76 ponton tartotta a Raptorst a Miami, Indianában nyert a Denver

Cleveland Cavaliers–Charlotte Hornets 106–109

Újra győztes úton. Sorozatban hat vereség után tudott újra mérkőzést nyerni a Hornets, méghozzá elsősorban azért, mert az ebben az időszakban széteső Rozier, Graham páros ismét azt hozta, amit a negatív széria előtt. Rozier kereken 30 pontot vert be 50%-os mezőnymutatóval, közte 6/12 triplával, Graham pedig kevés kísérletből hozott 16 egységet, valamint kiosztott mellé 11 gólpasszt - így ismét működött a gépezet, rajtuk kívül még Washington, Zeller és Bacon is tíz pont fölé jutott, 40%-kal tripláztak és tízzel több büntetőt harcoltak ki, mint ellenfelük. Ezzel együtt csak a legvégén tudták a maguk javára billenteni a meccset, az utolsó negyedet hat ponttal megnyerték, fél perccel a vége előtt Graham bevágott egy irtózatosan nagy triplát 103–103-nál és innentől már lemenedzselték az utolsó másodperceket – nagyon fontos győzelmet arattak, következőleg Dallasban próbálhatnak meg erre építeni.

Bánhatja a Cavs. A hazaiak sem játszottak rosszul, sőt, az utolsó negyed közepéig ők voltak jobbak, vezettek is kétszámjegyű különbséggel, ám a végén lefagytak, különösen védekezésben–teljesen üres dobásokat hagytak ellenfelüknek, John Beilein vezetőedző is ezt emelte ki a találkozó végén. A hajrában a Graham, Rozier páros megsorozta őket, amelyre nem nagyon volt válaszuk, az utolsó hat percben összesen hét pontot tudtak feltenni a táblára, majd a legvégén még szerencséjük sem volt: 108–106-nál, négy másodperccel az órán a Hornets eladta a labdát, de James Borrego (elsőre senki által nem látott) időkérése mégis megmentette a vendégeket – így mégsem lett belőle eladott labda, hanem büntető következett és elvesztette a meccset a Cleveland.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 21/12, Love 18/6, Osman 17/9
A Hornets legjobb dobói: Rozier 30/18, Graham 16/9, Bacon 15/6

Indiana Pacers–Denver Nuggets 116–124

Porter előlépett. Nagy meccset játszott a Denver újonca, Michael Porter Jr., aki az első szezonját egy az egyben kihagyta, idén pedig egyelőre percember volt a nyugati első helyre törő csapatban – karácsony óta azonban előbb dobott 11 pontot a Memphisnek, majd 19-et a Sacramentónak, ezúttal pedig 25 ponttal karriercsúcsot termelt és egyértelműen eddigi legjobb NBA-meccsét játszotta. Ez már csak azért is fontos volt számára, mert indianai gyerek volt, úgyhogy a mérkőzés előtt is a régi iskolatársaival töltötte idejét, meghívta őket a meccsre, majd a pályán megmutatta, hogy mit is tud: 23 perc alatt 11/12 dobást, közte 2/3 triplát küldött a gyűrűbe. Nagyon kellett is az ő játéka a Nuggetsnek, mert Nikola Jokics faultgondok miatt alig 24 percet tudott játszani és bár voltak jó egyéni teljesítmények (Murray 22 pontja és 7 gólpassza például), de igazi vezérré senki sem tudott előlépni, márpedig a tíz ponttal elvesztett első negyed után kellett a plusz, hogy vissza tudjanak jönni. Végül a harmadik negyedben vették át először a vezetést, majd a záró etapban már magabiztosabbak voltak és végig ők jártak előrébb, addigra megérkezett Jokics is (12 pont csak ekkor) és 104–107 után ő és Porter kosarai eldöntötték a küzdelmet – nagyon fontos idegenbeli győzelmet jegyzett a Denver, ezzel továbbra is tartja második-harmadik helyét Nyugaton.

