Nem túl szívderítő – Csinta Samu publicisztikája

Rendesen „megütötte” a román sportközvéleményt Simona Halep doppingügye. A női teniszezők öt évvel ezelőtti, immár 31 éves világranglista-vezetője, a keleti szomszéd sokáig – az úszófenomén, David Popovici megjelenéséig – megkérdőjelezhetetlenül első számú sportbüszkesége egy ideje korántsem ragyog régi fényében, de idei torontói tornagyőzelme újra felvillantotta a másodvirágzás esélyét. Az augusztusi kanadai diadal óta azonban botladozások, sérülés miatti visszalépések következtek, majd a US Open első fordulójában az ukrán Darja Sznigurtól elszenvedett vereség. Aztán a bejelentés, mely szerint orrműtétnek veti alá magát, és ebben az évben valószínűleg már nem versenyez, hogy jövőre újult erővel térhessen vissza a pályára.
Rendesen „megütötte” a román sportközvéleményt Simona Halep doppingügye. A női teniszezők öt évvel ezelőtti, immár 31 éves világranglista-vezetője, a keleti szomszéd sokáig – az úszófenomén, David Popovici megjelenéséig – megkérdőjelezhetetlenül első számú sportbüszkesége egy ideje korántsem ragyog régi fényében, de idei torontói tornagyőzelme újra felvillantotta a másodvirágzás esélyét. Az augusztusi kanadai diadal óta azonban botladozások, sérülés miatti visszalépések következtek, majd a US Open első fordulójában az ukrán Darja Sznigurtól elszenvedett vereség. Aztán a bejelentés, mely szerint orrműtétnek veti alá magát, és ebben az évben valószínűleg már nem versenyez, hogy jövőre újult erővel térhessen vissza a pályára.

Néhány napja aztán robbant az „atombomba”, amely azzal riogatja a híveket, hogy a kétszeres Grand Slam-győztes visszatérése a megjósolhatatlanul távoli jövőbe látszik költözni. Ha egyáltalán… Az amerikai nyílt bajnokságon adott pozitív doppingtesztje miatt ugyanis Halepet – egyelőre ideiglenesen – eltiltották. Szervezetében a Roxadustat nevű, vérszegénység elleni gyógyszert mutatták ki, a vizsgálat eredményének megalapozottságát a teniszező által kérvényezett B-minta is megerősítette, tudhatta meg a világ a Nemzetközi Teniszintegritás-ügynökség (ITIA) közleményéből.

Egyelőre ennyi, ami kétségbevonhatatlan, ám a hasonló szenzációk azonnal elkezdik élni saját életüket, és tiltakozó vagy gyanakvó vélemények, orvosszakértői megnyilatkozások és mély összefüggéseket kereső elemzések tömegét termelik ki. Ezek után ma már annyit tudunk az egyik legprimitívebb – értsd: legkönnyebben kimutatható – szerről, hogy lassan az összetevőit is képesek lennénk felsorolni, nemhogy a hatásmechanizmusát.

A történet korántsem egyszerű. Ha az lenne – mondjuk két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó állásponttal lenne dolgunk –, kijelenthetnénk, hogy itt bizony valaki nem mond igazat. Csakhogy ebben az esetben nem az a kérdés, hogy Simona Halep fogyasztotta-e a szert, hiszen a nyomait egyértelműen kimutatták a szervezetében. Az viszont máris szövevényes polémiát gerjeszt, milyen úton került oda, illetve, hogy jó- vagy rosszhiszeműség volt a cselekedet mozgatórúgója. Az eddigi vélemények, eskü alatt tett vallomások és meggyőződések túlnyomó többségéből természetesen egy betegesen becsületes, az ásványvizet is csak saját kezűleg felbontott palackból fogyasztó ember profilja bontakozik ki. Aminek megkérdőjelezésére semmiféle alapunk sincs.

Akkor mégis hogyan történhetett? Hogyan kerülhetett a román teniszező a híres-hírhedt EPO-klubba – a 2017-ben feketelistára került Roxadustat ebbe a kategóriába tartozik –, olyan „illusztris” társaságba, mint a kerékpáros Lance Armstrong vagy az atléta Marion Jones? Elvileg három módja lehetett ennek. Az első a klasszikus eset, amikor a sportoló – bizonyos koron túli vagy türelmetlen fiatal – tudatosan fordul tiltott segítségért. Természetesen a teljes stáb tudtával, abban a hiú reményben, hogy nem bukik le. A második a „fül utáni” próbálkozás: volt, akinek bejött, hamar kiürül a szervezetből, egy kis szerencsével megúszható. A harmadik az idegenkezűség esete, amikor valaki belecsempészi a szert a célszemély ételébe-italába – az esetleges indokok közül százat lehetne felsorakoztatni. S mivel bizonyára mindegyikre akad „vevő”, ab ovo egyik variáns sem küszöbölhető ki.

