„Rossz kéz” nem vész el – Berta Mihály publicisztikája

AZT AZÉRT MÉG TALÁN NE JELENTSÜK KI nagy hangon, hogy 2023 a tetováltak esztendeje a női teniszben, mindenesetre elgondolkodtató, hogy az idei Australian Opent megnyerő fehérorosz Arina Szabalenka éppúgy „varrott kézzel” emelte magasba a győztest megillető trófeát, mint Wimbledonban cseh kolléganője, Markéta Vondrousová. Sőt, a 2019-es Roland Garroson és a tavalyelőtti tokiói olimpián egyaránt a siker utolsó lépcsőfokán, azaz a döntőben elvérző 24 esztendős teniszező mindkét karja úgy ki van pingálva, mintha a bőrét egy hónapra kölcsön­adta volna a prágai Szivárvány Óvoda középső csoportosainak – bátran alkossatok, lányok-fiúk, és ne csak zsírkrétával!

Ám lássuk be, a tetoválás önmagában sem különlegessé, de még csak extrán érdekessé sem teszi a friss wimbledoni női bajnokot – az ellenben már igen, hogy az open éra 1968-as bevezetése óta ő lett az első olyan női teniszező, aki nem kiemelt játékosként nyerte meg a londoni Grand Slam-tornát. Sőt, akad még egy – igaz, csak elvétve megemlített – különlegessége is Markéta Vondrousová győzelmének: a cseh versenyző balkezesként diadalmaskodott.

Bizony-bizony, balkezesként – írja ezt egy balkezes, egyáltalán nem elfogultan, pusztán csak szárazon közölve a tényt. Ahogy azt is csak az objektivitásra törekvés vágyától hajtva közöljük, hogy a különféle kutatások alapján a világ lakosságának hozzávetőleg tíz-tizenkét százaléka használja jobban a balt – tehát még csak megközelítőleg sem minden második bolygólakó, mint ahogy az egyébként igazságos, de legalábbis logikus lenne. Egy 2019-ben publikált tanulmány szerint nagyjából 708 millióan „vagyunk”, de ez a szám természetesen a népességnövekedéssel egyenes arányban folyamatosan emelkedik.

És ez a kvázi tízszázalékos balkezes jelenlét a teniszezők világranglistáján is jól kimutatható. A legfrissebb, július 24-én kiadott rangsor első száz helyezettje között a férfiaknál tizenhárom, a nőknél kilenc balkezes játékos található. Emitt a brit Cameron Norrie 13., amott a cseh Petra Kvitová 8. pozíciója a legjobb, a top 10-ben rajta kívül egyébként csak a már emlegetett friss wimbledoni bajnoknő, a tizedikként jegyzett Vondrousová szerepel.

Mielőtt azonban szépen továbbsétálnánk a balkezes teniszezők polcától, mondván, haladjunk-haladjunk, nincs itt semmi látnivaló, azért érdemes még megállni néhány gondolat erejéig. Mert ha a balkezesek nincsenek is sokan, viszont annál eredményesebbek. Referenciaként a Grand Slam-tornákon mutatott teljesítményüket vizsgáltuk meg, a könnyebbség kedvéért a nyílt éra 55 évvel ezelőtti bevezetésétől végignézve az Australian Open, a Roland Garros, Wimbledon és a US Open férfi és női egyéni győzteseinek „ütőfogását”.

Már csak az időbeli közelség és a könnyebb összevethetőség miatt is külön kezeltük a „suták” wimbledoni szereplését, s azt láttuk, hogy a férfiaknál 10, a nőknél pedig 14 balkezes győzelem született az eddigi 55 férfi és női döntőt követően (2020-ban a koronavírus-járvány miatt elmaradt a torna). Elsőre egyik sem valami hej de magas szám, százalékos bontásban viszont (18, illetve 25 százalék) mindkettő bőven a „balos” átlag fölött van.

