Froclik, szurkapiszkák, de az álompár szemében ott a szerelem

„Akkor hozzánk jöttök?”     

„Ha nem gond. Mégiscsak meghittebb ott: két szerelmes fiatal, gömbölyödő pocak, Lujza kutya – mindez családi környezetben.”     

 „Akkor hívjunk szerelmes fiatalokat is?”     

Így kezdődött – már a látogatásunk egyeztetése –, és hogyan folytatódott!

Bernek Péter és Mutina Ágnes, bocsánat, Bernek-Mutina Ágnes három éve alkot egy párt: hogy az összhang tökéletes kettejük között, nem vitás. Ezt mondja az is, aki csak egyetlen pillantást vet rájuk, de az is, aki hosszú órákat eltölt velük.

Apró froclik, kis szurkapiszkák színesítik az életüket, de a szemük nem hazudik, az bizony árulkodik az érzéseikről – pedig ha nincs a közös sportág, az úszás, lehet, hogy sosem fogják meg egymás kezét...

MEGSZÜLETIK AZ USZODAI ÁLOMPÁR     

Az első közös emlékük, már annak kapcsán, hogy egyáltalán találkoztak, a 2008-as pekingi olimpia, azon mindketten tagjai voltak a magyar csapatnak, ám akkor még nem egymásra figyeltek. Nagyon nem. És utána még hosszú éveken keresztül is csak egy-egy szót, vagy éppen mondatot váltottak egymással.

Ráadásul Ági 2013-ban úgy döntött, befejezi a pályafutását, így az addig sem sűrű találkozásaik tovább ritkultak.

Mígnem jött a 2017-es hazai rendezésű vizes világbajnokság – Petivel a medencében, Ágival viszont már a tévéstúdióban.

„De jó csaj!” – szólt Péter megjegyzése, amikor felfigyelt a korábbi Európa-bajnok úszóra, aki immár a versenyt közvetítő tévétársaság szakértőjeként követte az eseményeket.

– Hogy kezdődött ez a szerelem?     
Bernek Péter: Milyen szerelem?

–  Egyértelmű volt már az elején, hogy komoly lesz?
Mutina Ágnes: Igen.
B. P.: Nem.
M. Á.: Na, Peti, most már mondjál valami szépet is!
B. P.: Persze, én is úgy gondoltam, hogy komoly lesz, de rizikófaktor azért mindig van.

–  Mindig ilyen „kedves” fiú Péter?     
M. Á.: Csak akkor „menőzik”, ha van valaki körülöttünk. Ha itt vannak a barátaink nálunk, mindig úgy csinál, mintha ő lenne az úr a háznál.
B. P.: Közben meg el vagyok nyomva... Ági nagyon szigorú tud lenni.

–  Milyen az, amikor egy bűbájos szőkeség szigorú?     
B. P.: Hú, ha nem csinálok meg valamit, úgy le vagyok teremtve, hogy azt el sem hiszi!
M. Á.: Az úgy van, hogy az uszodában, amit ugye én nem látok, állítólag nagyon szorgalmas Peti, de ezt a szorgalmat nem hozza haza.
B. P.: Persze, mert az uszodában kiadom magamból minden energiámat.

– Veszekedni is szoktak?     
M. Á.: Á, azt nem.
B. P.: Nálunk néma lelki terror van.

– Minél inkább piszkálja most a feleségét, annál inkább bebizonyosodik, hogy odáig van érte!     
M. Á.: Tud ám Peti romantikus is lenni.
B. P.: Egyszer, még a kapcsolatunk elején Ági lakását teleraktam mécsesekkel, csak az tartott másfél óráig, amíg mindet meggyújtottam. Közben folyamatosan hívogattam őt, mert ugye egyfelől figyeltem, hogy semmi se kapjon lángra, másfelől meg akartam őt lepni, így nem lehettem a lakásban, amikor megérkezik.
M. Á.: Ott állt az ajtó előtt, mintha régóta rám várna. Én meg amikor beléptem a lakásba, elsőként a hőséget érzékeltem. Aztán megláttam a mécseseket.

