Ütős eset, mémgyártóknak (is) – Ruszanov András publicisztikája

Karolína Plískovának Róma eddig sem volt a felhőtlen örömök színhelye, már ami a teniszpályafutását illeti. Írom ezt azért, mert egy harmatgyenge 2/4-es győzelem/vereség mutató szerénykedik a neve mellett az olasz fővárosban lejátszott meccsek emlékeként. Két első körös vereség után tavaly végre a negyeddöntőig verekedte magát, az idei salakszezonja pedig több mint biztatóan indult: Stuttgartban nyert, Madridban csak a későbbi győztes honfitárs, Petra Kvitová állta útját az elődöntőben – ám az Örök Városban ezúttal sem volt kegyes hozzá Fortuna. Néhány napja elpattant nála a húr…

Előzmény: a Foro Italico, az olasz főváros legnagyobb sportkomplexum-együttese ad helyet a Roma Open teniszversenynek, amely mind a férfi-, mind a női mezőnyben a Grand Slam-viadalok után legmagasabban jegyzett masters-, illetve premiertornák egyik rangos állomása. A korábbi legendás olasz játékosról, Nicola Pietrangeliről elnevezett pályán telt ház (3500 néző) várta Plísková Maria Szakkari elleni második fordulós összecsapását. A mérkőzés a maga medrében folyt, s bár volt néhány vitatható eset, ezeken valahogy mindenki könnyen túltette magát. Mígnem elérkeztünk a döntő szett legkritikusabb pontjához (szó szerint), amikor is a jelenlegi legjobb cseh teniszezőnő 5:5, 40:40-es állásnál szervált. A görög épphogy visszatornázta az adogatást, a ziccerbe kerülő Plísková pedig a hálónál magabiztosan lecsapta a labdát, majd sarkon fordult, s ment vissza az alapvonal felé. A sokáig hezitáló vonalbíró azonban késlekedve outot jelzett, és innen elindult a lavina. A tévéfelvétel is a cseh versenyző igazát támasztotta alá, azonban sem a vonal-, sem Marta Mrozinka vezetőbíró nem állt a helyzet magaslatán, képtelenek voltak a labda nyomára bukkanni. A mérkőzés ellenőre, Caroline Kramer sem tudott érdemlegeset hozzátenni az esethez, Plísková meg nem akart hinni a szemének, amelyben – úgy tűnt – a könnyek is megjelentek. Így maradt a (rossz) döntés. Szakkari breaklabdához jutott, ellenfele elrontotta a következő menetet (6:5), és innentől már csak a görög volt a pályán, aki a végén fogadhatta megtört ellenfele gratulációját.

Ami azonban ezután következett…

Az eset: Plískova úgy tett, mintha kézfogásra emelné a kezét, ám ütőjével egy szempillantás alatt elkezdte aprítani a lengyel vezetőbíró pulpitusát. Méghozzá igen serényen, majd távozott a tetthelyről. Nem éppen egy volt világelsőhöz méltó magatartás, merőben szokatlan az amúgy visszafogott, pókerarcú cseh hölgytől. Még annak fényében is, hogy a tévesen elvett és a mérkőzés kimenetele szempontjából kulcsfontosságú labdamenetből, majd néhány perccel később a meccsből is ő került ki vesztesen. Vajon a tévedés kellő okot szolgáltatott arra, hogy ha rövid ideig is, de kivetkőzve magából ily módon adja a bíró, a profi női szövetség, a WTA és a világ tudtára az őt ért sérelmet? Úgy gondolom, minden jóérzésű ember válasza nemleges. Plísková dühkitörése az elfogadhatatlan kategóriába tartozik. Erre a némi önfegyelemmel elkerülhető incidensre volt a legkevésbé szükség. A személyes támogatók, illetve a viadal főszponzorai, gondolom, nem kaptak röhögőgörcsöt „mutatványa” láttán, jobban örültek volna, ha Plísková a torna megnyerésével szerez elévülhetetlen érdemeket. Ha pedig – túllépve az önsajnálaton – valóban éljátékoshoz méltó módon kíván elégtételt venni, akkor erre kulturált formában meg lett volna a megfelelő tér, hely és idő. Mondjuk, egy sajtótájékoztató keretében, amelyen akár reformjavaslattal is élhetett volna a hasonló kétes esetek elkerülésére. Ezáltal, mint az eset elszenvedője, további híveket szerezhetett volna, a negatív hírből pozitívat kovácsolva. A feltételes módot azonban a teniszben sem díjazzák.

