Győrben új stadion épül, a Honvédot nemrég egy ismert üzletember vásárolta meg, a Fradihoz angol befektetők érkeztek, Fehérváron szlovák médiamogul érdeklődik, Egerszegre tőkeerős céget várnak – most aztán nem lehet azt mondani, hogy nincs pénz a magyar futballban. Van, és a jelek szerint még több lesz. Annak jártunk utána, vajon ez mire elég.

A szlovákok elleni meccs után két héttel, a szlovénok elleni összecsapás előtt egy hónappal – látszólag nincs mit tennie a szövetségi kapitánynak. Várhidi Péter azonban már készül, elemez, figyeli a keretben szóba jöhető játékosokat, és azt is elárulta, hogy elsősorban a csatárposzt miatt fáj a feje.

A fiatal csillagokat bemutató sorozatunkban azokat a játékosokat szeretnénk közelebb hozni az olvasókhoz, akik néhány év múlva a világfutball meghatározó figurái lehetnek. Közéjük tartozik Theo Walcott is, aki 2006-ban, 17 évesen úgy utazhatott a világbajnokságra, és úgy lett előtte válogatott, hogy klubjában, az Arsenalban még sohasem játszott Premier League-mérkőzést. Egyike napjaink legnagyobb tehetségeinek, de az „ágyúsok” között még manapság sem biztos a helye a kezdőben.

Popovics Sándor tekintélyes szakember Hollandiában. Könynyen kinyílnak előtte az ajtók, szinte mindenkit ismer, aki számít a holland futballban, és az ott játszó magyar labdarúgók is bátran fordulhatnak hozzá segítségért. Beszélgetésünk témája ezúttal a szombaton a Heerenveen ellen pályára lépő Dzsudzsák Balázs sikeres eindhoveni rajtja volt, de szóba került az is, hogy miért megbecsültek a magyar játékosok arrafelé, és ennek ellenére miért nem játszik ott több honfitársunk.

Az ősz legkellemesebb meglepetése a Gabona Transz-Kaposvár csapatának szereplése volt. A tavaly ilyenkor még kieső helyen álló Rákóczi az ötödik helyen zárta az őszt, ám a télen többen is távoztak az együttesből, és így a vezetőedzővel, Prukner Lászlóval nem a szép reményekről, hanem a csapatépítés nehézségeiről beszélgethettünk.

Szomorú és egyben tanulságos dátum 2008. január 22. Az ígéretek arról szóltak, hogy az MLSZ elnöksége határozottan és véglegesen pontot tesz a sikeres ősz után feleslegesen kierőszakolt kapitánykérdés végére, ám a testület és az ígéreteket halmozó elnök csak időt nyert, és nem oldott meg semmit, annak ellenére, hogy ismét Várhidi Pétert bízták meg a kapitányi teendők ellátásával. A bohózat tehát legfeljebb szünetel, nem ért véget, mi több, újabb komikus epizódokkal bővült.

Bizonyos csapatokra és edzőkre alig jut reflektorfény. Ilyen a REAC, amely sokak meglepetésére már harmadik éve rendületlenül tagja az élvonalnak, és kispadján Aczél Zoltán ül, aki játékosként a válogatottságig vitte, és jelentős része van a csapat bravúrjában.

A Budapest Honvéd sajátos módon kezdte meg a felkészülést: csütörtökön és pénteken a keret egyik fele a stadionban mozgott, a másik pedig felmérésen vett részt. Utóbbiakat a Testnevelési Egyetemen Petrekanits Máté kínozta meg, és a laborban született eredményekből igen érdekes következtetéseket vont le.

A magyar élvonalbeli csapatok közül az MTK már elkezdte a szabadtéri edzéseket: a Soproni Liga listavezető csapatának labdarúgói Budafokon, a Promontor utcai, remekül előkészített műfüves pályán mozoghattak. A kékfehérek között ismét ott volt a holland NEC Nijmegen csapatától hazatérő Hrepka Ádám, viszont utoljára edzett a gárdával Bori Gábor, aki Angliába, a Leicesterhez utazott.

Negyven esztendeje vette át a France Football díját, az Aranylabdát Albert Flórián, aki mindmáig az egyetlen magyar labdarúgó, aki a futballszakírók szavazatai alapján megkapta ezt az elismerést. Hétfőn a Gellért Szállóban ünnepelték a Császárt.

Sztrájkveszély volt a magyar profi futballban. Az ősszel két csapatnál (FC Fehérvár és FC Sopron) is munkabeszüntetéssel fenyegetőztek a labdarúgók, akik hosszú hónapokat vártak a pénzükre, amelynek kisebb részét – a sportágban alkalmazott módi szerint – munkabérként, nagyobb részét pedig a vállalkozói szerződésben foglaltak szerint számlára vehet(né)k fel. Ez súlyos problémának tűnik – de nem a cirkuszi furcsaságokat felvonultató magyar fociban.

Sztrájkveszély volt a magyar profi futballban. Az ősszel két csapatnál (FC Fehérvár és FC Sopron) is munkabeszüntetéssel fenyegetőztek a labdarúgók, akik hosszú hónapokat vártak a pénzükre, amelynek kisebb részét – a sportágban alkalmazott módi szerint – munkabérként, nagyobb részét pedig a vállalkozói szerződésben foglaltak szerint számlára vehet(né)k fel. Ez súlyos problémának tűnik – de nem a cirkuszi furcsaságokat felvonultató magyar fociban.

A nemrég befejeződött őszi évadot a következő napokban tematikusan értékeljük: az első részben az edzők felelősségéről, lehetőségeiről, kiszolgáltatottságáról lesz szó. Hamarosan hetven pro licences szakvezetővel büszkélkedhetünk, holott nem biztos, hogy mindegyikük megüti a valóban kívánt szakmai szintet, ráadásul aki tényleg jó, gyorsan kiütheti a kispadról egy dilettáns. Sajnos külföldre nem hívják őket, igaz, a külhoni edzők viszont itt nem tudnak csodát tenni.