– Szóval, így kezdődött az álompár kapcsolata.     
M. Á.: Álompár? Ezt még nem is hallottam, nekünk ilyet senki sem mond.
B. P.: De ha mondana, én akkor sem foglalkoznék vele, engem hidegen hagy, ki mit gondol.
M. Á.: Tényleg így van, és ez nekem a kapcsolatunk elején fura is volt. Én egy kicsit hiúbb ember vagyok, de arra például nagyon is emlékszem, hogy Peti már gyerekként is ilyen volt: kicsit bénácska, esetlen fiú volt, persze nagyon cuki, de abszolút nem érdekelte, ki mit gondol.
B. P.: Magas voltam már akkor is, hosszú végtagokkal, és voltam vagy hatvan kiló, de nem foglalkoztam akkor sem mások véleményével.
M. Á.: És arra is tisztán emlékszem, hogy megjegyeztem: szeretném, ha a fiam is ilyen lenne.

DECEMBERBEN JÖN A TRÓNÖRÖKÖS!     

Erre persze jó esélye van Mutina Ágnesnek, mert a szerelmes-, a házas- vagy éppen az álompár, nevezzük bármelyiknek is őket, hiszen mindegyik illik rájuk, első közös gyermekét várja – december közepére.

Egy kisfiút.

Aki biztosan nem lesz Péter, legfeljebb csak a második nevét kapja az édesapja után, noha Mutina Ágnes kacérkodott a gondolattal, hogy egy kis Petit ringat majd álomba esténként.

Ági egyébként lányt, Peti fiút képzelt el első gyerekként, de természetesen tökéletes boldogságban várják a trónörököst. Akit minden bizonnyal követ majd egy testvér is néhány év múlva.

Vagy kettő...?

 „Peti három gyereket szeretne, én kettőt. De majd meglátjuk, milyen állapotban leszel kettő után” – mosolyog Ági a férjére.

– Úgy tervezték, hogy az olimpia után születik meg majd az első közös gyermekük, ugye?     
M. Á.: Igen, úgy készültünk, hogy Peti jól szerepel a tokiói olimpián, és utána jöhet a gyerek. Aztán amikor bejelentették, hogy elhalasztják a játékokat, felvetődött, hogy talán nekünk is változtatni kellene az elképzeléseinken, de elvetettük ezt a gondolatot, mégiscsak harminckét éves vagyok már.

– A gyermek természetesen áldás, és nagy boldogságot hoz majd az életükbe, de mégis nehezebbnek tűnik egy kicsi baba mellett az olimpiai felkészülés.
M. Á.: Külön alszunk majd, hogy Peti csak a felkészülésre koncentrálhasson, ezt már megbeszéltük.
B. P.: Legalább lesz helyem az ágyban...

– Egyébként hogyan derült ki, hogy érkezik a trónörökös?     
B. P.: Na, ezt most igyekszem élethűen elmesélni. A nappaliban ültem, reggel nyolc óra volt, éppen tévét néztem. Ági jött le a lépcsőn az emeletről, és mint a sakál, elkezdett üvölteni. Én meg csak annyit válaszoltam: hú, nagyon gyorsan vegyünk egy terhességi gyorstesztet!

– És abba már belegondoltak, hogy akár a decemberi kaposvári úszó országos bajnokság idején is jöhet a gyerek?     
M. Á.: Én biztos vagyok abban, hogy akkor is érkezik majd. Sebaj! Peti leússza a négyszáz vegyest, és jön a szülőszobára. Bár szerintem ő abban reménykedik, hogy lemarad a szülésről – az első ultrahangos vizsgálaton is elájult.
B. P.: Nem ájultam el, csak le kellett ülnöm egy székre...

– Eldöntötték, hogy apás szülés lesz?     
B. P.: Döntés nem volt, de ott kell lennem.

– Fél?     
B. P.: Persze, de nincs választási lehetőségem.
M. Á.: Én is félek, és nekem sincs. Ráadásul amióta kiderült, hogy babát várok, rengeteg szülési történetet hallgattam végig. Pedig senkinél sem faggatózom, de mondja mindenki – kérdés nélkül. Hallottam már ájulásról, nehéz és hosszú szülésről, és persze azt sem felejti el senki sem megemlíteni, hogy olyan fájdalmakkal jár, amilyenekkel korábban még biztosan nem találkoztam. Nem igazán bírom a fájdalmakat. Amikor nemrég kórházba kerültem a vakbelem miatt, nagyon megijedtem. Peti persze nem, ő mindig azt mondja, csak nyafogok, alig tudtam meggyőzni, hogy tényleg rosszul vagyok.

