„Kettőshiba-királynőből” Melbourne hercegnője – Arina Szabalenka útja a Grand Slam-trófeáig

55 mérkőzés, 33 győzelem, 3 tornadöntő, stabil top 10-es helyezés a világranglistán – és 428 kettős hiba. A friss Australian Open-győztes Arina Szabalenka előző idényének fontosabb egyesbeli statisztikáit másoltuk ide, és nem, nem írtuk el, a 24 éves fehérorosz teniszező valóban 428 kettős hibát ütött 2022-ben. Meccsenként átlagosan 7.78-at. Oké, Szabalenka a korábbi évadjaiban is szorgalmasan „gyűjtötte” a kettős hibákat (2019-ben és 2021-ben is bőven háromszáz fölött zárt), de ez a 428 azt jelezte, valami nagyon nem stimmel.

És ugyan az „ajándékba adott” pontok mellett a fogadhatatlan szervákkal is bőkezűen bánt (253 ászt ütött, átlag 6.2-t), ezzel a hektikus adogatóteljesítménnyel sem az újabb tornagyőzelemre (addig tíz trófeát zsákmányolt), sem egy kiemelkedő Grand Slam-szereplésre nem kínálkozott valós esélye. Mindez azért is lehetett különösen bosszantó a párosban már évekkel korábban nagyszerű diadalokat arató (két Grand Slam-siker, világranglista-elsőség) sportolónak, mert amúgy Serena Williams-i erejű és sebességű szervája egyesben is a csúcsra juttathatta volna.

Egyértelmű volt, hogy változtatásra van szüksége.

Szó se róla, Szabalenka sohasem várt arra, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Az önmagát a szezon végén már – jó adag öniróniával – „kettőshiba-királynőnek” nevező minszki születésű teniszező korábban is megmutatta, kész minden lehetőséget megragadni azért, hogy kijavítsa a hibáit. Volt, hogy a tökéletes edzőt kereste, és amikor úgy érezte, ezúttal sem találta meg, gondolkodás nélkül cserélt, vállalva az újabb „újrakezdés” kockázatát. Csak az elmúlt öt évre visszanézve dolgozott Magnus Normannal, Dmitrij Turszunovval és Dieter Kindlmann-nal, hogy aztán 2020 nyarán meglepetésre addigi bemelegítőpartnere, az edzőként „nullkilométeres” (és Szabalenkánál csak három évvel idősebb) Anton Dubrov mellett kössön ki. „Jól ismer, így nekem nem kell túlgondolnom a munkát. Korábban sok energiám ment el mellékes dolgokra, és kevesebb erőm maradt a meccsekre” – lelkendezett akkoriban a teniszező, és a döntés helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy azóta is együtt készülnek. Bár a tavalyi „hullámvasutazás” megingatta a munkakapcsolatukat, Dubrov az idény egy pontján úgy érezte, már nem tud mit hozzátenni Szabalenka teniszéhez, de honfitárs tanítványa nem ment bele a váltásba. „Tudtam, hogy nem rajta múlik, hanem kizárólag rajtam. Csak rá kell jönnöm, mi a probléma, és kitalálni rá valamit” – emlékezett vissza Szabalenka már Grand Slam-győztesként a vívódásokkal teli időszakra.

Végül mégis Dubrovnak, no meg a Szabalenkát erőnléti edzőként segítő Jason Stacynek lett igaza, akik addig rágták az eleinte hajthatatlan versenyző fülét, amíg be nem vont a közös munkába egy specialistát, a biomechanikával, azaz mozgáselemzéssel foglalkozó Gavin MacMillant, akinek az volt a feladata, hogy tegye rendbe Szabalenka szervajátékát.

