Úszás: Legyen egy szám, a kétszáz gyors – Kozma Dominik

– A tehervonat, ahogy saját magát nevezte a debreceni ob-n a száz gyors után, nem szerepel egyetlen magyar szólásban sem, így kicsit alakítva azon, egyben utalva a kétszáz gyorson aratott győzelmére, még inkább remek időeredményére: öreg ember nem vén ember?
– Olyannyira nem, hogy mindig képes megújulni, ez meg a fiatalság velejárója, nem? – kérdezett vissza a szerdán 28. születésnapját ünneplő Kozma Dominik.

– A teste biztosan érzi a legalább másfél évtizedes állandó versenyzést és kemény edzéseket.
– Cseh Laci kapcsán gondolkoztam el azon, vajon hogyan bírja... Ő szokta azt mondani, hogy amíg a teste engedi, úszik, de szerintem nem a test a lényeges, sokkal inkább a fej – a tested ahhoz fog alkalmazkodni, amit a fejed akar. Inkább az állandó nyomás, a teljesítménykényszer az, amit nehezen viselek, viselünk el. E tekintetben egymásra rakódnak az évek, és az elért eredmények után egyre csak nő és nő a nyomás, mást sem hallasz a felkészülés során, mint hogy ezt és ezt el kell érned.

– Ezt nem lehet teljesen kizárni?
– Csak azt teheted, hogy nem foglalkozol vele. Ha elvégzed a megfelelő munkát, az magabiztosságot ad, és megadja az esélyt arra, hogy el is érd, amit várnak tőled. De ha az év legfontosabb versenyén nem vagy jó passzban, két év is kiesik a pályafutásodból. Ezalatt jó sokan megkérdezik: mi van veled? Hiába mész jól az edzéseken, ez az embereket nem érdekli, az sem, ha egy nemzetközi versenyen úszol jó időt. Ellenben ha világ- vagy egy Európa-bajnokságon villogsz, rögtön felkapja mindenki a fejét, te meg visszakerülsz a vérkeringésbe.

– Ha ezt nézzük, Kozma Dominik neve legutóbb a 2017-es budapesti vébén forgott – no meg március végén a debreceni országos bajnokságon.
– Erről beszélek. Pedig a tavalyi magyar bajnokságon elért időeredményeim alapján az a verseny pályafutásom legjobb ob-ja volt, utána is jól úsztam, majd jött a kézsérülés, a glasgow-i Eb meg nem sikerült, persze hogy mindenki azt szajkózta, hogy Kozma nem csinált semmit. Életem legjobb formájában voltam az Európa-bajnokság előtti hetekben, de bárki is értékeli a glasgow-i teljesítményemet, azt mondja, sz...r volt – velem együtt.

– Vagyis bejött a változtatás? Az ősz végén arról beszélt, kicsit alakít a felkészülésén: figyel a civil életére is, mellette csak napi egyszer ugrik medencébe.
– Azok a hónapok elgondolkoztattak: bárhogy edzettem, bármilyen keményen dolgoztam, nem haladtam előre. Leültem Nagy Péterrel, aki nem ellenezte, hogy hagyjam ki a rövid pályás idényt, ám jó edzőhöz méltón azért hajtott volna, de akkor egyszerűen nem ment – nem hagytam abba, folyamatosan edzettem, csak lazán csináltam mindent, ennek is tudható be: alig vártam már, hogy januártól teljes erőbedobással dolgozhassak.

– Sokakat meglepett a kétszáz gyorson mutatott teljesítményével, és az 1:45.77-es idővel, amely csak huszonkét századra van saját országos csúcsától . Önmagát is sikerült meglepnie?
– Legfeljebb annyiban, hogy 1:46-os időre számítottam. Az igazság az, hogy 1:46-os eredményt sokan tudnak kétszáz gyorson, jóval kevesebben képesek 1:45-re, szerintem Kozma Dominik tud 1:44-et is...

– Mindezek után hogyan jellemezhette magát a száz gyors után úgy, hogy tehervonatként úszott?
– Minden távra igaz, persze, az ötvenes és százas számokra azonban még inkább: panelek. Beugrasz a medencébe, beteszed a fejed a vízbe, és csinálod azt, amit megtanultál. Ritka, hogy kinézel oldalra, vagy változtatsz valamit, mert az mind energiavesztéssel jár – ez már inkább a kétszáz gyorsra jellemző. Az a táv az enyém, nem is izgultam előtte az ob-n sem.

– A száz gyors előtt igen?
– Azt túlságosan akartam. Azt tudtam, hogy akarom leúszni a kétszázat, de a százat...

– Gondot okoz egy rutinos úszónak is?
– Ez már nem azon múlik, mennyit edzettél – kell egy panel, amelyet elő tudok venni. Ha a száz méter alatt kettőt pislogsz, máris nem 48-at úszol, csak mondjuk 49.2-t. A száz minden egyes méterének minden egyes mozdulatát tudnod kell, ha hibázol, az súlyos tizedekbe kerül. Ezért van az, ha utána nem emlékszel az úszásodra, jól mentél – ha igen, az baj, mert akkor változtattál valamin menet közben.

– Másként kell edzeni száz, illetve kétszáz gyorsra?
– A kétszázra jó az általános, ritmusos úszás, százra és ötvenre nem, mert ott az első pillanattól az utolsóig a maximumot kell hoznod. Mindig is mondtam, hogy én kétszázat tudok úszni, rendszerint ebből sikerült a világversenyeken jó százakat is úszni, lehet, hogy változtatunk ezen mostantól, és az edzéseken is eldurrantjuk néha a százat – meg kell tanulnom jól leúszni ezt a számot is. Ám az is lehet, hogy nem darabolom el magam a világversenyeken, nem biztos, hogy megéri néhány hellyel előrébb végezni, mellette viszont esetleg elbukom a dobogót kétszázon. Lehet, hogy nem kell a menekülő út – legyen egy szám, a kétszáz! Majd meglátjuk.

– Vagyis kétszázon dobna nagyot a jövőben?
– Az ob-n élveztem a reakciókat: nem ováció fogadta az eredményemet, inkább tátott szájú embereket láttam. Nem az volt, mint Milák Kristófnál, akitől várták a jó eredményt, és a végén konstatálták, de jót ment, hanem inkább az, hogy hú, basszus!

– Sajnálja, hogy Németh Nándor elvette az országos csúcsát száz gyorson?
– Inkább büszke vagyok rá! Amióta feltűnt és sanyargat, 49.1-ről fejlődtem 48-ra százon, igaz, azt a vegyes váltó első embereként értem el, így nem hitelesíthető. Január óta Nándi és Cseh Laci is BVSC-s, hetente egyszer szoktunk is együtt edzeni – ez hihetetlenül jó! Persze, beszólogatunk egymásnak, az edzők is próbálnak „felpöckölni” minket, de ez csak játék. Ahogy engem inspirál Nándi, én is képes vagyok őt segíteni.

– Visszatérve az első kérdésre: öreg ember nem vén ember?
– Mindig azt mondom, bárki utánam csinálhatja. Persze, szoktuk Cseh Lacit froclizni azzal, hogy igazi őskövület, abban a korban született, amikor még pattintották a követ, ha viszont ebbe a harcba beszáll Németh Nándi, akkor Laci, Bohus Ricsi, Bernek Peti és én alakítunk egységfrontot, és együtt mondjuk neki, hogy téged még pelenkáztak, kisfiam, amikor mi már világversenyeken úsztunk.