Pedig a támadójátékkal nem volt probléma. Malcolm Brogdon ezt a meccset is kihagyta a Pacersnél, de ez a csapaton támadásban abszolút nem látszott meg, Jeremy Lamb kereken 30 pontot szórt (szezoncsúcs), Myles Turner (21 pont, 7/13 mezőnyből), TJ Warren (20 pont, 8/15 mezőnyből) és Domantas Sabonis (18 pont, 9 lepattanó, 9 gólpassz) is nagyon élt, úgyhogy 50% feletti mezőnymutatóval, 46%–os triplázással, 32 gólpasszal és csak 9 eladott labdával zártak. A védekezésük azonban valahogy nem akart összeállni, egyénileg is megverték őket a Denver játékosai, illetve csapatszinten sem mozogtak jól, főleg a festék maradt üresen, ahol 66–50–re maradtak alul–emellett a 47–34–re elvesztett lepattanózás sem tett jót nekik és bár az első félidőben végig vezettek, de a másodikban már sok volt nekik az egyre több lábon álló Nuggets. Frusztráló meccs volt ez számukra így, ráadásul az utóbbi hat találkozójukból ez volt a negyedik vereségük, úgyhogy bár a sorsolásuk sem volt túl baráti mostanában, de az nem kérdés, hogy megtorpantak.

A Pacers legjobb dobói: Lamb 30/15, Turner 21/3, Warren 20/6
A Nuggets legjobb dobói: Porter 25/6, Murray 22/6, Jokics 22

Miami Heat–Toronto Raptors 84–76

Kifizetődött a munka. Szerdán szokatlanul sokat, bő két órát dolgozott csak a védekezés finomításán a Miami, ez pedig ezen a csütörtöki mérkőzésen abszolút meglátszott: idei legjobb teljesítményét rakta le az asztalra a gárda a saját térfelén. Gyakorlatilag a teljes meccs során lebontották a Toronto játékát, ismét kiválóan működött a zóna, a vendégek képtelenek voltak bedobálni a tripláikat, így pedig alig 30% felett tüzeltek mezőnyből és egyszerűen nem tudtak felpörögni, ritmust találni – a Heat a kapott pontokat tekintve közel hússzal döntötte meg a szezoncsúcsát, a túloldalon pedig a Raptors is messze eddigi legrosszabb teljesítménye alatt maradt. A mérkőzés viszont csak az utolsó negyedben dőlt el, mert hogy támadásban a Miaminak sem maradt sok ereje alkotni, a floridaiaknál összesen hárman érték el a tízpontos határt és ők is csak 40%-kal dobtak, de a záró etap elején jött gyors nyolc pont Tyler Herrótól, majd kicsit később Derrick Jones Jr. is betalált többször egymás után, ez pedig elég volt ahhoz, hogy a néhánypontos előnyüket megtartsák – 84 dobott egységgel is tudtak értékes győzelmet aratni. Ezzel 16–1-re javították ligaelső hazai mérlegüket, 2–0-ra állnak a Toronto ellen és a Milwaukee mellett ők az egyetlenek, akik még sosem kaptak ki egymás után kétszer.

Nem volt válasza a Torontónak. Kyle Lowry szerint öttel több hármast kellett volna bedobniuk és akkor megnyerik a meccset, ami matematikailag maximálisan helyes megfejtés, de természetesen nem véletlenül dobtak gyengén – taktikailag sem volt igazi megoldásuk a Heat védekezésére. Persze ettől még azért a 6/42 hármasnál valóban célozhattak volna jobban, maga Lowry is csak 2/12-t dobott kintről és ezek egy része azért tényleg jó helyzet volt, de ezzel együtt a periméteren teljességgel szétszedte őket a Miami, elvette a ritmusukat, a támadópattanókkal és a benti játékokkal próbáltak ezen segíteni, de ebből most ennyi jött ki – sokáig közel voltak, megvolt az esélyük a győzelemre, de végül nem tudtak válaszolni és felőrölte őket az ellenfél. Ezzel a meccsel a keleti élmezőny is kezd szétszakadni, a Bucks 5–5,5 meccsel vezet a Heat, Celtics duó előtt, a Raptors, Sixers, Pacers trió pedig már 7,5–8–8,5 mérkőzésre van az éllovastól.