Nos, MacMillan rövid idő alatt látványos munkát végzett: elődöntő a US Openen, döntő az évadzáró világbajnokságon, idén pedig 11-ből 11 meccset megnyerve már két tornagyőzelemnél jár, amelyből egyik az Australian Open! A 2023-as adogatási statisztikákat nézve pedig azt látjuk, Szabalenka eddig 51 kettős hibánál (4.8-as meccsenkénti átlag) és 81 ásznál (7.4 találkozóként) tart. A szakember fő érdeme, hogy rávilágított, Szabalenkának nem a koncentrációjával, hanem a technikájával van problémája (ami persze a kiélezett szituációkban pontatlanságot eredményez), ám szisztematikus gyakorlással a mozdulatsor javítható. „Sok videót néztünk meg az adogatásaimról, és be kellett látnom, sokszor akkor sem csináltam jól, amikor egyébként működött a szervám” – idézte a Reuters Szabalenkát az Australian Open második hetében, amikor már látni lehetett, hogy a korábban a nagy lehetőségek kapujában rendre megremegő versenyző ezúttal milyen megingathatatlan elszántsággal takarítja el az útjába kerülő ellenfeleket. Már Melbourne-be is sikerélménnyel utazhatott el, hiszen január elején megnyerte az adelaide-i keménypályás tornát, és ellentmondást nem tűrő játéka a Grand Slam-viadalra sem kopott meg. Egykori párostársát, Elise Mertenst éppúgy két szettben verte meg, mint a tokiói olimpiai bajnok Belinda Bencicet vagy a kiemelteken átgázoló lengyel meglepetésembert, Magda Linette-et. Egyedül a kazah Jelena Ribakina talált rajta fogást a döntő első játszmájában, de Szabalenka megújult a folytatásra. Képes volt taktikát váltani, támadóbb, ezáltal kockázatosabb játékot játszani, úgy, hogy fejben nem esett szét. Érdekes adalék: amíg az első játszmában 5 kettős hibát, 11 nyerőt és 12 ki nem kényszerített hibát ütött, a második és a harmadik játszmában összesen 2 kettős hiba, 38 nyerő ütés és 19 ki nem kényszerített hiba segítette abban, hogy megnyerje a meccset – és élete első egyéni Grand Slam-trófeáját.

A SZABALENKA–RIBAKINA DÖNTŐ ÖSSZEFOGLALÓJA

„Korábban egy ilyen első szett után szörnyen mérges lettem volna magamra, és könnyen odadobtam volna a másodikat – magyarázta Szabalenka a finálét követően. – Ezúttal viszont harcoltam. Azt mondtam magamnak, mozogj kicsit jobban, üsd meg kicsit mélyebben és korábban a labdát, hogy időt vegyél el tőle, kényszerítsd mozgásra, dolgoztasd meg! Mostanra sikerült megértenem, hogy a küzdelem valójában a nehéz helyzetekben elvégzett munka, amikor csak a feladatra koncentrálsz, kizárva az érzelmeidet.”

Hogy Szabalenka képes volt végigverni a mezőnyt, a döntőben vesztes állásnál fordítani és megtalálni a jó megoldást, nemcsak a teniszező és az edzői stábja érdeme, hanem egy adatelemző cégé is, amely 2021 óta segíti a fehérorosz játékos munkáját. Mindezt Shane Liyanage, a Data Drive Sports Analytics (DDSA) nevű cég vezetője világította meg a tornát követő gratuláló Twitter-üzenetében. Ebből a kis infogramból kiderül, ez alatt a két év alatt 1026 videós elemzés, 134 írott „scout report” és 25 nagyobb lélegzetű összegző tanulmány készült a január 30. óta újra a világranglista második helyén álló fehérorosz teniszezőnek, amely nemcsak az ellenfelek, hanem a saját játékát is feldolgozza. Mindezt 9278 munkaóra felhasználásával...

Ez az adatelemző-rendszer amúgy arra is képes, hogy valós időben, a friss „sólyomszem-adatokat” felhasználva azonnal statisztikákat küld a lelátón ülő edző okoseszközére, aki ezekből válogatva segítheti a pályán játszó tanítványát. Aligha véletlen, hogy a döntőt megfordító Szabalenka, miután persze kihitetlenkedte-kizokogta-kiörömködte magát a győztes pont megszerzése után, először a szakmai stábjához ment oda köszönetet mondani, s a későbbi interjúiban is rendre kiemelte, a siker a csapat és a közösen elvégzett munka eredménye. És jelzésértékű, hogy a DDSA-alapító Shane Liyanage szinte mindegyik trófeás csapatfotón rajta van.

Mint ahogy Arina Szabalenka neve is ott virít az Australian Open női győztesének járó, Daphne Akhurstról elnevezett serlegen, éppen csak a játékos hazáját nem vésték oda mellé. Mindez persze nem meglepő, hiszen Szabalenka sem fehéroroszként, hanem semleges színekben versenyezve vett részt a tornán (mint ismert, az orosz és fehérorosz sportolók a két ország Ukrajna elleni agressziója miatt nem képviselhetik a nemzeti színeket az ATP és a WTA viadalain), ettől persze a nyertes nem repesett a boldogságtól a kvázi „hontalanként” elhódított trófea láttán. „Szerintem mindenki tudja, hogy fehérorosz vagyok” – zárta rövidre az érzéseit firtató kérdéseket, ám a torna előtt tett nyilatkozata azért választ ad arra, mit gondol valójában. „Tényleg szörnyű, ami zajlik, a háborút nem támogatja senki – fakadt ki az egyik ausztráliai sajtótájékoztatón. – De mit várnak tőlünk, kiabáljunk a mérkőzések közben, hogy békét akarunk? Amennyiben tehetnénk valamit a békéért, nem gondolkoznánk egy percet sem, de nem tehetünk semmit.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 11-i lapszámában jelent meg.)