– Csütörtöki döntője után, immár a száz gyors világbajnoki bronzérmével a nyakában is hezitált a kérdés kapcsán, hová is kerül a pályafutásában ez a siker – azóta már aludt rá, tudja a választ?
– Még mindig nem tudom feltétlenül – válaszolta Németh Nándor (BVSC-Zugló), aki első magyarként szerzett vb-érmet 100 méter gyorson. – Hatalmas élmény, ez egyértelmű, ahogyan az volt a 2017-es budapesti világbajnokság váltóbronza, és az, hogy annak a csapatnak egészen fiatalon voltam tagja. Vagyis az az érem is különleges, de ez a dohai is, hiszen ez az első egyéni érmem, és már kergetem egy ideje, többször csak tizedek vagy éppen századok választottak el tőle, szóval már nagyon vártam, hogy odaérjek a dobogóra.
– Korábbi beszélgetéseink során többször felvetődött, miért éppen a száz gyors, hiszen ebben rendkívül sűrű a mezőny, mindig tele van klasszisokkal, ennek megfelelően nagyon nehéz odakerülni a legjobbak közé. A felvetésre rendre azt felelte, talán éppen ezért szeretni itt bizonyítani. Tényleg ennyire nagy szó száz gyorson odaérni a mezőny elejére?
– Igen, tényleg az, de remélem, ez nem hangzik nagyképűen. Nagyon sűrű a mezőny ebben a számban, bár ez a dohai vébé valamivel gyengébb verseny volt, mint, mondjuk, a tavalyi fukuokai világbajnokság, hiszen ott 47.4-gyel lehetett odakerülni a dobogóra, előtte meg 47.6-tal, ám itt elég egy rossz kartempó, egy rossz célba érkezés, egy rossz forduló, és már visszacsúszol a harmadikról a nyolcadik helyre, vagy éppen be sem jutsz a döntőbe. Igen, a száz gyors az éremszerzés szempontjából talán valóban a legnehezebb szám, ennek tükrében még inkább örülök ennek a bronznak, nagyon megbecsülöm ezt az érmet.
– Kell azt hangoztatni, hogy gyengébb ez a dohai világbajnokság, mint máskor szokott lenni, kell magyarázkodnia a bronzérem miatt?
– Magyarázkodni nem kell, ráadásul a lehetőség mindenki számára adva volt, hogy itt legyen Dohában, és a száz gyors mezőnye sem volt azért gyenge, hiszen a nyolcadik helyezett 48.06-ot úszott, és a dobogóhoz képest három tizeden belül volt mindenki. Vagyis nem magyarázkodom, ám azt hangsúlyoztam már a döntő után, hogy ez az olimpián nem lesz elég, vagyis két lábbal állok a földön annak ellenére, hogy eszméletlenül boldog vagyok. Egyébként a célba érkezéskor az első három helyezett rajtköve mindig világít, amikor megláttam, hogy az enyém ég, fel sem néztem a táblára, és abban a pillanatban az időeredményem sem érdekelt – akkor. De már előretekintek. És tudom, Párizsban ennél sokkal több kell.
– Azt nyilatkozta, hogy szeptembertől változtatott, rendbe tett mindent a magánéletében és a fejében. Mi késztette erre: a dohai lehetőség vagy a közelgő olimpia?
– Azt hiszem, mindkettő. Tudtam, hogy új fejezet kezdődik szeptemberben, hiszen minden egészségügyi problémámon túl voltam akkorra, tényleg rendbe szedtem magam: mentálisan sokkal motiváltabban álltam oda az edzéseken is, tudtam, van húsz hetem Doháig, ahogyan azt is, ha felkészülünk, bármi megtörténhet. És ha összejön az érem, az csak még nagyobb motivációt ad Párizsra – így gondolkoztam, örülök, hogy megvan a bronz.
– Csúcsformában úszott ezen a vébén?
– Közelítettünk hozzá, de mégiscsak február van, a fő versenyünk viszont mindig nyáron van, arra van beállva a szervezetem. Ugyanakkor nem fogok hazudni: készültünk, van abban rendesen munka, hogy ilyen időket úsztam, az azonban nagyon biztató, hogy erről a szintről folytatom tovább a felkészülést. Jön újabb húsz hét Párizsig – életem legfontosabb húsz hete következik.
– Nem tart attól, hogy ezzel a világbajnoki éremmel magára vonta a figyelmet?
– Az ilyesmiken nem szoktam aggódni, nagyjából helyén kezelem az eredményeimet, ezért is mondtam, hogy két lábbal állok a földön, és ezért is jelentettem ki, hogy a dohai teljesítményem nem lesz elég Párizsban az éremhez. Az utolsó tíz-tizenöt méteren kell még sokat dolgoznom – a jó eredmény azon a néhány méteren múlik.
– Történelmi bronzot szerzett, de nem mehetünk el a pénteki nagy pofon mellett sem: nem lesz ott Párizsban a férfi 4×200-as gyorsváltónk. Mi volt az első gondolata, amikor ez bizonyossá vált?
– Szomorúan vettem tudomásul, hiszen juniorként világbajnokságot is nyertünk, aztán a felnőttek között is összeállt az a négyes, és 2022-ben Rómában Eb-aranyat szereztünk – akkor úgy gondoltam, van potenciál ebben és a négyszer százas gyorsváltóban is, akár olimpián és világbajnokságokon is. Mindenki a maga életét éli, így mi függetlenek vagyunk attól, Milák Kristóf mit csinál, de lehet, hogy meg kell barátkozni azzal, hogy kicsit más szintre kell helyeznünk a váltókat. Nálam mindig is ott volt a prioritások között, a tizenhetes budapesti vébébronz ezt megalapozta, és ahogyan eddig is, ezután is mindig ki fogom magam teljesen úszni a csapatért és Magyarországért, ám mert most már egyéni vébéérmem is van, az egyéni számokra is jobban kell figyelnem.