlen, hogy az általuk tett vallomásokkal egyre nagyobb lépésekben haladnak a nyomozók.)

Most még tehát botránygócnak tűnik a magyar futball a letartóztatások és őrizetbe vételek fényében, de ezen az úton muszáj végigmenni, ha a végén el akarunk jutni oda, hogy labdarúgásunk megtisztul, és hitelessé válik a szurkolók, a közvélemény és nem utolsósorban az üzleti szféra szemében.

Ennek elérés már csak azért is nagy dolog lenne, mert tudnunk kell: ez a bundabotrány nem a magyar labdarúgás specialitása. A labdarúgáson belül nem magyar specialitás, Magyarországon belül pedig nem a labdarúgás specialitása.

Egy nemzetközi bűnszövetkezet tevékenysége a fő mozgatórugó ebben a történetben, amely Európában elsősorban a perifériákat célozza, vagyis a futballszempontból a kevésbé fejlett országokat – Magyarország nyilvánvaló terepe tehát a maffiának.

Azt pedig nem állíthatnák, hogy a magyar társadalom mereven elutasítja a korrupciót; a különböző közéleti hírek helyett vessünk csak egy pillantást a Transparency International legfrissebb, tegnap publikált felmérésére, amely a közszférában uralkodó korrupciótisztasági indexek alapján Magyarországot az 54. helyre sorolja a világban. A volt szocialista országok között még nem is állunk rosszul, csak páran előznek meg, de a nyugat-európaiaktól jelentősen le vagyunk maradva (egyedül Olaszországnál vagyunk jobbak, de ez nem nagy kihívás). Nem véletlen, hogy az élen álló skandináv országok futballistái nem érintettek a botrányban – Finnországban ugyan volt számos eset, de rendszerint légiósok, és nem helyi játékosok részéről.

Ha ehhez hozzávesszük a magyar gazdaság, egészségügy, kultúra és a teljes hazai közélet helyzetét, kissé sarkosan úgy is fogalmazhatunk: minden országnak olyan a futballja, amilyet megérdemel.

Nem azt állítom persze, hogy csak és kizárólag a külföldről érkező métely fertőzte meg a magyar társadalom problémái miatt védekezni képtelen hazai labdarúgást (bár ez sem áll messze a valóságtól) – a magyar futballnak is komoly felelőssége van a történtekben.

Visszamehetünk most akár a hatvanas-hetvenes évek legendássá nemesült megegyezéses mérkőzéseihez, de ha össze akarjuk azokat hasonlítani a mostani botránnyal, azt mondhatnánk, hogy amíg a régiek elszívtak egy-egy marihuánás cigarettát a házibulikon, addig a maiak heroinnal kereskednek nagy tételben.

Egy biztos: a magyar labdarúgásnak az egész ügyben a lehetőséget kell meglátnia. A lehetőséget arra, hogy megtisztuljon, kiálljon (szó szerint) ország-világ elé, nyilvánosan mossa le magáról a mocskot, és akkor elnyerheti a közvélemény bűnbocsánatát. Itt a lehetőség, hogy a futball ne a társadalmi problémák béklyójában vergődjön, hanem példát mutasson, értéket és iránymutatást adjon a magyar lakosságnak, bebizonyítva, hogy érdemes a bizalomra, a példaképpé válásra.

Nincs más út.