A Heat legjobb dobói: Adebayo 15, Herro 13/9, Dragic 13/9
A Raptors legjobb dobói: Ibaka 19, Lowry 15/6, Hollis–Jefferson 13

Minnesota Timberwolves–Golden State Warriors 99–84

Nem kellenek ide sztárok. Karl-Anthony Towns, Andrew Wiggins és Jeff Teague nélkül nyerte meg ezt a meccset a Minnesota és a legjobb játékosai nélkül indult el felfelé a nagyon hosszú vereségsorozat után–öt mérkőzésből harmadszor győzött a gárda, ráadásul most a Milwaukee–ban elszenvedett szoros vereség másnapján. A védekezésre viszont nem lehetett panasz, végig kőkeményen tapadtak a Warriors–játékosokra és bár elöl ők is nagyon akadoztak (40%-os mezőnymutató, 30%-os triplázás), de akarattal sok mindent lehetett ellensúlyozni – leszedtek például 17 támadópattanót, ami kulcsfontosságú volt a sikerükhöz. A 34–19-re megnyert első negyeddel megalapozták a folytatást, onnantól végig vezettek és nem engedték különösebben közel magukhoz a GSW-t – a 22 pontos előnyükből nyolc lett a negyedik játékrészben, de ennél szorosabbá nem tudta tenni a meccset a vendégcsapat. A hazaiaknál Rob Covington (20 pont, 10 lepattanó, 2–2 labdaszerzés és blokk) mellett emeljük ki Shabazz Napier-t (20 pont, 7 gólpassz, 7/9 mezőnyből), aki sorozatban harmadszor érte el a 20 pontos határt, erre pedig utoljára több mint két éve, 2017 decemberében volt képes, még a Portland játékosaként.

Steve Kerr csalódott. A vendégek vezetőedzője szerint ez a meccs talán a szabályt erősítő kivétel lehetett, mert hogy az utóbbi hetekben kifejezetten jól játszottak, okosan, tudatosan, ezen az estén viszont egyszerűen csak gyengék voltak, semmi több. A csapatszinten bedobott három (!) tripla mindent elárul róluk, összesen ketten jutottak náluk tíz pont fölé és eddig ők dobták a legkevesebb pontot a Minnesotának – továbbra is várniuk kell idei tizedik győzelmükre, a váratlan sikersorozatuk óta megint zsinórban harmadszor kaptak ki.

A Timberwolves legjobb dobói: Covington 20/12, Napier 20/6, Reid 13/9
A Warriors legjobb dobói: Robinson 16/3, Paschall 13, Lee 10, Spellman 10/3

Chicago Bulls–Utah Jazz 98–102

Egy Jazz-roham és a végjáték. Kínkeservesen birkóztak egymással a felek, az első félidőt még a Chicago nyerte meg néhány ponttal, majd a harmadik negyedben futott egy 24–4-et (!) a Utah, amellyel megfordította a meccset–ez volt az igazi döntő ütés, innentől már a vendégek diktálták az iramot. Ennek ellenére a végén még visszajött a Bulls, sőt, egy 8–0-s etappal ki is egyenlített az utolsó két percben, de a végjátékból a Jazz jött ki jobban: Bogdanovic két clutch büntetője után Gobert zsákolt egyet, majd a center egy nagy védekezést is bemutatott, 19 másodperccel az órán pedig Mitchell két büntetője zárta le a küzdelmet. Nagyon megizzadt ezért a sikerért Quin Snyder legénysége, nem játszottak jól támadásban, de a harmadik negyedes futás és az utolsó másfél perc clutch játékai miatt végül nyerni tudtak–ebben pedig kulcsszerepe volt a kispadnak, amely 36–23-ra verte a Chicago cseréit és nagyon kellettek ahhoz a bizonyos futáshoz is.

Egy kicsi még hiányzik. Az utóbbi időben összeszedte magát a Bulls, de az ilyen mérkőzéseken, az ilyen jó csapatok ellen valami még hiányzik ahhoz, hogy jöjjenek a győzelmek – most megint kikaptak négyből háromszor, úgyhogy ismét távolodtak kicsit a playoff-helyektől. Jim Boylen vezetőedző viszont megvédte csapatát, ő azt mondta, hogy jól dolgoznak az edzéseken, helyén van a szívük és időre van szükségük, mert teljesen új rendszerben játszanak – ő egy kiválóan védekező csapatot akar látni, ez a cél és szerinte jó úton járnak, bár a lepattanózáson és a támadójátékon bőven van még javítanivaló. Ezzel egyet lehet érteni, hátul most is bőven eleget tettek a sikerért, de a 40% alatti mezőnymutató nem fért bele – nekik is voltak azért futásaik, volt 15–0-juk, majd a végén a 8–0-juk, de nem tudták állandósítani a jó játékot elöl, így egy hajszállal alulmaradtak.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 26/9, Carter 18/3, Markkanen 18/12
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 19, Gobert 17, Mitchell 17/6