A férfiaknál öt különböző balkezes bajnoka van a füves borításnak. Az ausztrál Rod Laver kétszer ünnepelhetett (jegyezzük meg: korábban, az open éra előtt szintén két ízben nyert), az amerikai Jimmy Connors 1974-ben, majd 1982-ben, honfitársa és örök nemezise, John McEnroe háromszor (1981, 1983, 1984) győzött. A horvát Goran Ivanisevic 2001-ben, máig emlegetett nagy csatában nyert, míg a teniszezésen kívül minden mást jobb kézzel csináló, összesen 22 Grand Slam-sikerére büszke spanyol Rafael Nadal kétszer, 2008-ban és 2010-ben ugrasztotta talpra a wimbledoni publikumot. A női mezőnyben érdekes módon szintén öt balkezes bajnok rázott kezet legyőzött riválisával a hálónál: a brit Ann Jones 1969-ben, a csehszlovákból amerikai állampolgárrá lett Martina Navratilova kilenc ízben (1978, 1979, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1990), a cseh Petra Kvitová 2011-ben és 2014-ben, a német Angelique Kerber 2018-ban lett a nem hivatalos füves pályás világbajnokság legjobbja, majd az idén ugye, Markéta Vondrousová sikere következett.

A másik három GS-torna egyéni versenyeinek balkezes győzteseit is összegyűjtve a férfiaknál a spanyol Manuel Orantes, az amerikai Roscoe Tanner, az argentin Guillermo Vilas, az ecuadori Andrés Gómez, az osztrák Thomas Muster és a cseh Petr Korda csatlakozik a bajnokok klubjához, a nőknél viszont csak az újvidéki születésű, előbb jugoszláv, majd 1994-től amerikai színekben versenyző Szeles Mónikával bővül a létszám. Az összesített eredmények számszerűsítve: az 1968 és 2023 közötti 221-221 tornagyőztes közül a férfiaknál 52-szer (23 százalék), a nőknél pedig 34 alkalommal (15 százalék) nyert balkezes versenyző Grand Slam-viadalt.

Még egyszer: a balkezesek világátlaga 10-12-százalék.

És ezek még csak az egyesbeli sikerek, hiszen az olyan domináns párosoknál, mint az amerikai Bryan testvérek (Bob és Mike) vagy az ausztrál „Woodie-k”, vagyis a Mark Woodforde, Todd Woodbridge duó is akadt balkezes játékos.

Hogy a tenisz miért fekszik a balkezeseknek, miért érnek el több nagyobb sikert, noha arányaiban nincsenek többen a mezőnyben? Alapvetően talán éppen ezért: a balkezesek hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a háló túloldalán jobbára jobbkezes ellenfél vár rájuk, a jobbkezesek ellenben lényegesen ritkábban néznek farkasszemet egy balkezes ellenféllel. És ezt a „helyzeti előnyt” aztán a balkezesek könnyen ki is tudják használni. Ahogy Chris McManus, az UCLI pszichológusprofesszora a Jobb kéz, bal kéz (Right Hand, Left Hand) című kötetében összefoglalta: „A balkezesek sokkal jobban ismerik az ellenfelek játékának gyengéit, mint fordítva, ami jelentős versenyelőnyhöz juttatja őket.” Míg Norbert Hagemann, a Münsteri Egyetem tudományos munkatársa azt állapította meg, hogy a balkezesek játékában több a meglepetés és a kiszámíthatatlanság. „Mivel a játékosok általában a jobbkezes ellenfelek játékstílusához és ütéskombinációihoz vannak hozzászokva, az ellenkező oldalról érkező támadás meglepetésként éri őket” – írja a 2009-ben megjelent The advantage of being left-handed in interactive sports (A balkezesség előnye az interaktív sportokban) című munkájában, hozzátéve, a meglepetésfaktor mellett ilyenkor az jelent igazán nagy nehézséget a jobbkezeseknek, hogy az effajta támadásokra reagáló motoros válaszok kevésbé vannak begyakorolva.

És még valami. A teniszben az adogatásoknál kifejezetten a balkezesek malmára hajthatja a vizet, amikor az adogató a saját előnyoldaláról az ellenfél előnyoldalára, vagyis átlósan a túlsó oldalra szervál – már ha a fogadó jobbkezes. Ebben az esetben ugyanis a fogadó a fonákjára kapja a balkezes szerva természetéből fakadóan máshogyan pörgő, eleve kifelé pattanó labdáját, ami nagy gondokat okozhat neki.

Mindez persze csak így leírva, elméleti szinten hangzik könnyűnek. Mert legyünk akár bal-,
akár jobbkezesek, ahogy valamennyi sportágban, sőt az élet minden területén, az akarat, az alázat, az elhivatottság és persze a tehetség számít igazán.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!