Tenisz: Roger Federer nem gondol a visszatérésre

Rövid időre visszatárt a tenisz színpadára Roger Federer – a 20-szoros Grand Slam-bajnok elutazott a múlt heti sanghaji 1000-es torna helyszínére, hogy átvegye az Icon Athlete Award elismerést. Ezzel együtt az ATP Tennis Radio Podcast elnevezésű műsor hosszabb interjút készített vele, amelyben több témát is körüljártak, beleértve kapcsolatát a kínai szurkolókkal, civil életét és Carlos Alcarazról is véleményt mondott. Federer kétszer nyerte meg a sanghaji mestertornát, 2014-ben és 2017-ben, illetve egyszer, 2006-ban az itteni év végi világbajnokságot – de nemcsak ezért őriz kellemes emlékeket Sanghajból.

„A rajongók nagyon türelmesek, a hotelnél is fegyelmezetten várnak a játékosokra, mindenütt ott vannak – kezdte Federer az interjút. – Amikor az első években itt jártam, sokszor fáradt voltam az esti meccsek után, és ki sem jöttem a szobából délután négyig. Egyszer Mirka    (Miroslava Federer, Roger felesége – a szerk.) elment kávéért, és közben összefutott a szurkolókkal. Elmondta nekik, hogy biztosan nem jövök ki négy óráig, nem kell várniuk a hotel előtt, mire ők: »Semmi gond, egyszer van itt egy évben, meg kell várnunk, hogy láthassuk«. Már-már fanatikus módon követik a teniszt.”

„Kétezertizenötben kiestem az első mérkőzésemen, majd rögtön a repülőtérre mentem, hogy hazatérjek Bázelbe   – folytatta az egykori svájci játékos. –  Leg­alább százan voltak a reptéren, énekeltek nekem, például ilyet: »Reméljük, jövőre is látunk, és ismét eljössz«, némelyikük sírt is. Különleges volt a kapcsolatom a kínai rajongókkal, ez is az oka a visszatérésemnek, megint találkozhattam velük.”

Federer háromszor megverte Rafael Nadalt, kétszer Novak Djokovicsot, és sosem kapott ki tőlük Sanghajban. „Úgy érzem, mindig jól játszottam itt    – reagált a felvetésre. – Néhányszor persze meginogtam, de ez normális, alapvetően kiváló formában érkeztem ide. Egy idő után előnyben részesítettem ezt a tornát a menetrendemben, a megelőző héten ritkán játszottam, például Pekingben sosem (leszámítva az olimpiát – a szerk.).   Így mindig erős voltam a verseny kezdetére.”

Szóba kerültek a „nyugdíjas napok” is: a 42 éves Federer tavaly szeptemberben, a Laver-kupa után vonult vissza. A kérdésre, mely szerint hiányolja-e például a Rafael Nadal elleni meccseket, így felelt: „Eddig nem gondolkodtam el rajta, de azt mondom, nemigen. Ám ez valószínűleg annak szól, hogy általánosságban nem játszom, már nem vagyok benne a kemény meccsek körforgásában, amikor centerpályákon nézek szembe a legnagyobbakkal – azért ezek idegőrlő pillanatok. Sokszor volt benne részem, valahol jó, hogy ez már nincs”  – mondta nevetve.

„Nem terveztem el előre, milyenek lesznek a tenisz utáni napok  – tette hozzá Federer a visszavonulására vonatkozó kérdésre felelve. – Egyszerűen csak nyitott lettem rá, nem volt különösebb elképzelésem, nyilván elgondolkodtam a folytatáson, hogy visszatérek, aztán beláttam, ez ennyi volt. Majd azon morfondíroztam, oké, vége van, de most hogyan tovább? Azt mondhatom, jobban felelek az időbeosztásomért. Így is van mivel elfoglalnom magam, szeretek a családommal lenni, utazni – úgy érzem, megtaláltam az egyensúlyt. Továbbra is edzek, vannak hozzá otthon eszközeim – ez kicsit furcsa, hogy a karrierem után használom őket, de néha még játszom bemutató mérkőzéseken, szeretném formában tartani magam.”

Vajon könnyebb távol maradni a versenyszerű tenisztől, mint azt gondolta? Federer határozott igennel válaszolt. „A térdem amúgy sem engedné azt a magas szintű játékot, amit korábban űztem, nem is járnak azon a gondolataim, hogy még a pályán kellene lennem. Persze ettől még nap mint nap követem az eredményeket, szeretek tisztában lenni vele, mi történik a teniszben. Jó érzés kicsit újra belecsöppenni, például most, Sanghajban, de ha nem vagyok itt, akkor ott érzem magam boldognak, ahol éppen vagyok.”

Végül Federer kifejtette a spanyol trónkövetelőről, Carlos Alcarazról is a véleményét.   „Alcaraz nagyszerű játékos. Még fiatal, és eddig is nagyszerű eredményeket ért el, nemcsak salakon, hanem például Djokovics legyőzésével Wimbledonban. Időről időre veszít is persze, mint itt, Sanghajban, de hihetetlen jövő áll előtte.”