Úszó Eb: Magamra voltam dühös – Hosszú Katinka

– Ezt biztosan nem így tervezte: benne volt a pakliban, hogy két magyar megelőzi az előfutamok során?
– Mindig benne van az ilyen, nem lehet mérget venni semmire. Tudom, hogy mindenki azt várta, én biztosan bejutok a fináléba négyszáz vegyesen, de azért ez nem ilyen egyszerű... – mondta Hosszú Katinka, aki a 4x200-as gyorsváltó tagjaként az Eb nyitó napján harmadik lett, így világversenyes érmeinek számát 97-re növelte. – Már a világbajnokságra is nagyon nehéz volt felkészülnöm azok után, hogy a tokiói olimpiát követően hosszú időre leálltam. Nehéz volt Budapesten úgy odaállni a rajtkőre, hogy tudtam, a korábban megszokott felkészülés felét sem tudtam elvégezni. Nem volt nyugodt a szívem, ennek ellenére odaálltam a rajtokhoz. A világbajnokság után szokatlanul nagy fáradtságot éreztem. Bár sokan azt mondják, ez biztosan a korom miatt volt így, én nem erre fognám, sokkal inkább arra, amit az előbb elmondtam: korábban sohasem fordult elő, hogy tulajdonképpen a teljes őszt kihagytam. Ilyen állapotban vágtam neki az Európa-bajnoki felkészülésnek, de éreztem, hogy ez egy nagyon nehéz időszak és verseny lesz.

– Meg sem fordult a fejében, hogy kihagyja az Eb-t?
– De, megfordult, csak úgy éreztem, már későn – egyébként sem vagyok az a típus, aki megfutamodik a kihívások elől, még akkor sem, ha elbizonytalanodik. Tudtam, éreztem, hogy nehéz lesz, de nem akartam elfutni.

– Nem is feltétlenül az a fájó, hogy nem jutott be a döntőbe, hanem inkább a 4:45-ös idő.
– Az borzalmas. Persze, nézhetjük úgy is, hogy enyém volt a negyedik legjobb idő, és ha nem lenne ilyen jó a magyar úszósport, rajthoz állhatnék a döntőben, mert ez a kijelentés is igaz, de nem szoktam magamat becsapni. Amikor kiszálltam a medencéből, bosszantott az időeredmény, de már megtanultam, hogy ilyenkor jobb lenyugodni, és átgondolni mindent. Van egy nap pihenőm, aztán jön a kétszáz vegyes – ezek után nem ígérek semmit.

– A kétszáz pillangót nem is vállalja?
– Előbb nézzük meg, hogy sikerül a kétszáz vegyes.

– Többször beszélgettünk már erről, és értem, hogy szeret úszni, hogy nem futamodik meg a kihívások elől, mégis muszáj megkérdeznem, mert sokan támadják, és sokan lennének olyanok, akik ezek után felülnének a repülőre: hogyhogy maradt Rómában?
– Ha egyszer azt mondtam, hogy végigcsinálom a versenyt, végig is csinálom. Nem akarok felülni a repülőre – ha valamire, akkor arra megtanított a sport: ne adjak fel semmit, és fogadjam el, hogy amellett, hogy rengeteg szép pillanatot hozott már az életembe az úszás, a pályafutásomhoz a kudarcok is hozzátartoznak.

– Továbbra is értem, amit mond, ám akár azt is mondhatná, hogy elfáradtam, pihenek egyet, aztán nekimegyek az elkövetkező versenyeknek, hogy elérjem a célomat, és meglegyen a száz érmem a világversenyekről.
– Elfogadom, hogy vannak, akik így gondolkodnak, azt meg nyomatékosítom, hogy ez a délelőtti egy szörnyű úszás volt, mégsem tudok mást mondani, mint azt, hogy ez most így sikerült. Nem szeretek kifogásokat keresni, ezúttal sem fogok. És nem tudom azt mondani, hogy talán jobb lett volna, ha nem indulok el, és akkor nem élem át azt, hogy nem kerülök döntőbe, mert ismerem magam, ha otthonról követtem volna a versenyt, azt hajtogatnám, hogy ilyet én is tudtam volna úszni. Én mindig inkább megpróbáltam valamit teljesíteni, és inkább vallottam kudarcot, mint hogy meg se próbáljam.

– Sírt a négyszáz vegyes előfutama után?
– Utálok az úszás miatt sírni. Dühöt éreztem. Nem szeretek másra mutogatni, mindig magamat hibáztatom, ezúttal is magamra voltam dühös: sok minden felötlött bennem, mit kellett volna másként, jobban csinálni, ám változtatni már nem tudok a történteken.

– Miért nem nyilatkozott rögtön az előfutam után?
– Alapvetően nehéz az a helyzet, amely a verseny után vár a sportolókra: a vegyes zónában nyilatkozni néhány perccel a futam után nem könnyű – egy rossz időeredmény, egy kudarc után még nehezebb pontosan megfogalmazni azt, amit gondolok és érzek. Azon, amit ott mondasz, már nem tudsz változtatni. Sokkal jobb, ha adok magamnak egy kis időt ilyenkor, és amikor leülepedett minden, már könnyebb megszólalni.

– A főszponzorával 2024-ig kötött szerződést, ott volt egy sejtelmes nyilatkozata, miszerint marad az uszodában Párizsig – ez így van, lesz?
– Maradok, úgyhogy még beszélgetünk néhányszor.

– Tekintsünk előre a kétszáz vegyesre: hogyan kell odaállnia a szombati történések után a rajthoz?
– Akárcsak máskor, most is azon leszek, hogy a maximumot adjam ki magamból, a kétszáz vegyes eredményével és annak következményével majd akkor nézek szembe. Az biztos, hogy nem szabad görcsösen úsznom, nálam ilyen helyzetekben az működik, ha befelé nézek: próbálom összeszedni magam, erősíteni az önbizalmamat.

– Segíthet, ha előhívja a 2009-es római emlékeit, azt, hogy itt lett először világbajnok?
– Tök jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy segít... Fáradtnak érzem magam, nehézkesen megy a mozgás, ebből a fizikai állapotból kell kihoznom a legtöbbet.