Dallas Mavericks–Brooklyn Nets 123–111

Doncic eldöntötte a végét. Sokáig kiegyenlített meccset vívtak a csapatok, egyik oldal sem nagyon védekezett, viszont mindkettő jó volt a pálya másik felén – a Mavsnél Porzingis és Hardaway nélkül Seth Curry lépett elő, aki 25 ponttal és 5/5 triplával jelentkezett, 15 pontot pedig akkor szórt, amikor Luka Doncic a padon ült a harmadik negyedben. Aztán a záró etapban eljött a szlovén klasszis ideje, ott egymaga 15 pontot jegyzett és az utolsó nem egészen nyolc percben egyedül túldobta a Brooklynt 15–11-re – az ő nagy játéka döntötte el a derbit, az utolsó negyedet végül 30–18-ra húzta be a Dallas, ezzel két vereség után fontos hazai győzelmet aratott. Doncic 31 ponttal, 13 lepattanóval és 7 gólpasszal zárta az estét, 9/18 dobásába 5/8 hármas is belefért, nem lehetett rá panasz, mellé pedig most elég volt Curry, illetve Maxi Kleber (18 pont, 6/7 mezőnyből) jó teljesítménye – a Mavs ezzel tartja magát a Jazz–zel holtversenyes nyugati ötödik–hatodik helyen, következőleg pedig a Charlotte-ot fogadja.

Javult a Nets, de nem eleget. Az utóbbi meccsek gyenge teljesítményei után ezúttal a támadójátékra nem lehetett panasz a vendégeknél, Kenny Atkinson meg is kavarta kicsit a lapokat és bőszen rotálta játékosait, csak Joe Harris érte el a 30 perces határt, Spencer Dinwiddie például csak 23-at játszott – igaz, ebben nála a faultgondjai is benne voltak. Mindenesetre egészen a negyedik negyedik rendben voltak, ott azonban így is kifulladtak, volt egy időszakuk, amikor 13-ból kilenc dobást kihagytak és végül csak 33%-kal céloztak ebben a kulcsfontosságú játékrészben – e mellé érkeztek meg Doncic nagy játékai, így végül megint vereséget szenvedtek. Valamelyest javultak tehát, de ahhoz még nem eleget, hogy egy jó csapat otthonában felül tudjanak kerekedni, úgyhogy sorozatban negyedszer kaptak ki, következőleg a Toronto elleni hazai találkozón lesz lehetőségük javítani.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 31/15, Curry 25/15, Kleber 18/9
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 19/3, Musa 14/6, Prince 11/9, Harris 11/3, Chandler 11/3, Pinson 11/3

San Antonio Spurs–Oklahoma City Thunder 103–109

Megint a negyedik negyed, megint Chris Paul. Lassan előre is megírhatjuk az OKC-meccsek összefoglalóit, hiszen rendszeresen, sorozatosan ugyanaz a forgatókönyv: hátrányba kerülnek, majd eljön az utolsó játékrész, ahol előlép Chris Paul, a Thunder pedig fordít és nyer. Most is ez volt a lényeg, a vendégek 14 pontos hátrányból álltak fel és megint a negyedik negyedben hozták a legjobb kosárlabdájukat, azt 35–27-re nyerték meg, CP3 pedig a 16 pontjából tízet szerzett ebben a kulcsfontosságú időszakban–5/7 dobása beesett ekkor és az ő vezetésével futottak egy 18–9-et, amellyel átvették az irányítást. Az utolsó nyolc percben már végig ők jártak előrébb, sőt, a hajrában vezettek tíz ponttal is, Paul dobásai mellett Gilgeous-Alexander (25 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Schröder (19 pont, 3/5 tripla) is remekelt – rajtuk kívül még Gallinari és Adams is eljutott 13 pontig, ráadásul csapatszinten összesen négy labdát adtak el, amely természetesen szezoncsúcs. Az OKC jelenlegi legközelebbi üldözőjét verte meg, sorozatban kilenc San Antonió-i vereség után tudott itt újra nyerni, ráadásul zsinórban negyedszer és összességében kilencből nyolcadszor győzött, amellyel tovább kapaszkodik a nyugati élmezőny felé.

