Úszás: Kozma Dominiknak most nincs oka a viccelődésre

– Nem akar úszni?!
– A fejem nem akarja... – válaszolta a világbajnoki bronzérmes Kozma Dominik. – Kicsit besokalltam: megnősültem, szeretnék otthont teremteni, a feleségemmel lenni, emellett megalakult a szövetségen belül a sportolói bizottság is, úgyhogy volt mostanában sok minden, ami elvonta a figyelmemet az úszásról. Csináltam én, de minden csak rosszabb lett. A nullán vagyok – nem kapok levegőt... Olyan, mintha folyamatosan a víz alatt lenne a fejem.

– És mi a megoldás? Hogy a decemberi rövid pályás világbajnokságot kihagyja, az kiderült korábban, de ezen a hangulatán, helyzetén nyilván változtatni kell.
– A világbajnokságra fel tudtam volna készülni, de azt mondtam, nem akarok még egyszer úgy elindulni egy versenyen, hogy a végén úgy összegzünk: tulajdonképpen jó volt ez az úszás, nem teljesítettem rosszul, pláne ha megnézzük, milyen időszakon mentem keresztül. Nem akarok több de-t! Én magam unom már, hogy amikor értékelek, mindig hozzáteszem ezt a szót a mondataimhoz.

– Egyáltalán akar még úszni? Folytatni akarja a pályafutását?
– Nem mondom, hogy egyáltalán nem jutott eszembe befejezni, ám akárhányszor gondolkoztam ezen, mindig oda lyukadtam ki, hogy sokkal több van bennem. Nem szabad még abbahagynom, hiszen nem jött még ki belőlem az, amit tudok, amire képes vagyok. Meg kell találnom az egyensúlyt a családi életem és az úszás között. Mielőtt bárki félreértené: a feleségem, Zsófi mindenben támogat, segít, erősíti bennem, hogy folytassam, de neki sem jó, hogy alig vagyok otthon. Valami mást kell kitalálnunk, ezért az edzőmmel, Nagy Péterrel abban maradtunk, hogy ebben az évben csak délelőttönként járok edzésre, így jut időm a lakásfelújításra, az otthonteremtésre.

– Ez mindenképpen jó hír, már csak azért is, mert sokan mondják, az elmúlt másfél évtized egyik legtehetségesebb úszóját Kozma Dominiknak hívják.
– Tisztában vagyok azzal, mit tudok, milyen tehetséges vagyok, ugyan nem szoktam beszélni az életemről, aki közel áll hozzám, tudja, sosem volt egyenes az utam... Van, amikor éppen a sok nehézség ad erőt, de általánosságban inkább visszahúz, kedvetlenné és motiválatlanná tesz. Egy pályafutás lényege nem az, hogy újra és újra a mélyből kell visszakapaszkodni.

– Egy ország ismerte meg a tavalyi vizes világbajnokság során, és elsősorban a vicces megjegyzései miatt – a humora is elhagyja az ilyen nehéz helyzetekben?
– Azért próbálom mindig humorosan felfogni a helyzetet, de sokszor elhagy a jókedvem. Mondom, folyamatosan a víz alatt van a fejem, és ez a mindennapokra is igaz.

– Jár pszichológushoz, kineziológushoz: egy ilyen karakán, határozott ember nem viseli rosszul, hogy szakember segítségét is igénybe kell vennie?
– Egyáltalán nem. Mert nem arról van szó, hogy nem vagyok képes egyedül dönteni, hiszen képes vagyok, vállalom is mindig a következményeket, a szakember abban segít, hogy képes legyek kihozni magamból, amit tudok. Mert úszni tudok, az egyértelmű. Butaság lenne elzárkóznom attól, hogy egy szakember segítsen – ha érzem, hogy jó az út, és használ nekem, akkor megbízom benne. Egyébként a döntéseim és az életem kapcsán csak a feleségem és a családom, valamint az edzőm, Nagy Peti az, akinek adok a véleményére.

– Nehéz volt odaállni az edzője elé és elmondani, baj van, és másként szeretne dolgozni?
– Tudtam, hogy Peti elfogadja a döntésem. Jó edző, itthon a legjobb, azért is úszom nála. Egyértelmű volt neki, hogy nem a munkát akarom hanyagolni, hanem néhány hétig másként szeretnék készülni. Megkönnyebbülést jelentett, hogy ő is mellettem áll, már most jobban érzem magam, mint néhány hete. Az év hátralévő részében így arra is jut időm, hogy a gyógytornászok rendbe rakják a vállaimat, az ízületeimet – azért öregszem én is... Januártól viszont minden visszaáll a régi kerékvágásba.

– Vagyis van remény arra, hogy a régi Kozma Dominikot látjuk majd a medencében?
Én hiszek ebben. Már most nagyobb az önbizalmam, tele vagyok tettvággyal, csinálni akarom, menni akarok előre. Őszintén remélem, hogy a most kapott szabadságot kamatoztatni tudom a jövőben. Naiv persze nem vagyok, nem hiszem, hogy sétagalopp lesz a következő év, tudom, előfordulnak hullámvölgyek, ám az erős Kozma Dominikot semmi sem fogja visszavetni.

– Azért figyelemmel követi a rövid pályás világbajnokságot?
– Nem. Ha nem vagyok ott, minek nézzem? Nem érdekel, kik lesznek ott, ki milyen időt úszik, milyen formában van – ez akkor sem érdekel, ha ott állok a rajtkövön. Nem azért úszom, hogy őket legyőzzem, hanem azért, hogy magamból kihozzam a maximumot.

– A rajtkőre lépő egyetlen klubtársának csak szurkol, nem?
Bernek Péter sokat kihagyott a betegségei miatt, már az is jól fog esni neki, hogy úszik. De biztos vagyok benne, hogy felszívja magát. Nem fogom az arannyal piszkálni, pedig megérdemelné, sokkal inkább kívánom neki, hogy végre térjen vissza a régi Peti, amelyik magabiztos, érezze jól magát a versenyen, és adjon ki magából mindent. Naponta mellette edzek, nem beszélek a levegőbe: Petiben sok van, nagyon sok.