Utóhatás: a teniszfórumokon többen a szabálykönyvet idézték, mely szerint az ütővel vagy felszereléssel a játékosok nem üthetnek erőszakosan, veszélyesen vagy dühből, nem rúghatják vagy dobhatják az ütőt vagy egyéb felszerelést a verseny helyszínén. A mérkőzés alatt az ütővel vagy felszereléssel történő visszaélésnek (nem rendeltetésszerű használatnak) minősül a háló, a pálya, a bírói szék vagy egyéb kiegészítő részek „ellen” dühből elkövetett szándékos, erőszakos és veszélyes ütés. A viselkedési szabályzat 16. szakaszának 244. b pontja pedig kimondja: az ezen szakaszban foglaltak megsértése esetén a játékos 2500 dollár pénzbüntetést kaphat, sőt a mérkőzés alatti szabálysértésért pontbüntetéssel is sújtható. Esetünkben a gond a „mérkőzés alatti" kitétellel van, de ettől függetlenül a láncreakció már elindult. Szakkari sürgeti a „sólyomszem” kiterjesztését a salakpályákra, Brad Gilbert (korábbi játékos, Andre Agassi volt edzője, szaktekintély, kommentátor) eltiltást javasol a bírónak. Kristyna Plísková, Karolína ikertestvére ennél is továbbmegy, ő a tweetjében már feketelistára tette a főszereplő játékvezetőt.

A korábbi esetek szinte egytől egyig egyedi elbírálás alá estek, nehéz analógiát felfedezni. 2012-ben a Queens Clubban David Nalbandian vesztette el a fejét meccs közben, és pozdorjává rúgta a vonalbírót körülvevő reklámtáblát. Azonnal leléptették, törölték a tornán szerzett pontjait, a pénzdíját, s mellé kapott tízezer font büntetést, plusz a Scotland Yard is nyomozást indított. Egy héttel később viszont indulhatott Wimbledonban. Még mindig az argentin játékosnál maradva: ugyanazon évben az Australian Openen vizet locsolt egy ott dolgozóra a John Isner elleni emlékezetes mérkőzését követően; nyolcezer dollárja bánta az affért. Az olasz Fabio Fognini 96 ezer dolláros pénzbüntetés mellett egy felfüggesztett Grand Slam-eltiltást kapott a vezetőbíró hölgy elleni kirohanása miatt. A kanadai Denis Shapovalovot a maximálisan kiszabható 12 ezer helyett hétezer dollárra büntették, amikor egy elrontott fonák után mérgében előkapta zsebéből a labdát, s belecsapott egyet – a labda a főbíró bal szemét találta el… Novak Djokovics megúszta figyelmeztetéssel, amikor a székét verte szét 2012-ben Párizsban, Rómában, Sanghajban, vagy amikor két évvel ezelőtt a Roland Garroson elhajította az ütőjét a Tomás Berdych elleni negyeddöntőben. Karrier Grand Slamje úszhatott volna el, ha épp eltalál valakit… Serena Williams 2009-ben a US Open elődöntőjében lőtt túl a célon, amikor a vonalbírót fenyegette meg halálosan (175 ezer dolláros pénz-, valamint pont- és próbaidős büntetéssel megúszta).

A Plískova-ügyben a labda a WTA oldalán pattog. A nagy kérdés, hogy példastatuálás-e a cél, és/vagy a pénzbüntetés mértékében is fel akarják venni a versenyt a férfiakkal. Kár, hogy megint a mémgyártók örülhetnek, és sajnos nem egy emlékezetes mérkőzésről, ejtésről, röptéről, labdamenetről beszél a teniszvilág, hanem arról, hogy Karolína nem rendeltetésszerűen használta a munkaeszközét.

Szegény lány, ha tudta volna, hogy nemcsak a bíró alatt vágta a fát…