Simona Halepet már nem illeti meg az ártatlanság vélelme, miután két hivatalos teszt is ellene szól. Ezért aztán védekezésének egyetlen tétje, sikerül-e igazolnia jóhiszeműségét, hogy csupán áldozata a kínos ügynek. Csak így sikerülhet olyan eltiltást „kieszközölnie”, amelyből talán van még visszatérés. Nem túl szívderítő az ügyből kihozható maximum, de momentán az egyetlen reális célnak tűnik. Illetve azzal párhuzamosan megőrizni a tisztesség morzsáit, ami hasonló esetben nemcsak erkölcsi kategória, de anyagi is. Egy csalóval ugyanis egyetlen szponzor sem szívesen jelenik meg egyazon fotón.

Ez talán még egy 40 millió dollárt összeteniszező, óhatatlanul pályafutása végéhez közeledő sportoló esetében sem mindegy, hiszen a sporton túl is van élet, a tehetős támogatók pedig a civil világban sem feltétlenül nélkülözhetők. Ezért is tetszik a Halep-ügy egyik érthetetlen vonzatának, saját pénzén hogyan szolgáltathatta ki magát teljes mértékben legutóbbi edzőjének, Patrick Mouratoglounak. A francia-görög tréner rövid úton minden korábbi embert eltávolított a román játékos környezetéből, saját stábjának tagjaival vette körül az újjászületésre készülő, erről sokat és részletesen nyilatkozó versenyzőt. Ezzel párhuzamosan Halep gyakorlatilag minden kapcsolatát megszüntette a romániai Nemzeti Doppingellenes Ügynökséggel, amelynek szakembereivel korábban minden kezelés, étrendmódosítás előtt rendszeresen konzultált.

Miután a sportoló közvetlenül felel azért, ami a szervezetébe kerül, Halepnek a legalább részleges rehabilitálás egyetlen lehetősége, ha mindent pontosan nyilvánosságra hoz: mikor mit fogyasztott, ki, milyen céllal írt elő bármilyen kezelést. No meg azt is, hogy meggyőződött-e a szerek tisztasága felől, hiszen az is a ő felelőssége. Nem lesz könnyű dolga, jelezte a korábbi román szövetségi kapitány – a nyolcvanas években az ATP-lista 69. helyéig jutó korábbi játékos –, a teniszvilágot saját bőrén is jól ismerő Florin Segarceanu is, aki szerint nagyon kevesen vizsgáltatnak be alaposan valamennyi elébük tett bogyót. Többnyire megbíznak a szakmai stáb tagjaiban, pláne, ha ők fizetik a teljes stábot, ami a teniszben általánosnak számít.

Simona Halep egyelőre hallgat és elérhetetlen. Mindössze egy érzelmes levélben reagált a doppingvétség hírére: „Ma kezdődik életem legnehezebb mérkőzése: a harc az igazságért. (...) Össze vagyok zavarodva, és becsapottnak érzem magam.” A félmondatokat is dekódolni igyekvők szerint utóbbi töredék csakis a Mouratoglou-klánra vonatkozhat, amelyről áprilisban még így beszélt Simona: „Korábban nem hittem a teniszakadémiákban, jobban szerettem a függetlenséget. Ám amikor beköltöztem Patrickéra, amolyan »wow« érzés vett erőt rajtam. Olyan szervezett, profi környezettel még sehol sem találkoztam.”

Visszakanyarodva a román sportközvéleményt és az alakítóit ért sokkra: a sporttársadalom egyik pillére, a „bárkiből lehet bárki, ha elég tehetséges, és megdolgozik érte” tézis érvényességének egyik megtestesítője jutott olyan helyzetbe, amelyből tisztán semmiképp, legfeljebb valamelyest tisztára sikálva lehet kikerülni. Mert Simona Halep esetében a végtelenségig szajkózták, hogy szülei pénzén, legfeljebb minimálisnak mondható állami támogatást élvezve került a világ élére. Most annak az illúziója billeg a kuka tetején, hogy „meg lehet csinálni.”

Egyelőre futnak a különböző romániai médiafelületeken a Halep-reklámok, amelyeknek lényege, hogy bárki képes lehet házat építeni, tisztességes egzisztenciát teremteni, hiszen lám, neki is sikerült megnyernie a saját meccsét. Mindenki más szörnyülködik, hitetlenkedik, a francia Riviérán található biot-i pazar Mouratoglou-edzőközpontban teljes a hírzárlat és a filmezési tilalom. Csak az olyan, az elszabadult hajóágyú „üzemmódot” napi szinten művelő különcök emlegetnek nyíltan bűnös konspirációt, mint a hetvenes évek teniszzsenije, Ilie Nastase. Aki nem először hozza fel ellenkező előjelű párhuzamként a tíz éven át ugyancsak Mouratoglou által edzett amerikai teniszező, Serena Williams nevét. Ki is tiltották érte Wimbledonból, a Roland Garrosról és több más teniszszentélyből.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!