Babos kendő – Deák Zsigmond jegyzete

Babos Tímea már csütörtökön történelmet írt a US Openen, hiszen ő lett az első magyar teniszező, aki három különböző Grand Slam-tornán fináléba jutott. Köztünk szólva, lehetett számítani valami ilyesmire, hiszen honfitársunk a női páros világelsője, a tavalyi vb és az idei Australian Open győztese. Igaz, sorakoztak ellenérvek is, itt, az amerikai bajnokságon még sosem jutott túl a negyeddöntőn, egyesben azonnal kiesett a versenyből, s közben az itthoni szövetséggel kialakult perpatvarba is „beleállt” férfi éljátékosunkkal, Fucsovics Mártonnal együtt. A jelek szerint azonban van annyira erős a duójuk Kristina Mladenoviccsal, hogy a zavaró tényezőket kizárva megmutassák, ők az egyik legjobbak ebben a műfajban.

Szóval a sporttörténelmi tett már a döntőbe kerüléssel megszületett, de azért nyilván nem volt mindegy, hogy Wimbledon (két vesztes finálé 2014-ben, illetve 2016-ban) vagy Melbourne (2018-as diadal) köszön vissza New Yorkban. Ahol még azzal is meg kellett küzdeni, hogy az egyik rivális, Coco Vandeweghe hazai lévén, a közönség inkább a háló másik oldalán állóknak szurkolt a világ legnagyobb teniszstadionjában. A kiélezett helyzetekben – például a „mieink" elrontott meccslabdáinál – ezen is múlhatott a szoros vereség, vagy épp azon, hogy honfitársnőnk az utóbbi hetekben nem csak a játékkal foglalkozott.

Ismerjük, ugye, a jellemzően piros alapon fehér pöttyös babos kendőt? A hajadon lányok hordták annak idején faluhelyen, majd a Beatrice együttes tette híressé a hazai rockkultúrában is. Nos, Babos Tímea a vasárnapi vesztes finálétól függetlenül évek óta szinte egymaga kendőzte el a magyar tenisz gondjait, bajait, illetve erősítette fel pozitív tendenciáit, hol szorosabb és gyümölcsözőbb, hol lazább és hűvösebb kapcsolatban a hazai szövetséggel. Most már bőven „önjáró", tart ott a szakmájában és keres is annyit, hogy csapatával, menedzsmentjével, szponzoraival karöltve különösebb itthoni rásegítés nélkül járja a maga útját. Ettől még senkinek sem mindegy, így neki sem, hogy látjuk-e itthon játszani (s nyerni WTA-tornát, mint tavaly februárban), vagy kialakul-e vele egy-egy ütőképes magyar női és vegyes páros a tokiói olimpiára.

Ez a mostani eredmény csak felerősíti azt a szükségszerűséget, hogy minél előbb ki kell békülni-egyezni Baboséknak és a szövetségnek, normális keretek között, kompromisszumokat kötve. Mint egy jól működő párosban, ahol a társak tudják, csak együtt érhetnek el igazán nagy sikereket. Akár a mostaninál is nagyobbakat.