– Készülnek a szülői szerepre?
M. Á.: Igen, nagyon. Sok mindent olvasok a témában, videókat nézek.
B. P.: Én már kész vagyok az apaságra. Ráadásul van tapasztalatom is, hiszen segítettem édesanyámnak az öcsém felnevelésében.
M. Á.: Hatéves voltál, amikor megszületett a testvéred, szerintem alig emlékszel már rá. Egyébként a nővéremnek van egy három- és egy egyéves gyermeke, kapunk tőle is tanácsokat.

KI A FIATALABB, KI AZ ÉRETLENEBB?     

Ha már tanácsok: mivel közös a sportág, a feleség a parton is tudja segíteni a férjét, bár Péter otthon egyáltalán nem szeret beszélni az úszásról. Pláne, ha fáradt. Olyankor rendszerint felvonul a fóti ház emeletére egy internetkábellel, és a csapattársaival vérre menő küzdelmeket vív valamilyen online játék keretei között.

„Ha Peti fáradt, vagy éppen valami miatt durcás, felmegy játszani az emeletre, és megnyugszik. Egyébként sem szabad piszkálni, ha bármi baja van, mert az csak olaj a tűzre” – mondja Ági.

– Előny, hogy a párja ugyanazt a sportágat űzte? Megértőbb, hiszen tudja, miért fáradt esténként, tudja, milyen kemény munkát végez az uszodában.     
B. P.: Mindenképpen az, bár Ági azért még így is rángat néha mindenfelé. Mintha már elfelejtette volna, hogy ez mennyire nehéz.
M. Á.: De nem is rángatlak! Az viszont igaz, hogy mivel, azt hiszem, idejében hagytam abba, nincsenek rossz emlékeim, csak a jóra emlékszem.
B. P.: Hát, igen... Sokszor mesélte, néha úgy elfáradt az edzéseken, hogy előfordult, egész hétvégén csak feküdt az ágyban – na, ezt nekem azért nem hagyja!
M. Á.: Tény, én kicsit „menősebb” vagyok, szívesebben mozdulok ki, Peti viszont szeret itthon lenni, de ez akkor is így lenne, ha nem úszna.

– És milyen az, amikor otthon mégis az úszás a téma? Segíti, bátorítja, esetleg tanácsokat is ad a férjének?     
M. Á.: Olyan is előfordult már, hogy leszidtam. De csak akkor, ha rosszul vagy éppen bénán úszott. Például azon az ominózus tokiói világkupaversenyen. Az a hát-mell forduló...!
B. P.: Arra a fordulóra több úszótársam felfigyelt: a japán Szeto Daja mellett úsztam, együtt is haladtunk, és ott, kétszáz méternél egyetlen forduló alatt kaptam tőle legalább egy testhosszt.

– Ha rosszabb a kedve, ha nem megy az úszás, kell bátorítania Pétert?     
M. Á.: Ritkán keseredik ő el. Amikor ki kellett hagynia betegség miatt a 2018-as glasgow-i Európa-bajnokságot, akkor kicsit összezuhant, de mindez csak rövid ideig tartott. Egyébként a keserűségét vagy éppen a csalódottságot nemigen hozza haza.

– Nem lesz könnyű dolga, hiszen egyre több feltörekvő fiatal kopogtat az ajtón, például négyszáz méter vegyesen is. Tart tőlük?     
B. P.: Nem. Győzzenek le, ha tudnak!

– És ha ez megtörténik...?     
B. P.: Akkor ők a jobbak. Egyszer úgyis elkapnak.
M. Á.: De ez az élet rendje, ráadásul ez Petit inspirálja – mint ahogyan az ilyen helyzet mindenkit.
B. P.: Kell a verseny, anélkül senki sem fejlődik tovább. Cseh Laci előttem a példa: ott van a legjobbak között harmincöt évesen is – nekem ez miért ne sikerülhetne? Egyébként próbáltak már megfogni a fiatalok korábban is, de nem jártak sikerrel.
M. Á.: Azért bizonyos szempontból a feltörekvő fiataloknak könnyebb: „felfelé” jönni szerintem valamivel egyszerűbb.
B. P.: Szerintem egyik sem túl bonyolult: neked kell a legjobbnak lenni!

– Érett gondolkodás.     
B. P.: Kettőnk közül én vagyok a fiatalabb, és az érettebb is.
M. Á.: Ez igaz. Egész életemben éretlenebbül viselkedtem, mint a korosztályom. De Petiről mindig is tudtam, hogy nagyon jó fiú – és az is. Jól megleszünk hármasban is. Illetve Lujza kutyával együtt négyesben.