Most már tényleg csak az olimpiában bízhatunk! Ismét a szerbek nyertek

Ismét kikaptunk. Tétmérkőzésen sorozatban hetedszer a szerbektől. Kemény Dénes sokszor azt nyilatkozta, hogy nincs szerb-fóbia. Lehet, hogy nincs, de szerb döntőbe-jutás a málagai Európa-bajnokságon van. Alekszandar Sapicsék hosszabbításban 8–7-re verték a magyar válogatottat egy rendkívül változatos, és a végletekig izgalmas mérkőzésen.

Az első negyedben, mintha a csapatok előre megbeszélték volna, hogy semmit sem mutatnak meg saját (támadó)játékukból az ellenfélnek így alig egy hónappal a pekingi ötkarikás játékok előtt. Szinte semmi váratlant nem húztak, még csak véletlenül sem a világsztárok – egyik oldalon sem.

Az első szakaszban nem is sikerült bevenni egyik kaput sem. Igaz azt is meg kell említeni, hogy Denisz Sefik és Szécsi Zoltán is igazolta, hogy posztján (történetesen kapusok) a világ legjobbjai közé tartoznak.

Sőt! A második negyedben is sokáig úgy tűnt labdarúgó-eredmény tarkítja majd a kivetítőt a meccs végén. Aztán szép lassan a támadásokba is belemelegedtek a csapatok.

Sajnos először a szerbek találtak be. Filip Filipovics kapáslövése a 13. percben, majd kettővel később Nikola Radjen dugója addig szinte elképzelhetetlen (egészen pontosan kétgólos) előnyt kapartak össze a szerb csapatnak.

Amikor azt hittük, hogy az a csúfság esik meg válogatottunkkal, hogy egy félidőn keresztül képtelen az ellenfél kapujába találni, Madaras Norbert magyar oldalon is megtörte a jeget. Amolyan „becsukom a szemem és mindent beleadok” lövéssel szépített.

Vladimir Vujaszinovics azonban az első negyed végére visszaállította a kétgólos különbséget. Ami a félidőre eltűnt. A mieink ugyanis a második szakaszban megtalálták a fogást a szerb védelmen, s elsősorban klasszisaink remek játéka három gólt is eredményezett a harmadik negyedben.

Benedek Tibor például emberrel a nyakán volt eredményes. Akcióból. 36 évesen. De Kiss Gergely kapufás bombája is megér egy misét.

Szóval iksz, és jöhetett az utolsó negyed. Legalább is azt hittük, hogy az lesz. A játék irányítása ekkor már a mi kezünkben volt a kissé kényelmes ellenféllel szemben.

El is mentünk a negyedik negyedben kettővel. Hosnyánszky Norbert is lőtt például egy parádés gólt, ám a szerbek nem adták föl. Rutinjuk ezúttal is kisegítette őket, és hosszabbításra mentették a találkozót.

Az idegek harcát pedig nem mi bírtuk jobban. Alekszandar Sapics az egész meccsen nem csinált semmit (na jó, lőtt egy ötméterest), a végén mégis ő döntötte el a találkozót. A szerb legenda egyedüliként talált be a kétszer három perc hosszabbítás alatt, így a szerbek jutottak a vasárnapi döntőbe, ahol Montenegró válogatottja lesz az ellenfelük.

Nekünk maradt a bronzcsata a horvátokkal. No meg az olimpia...