Hiába DeRozan és Aldridge jó estéje. Két remek egyéni teljesítmény is akadt a hazaiaknál, DeMar DeRozan kereken 30 pontot termelt 50% feletti mezőnymutatóval, LaMarcus Aldridge pedig 4/4 triplát küldött a gyűrűbe azok után, hogy két meccsel korábban öt hármassal karriercsúcsot döntött – 22 ponttal, 11 lepattanóval és 3 blokkal segítette csapatát. A második félidőben azonban kissé megakadt a gépezet, a harmadik negyedben már csak 37%-kal dobtak és a záró etapban is ők voltak alul, az OKC átvette az irányítást és képtelenek voltak érdemben reagálni erre. Gregg Popovich szerint egyszerűen túl sokat pumpálták a labdát, folyamatosan hezitáltak, míg a Thunder egyszerűen csak betört és befejezett, vagy kiosztott – DeRozanék tartogatták a játékszert, nem járatták, nem mozogtak, ráadásul a pattogtatásból sem jutottak el sehova. A vereség ellenére viszont tartják a nyugati nyolcadik helyüket, bár legközelebb Milwaukee-ba utaznak, ahol nincsenek jó esélyeik...

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 30/3, Aldridge 22/12, Walker 16/6
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous–Alexander 25/6, Schröder 19/9, Paul 16

Sacramento Kings–Memphis Grizzlies 128–123

A végén a csapatvédekezés döntött. Klasszikus hullámvasút meccset játszottak a felek, az első negyedet 16-tal vitte a Grizzlies, voltak már húszpontos előnyben is, a másodikat 17 ponttal nyerte a Kings, a harmadikban megint 10 pontot vert ellenfelére a Memphis, hogy aztán a negyedikben 38 pontot termeljen a Sacramento. Végül azonban nem a pontzuhatag volt igazán döntő, hanem az, hogy Luke Walton legénysége a negyedik negyed első 10 és fél percében összesen 13 egységen tudta tartani ellenfelét, ezzel pedig a szorosnak tűnő eredményhez képest nyugodt végjátékban nyert. Rá is fért a csapatra, hiszen ezzel megúszták a zsinórban kilencedik vereséget (2009 óta nem volt ilyen szériájuk), annak pedig külön örülhetnek, hogy végre egyszerre és jól játszott a kezdő hátvédpár, Buddy Hield (26 pont, 5/9 tripla, 7 lepattanó) és De'Aaron Fox (27 pont, 9 assziszt, 5 szerzett labda). Ezzel ugyanis a kezdőötös játéka is szépen lassan stabilizálódott, a Marvin Bagley helyén játszó Richaun Holmes remekelt, Barnes és Bjelica is hozta magát, míg a kispadról támadásban Bogdan Bogdanovics, védekezésben Trevor Ariza tett hozzá sokat. Ezzel utol is érték ellenfelüket a tabellán, ha legközelebb a Pelicanst is legyűrik, visszatérnek a playoffért küzdők közé.

Ma is tanult valamit a Grizzlies. Támadásban extra dolgokat mutatott a Memphis kezdőötöse, mindenki 15 és 23 pont között zárt, és ami a mai kosárlabdában igencsak lényeges: mindenki legalább két triplát dobott be. Ugyanakkor ezt a ritmust nem tudták végig tartani, hiába volt náluk is két hasznos csere, Melton és Clarke, a negyedik negyedben összeesett a támadójátékuk. Ma is akadtak nagy futásaik, 12. alkalommal osztottak ki legalább 30 gólpasszt egymásnak (a franchise-rekord 13 meccs) de ezt az intenzitást 48 percig kell fenntartaniuk, illetve Jaren Jackson Jr.-nak külön figyelnie kell a faultokra. Legközelebb a Clippers otthonában folytatódhat a tanulási folyamat...

A Kings legjobb dobói: Fox 27/3, Hield 26/15, Holmes 18.
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 23/6, Crowder 19/9, Jackson Jr. 18/9, Valanciunas 18/6.

Los Angeles Clippers–Detroit Pistons 126–112

Egy félidő volt a Pistonsban. A korábbi Clippers-sztár Blake Griffin nem léphetett pályára térdproblémák miatt, érdekes módon ezúttal inkább védekezésben érződött a hiánya, hiszen egy félidőt követően 69–63 állt az eredményjelzőn, potyogtak a kosarak, pedig Luke Kennard sem játszott. A harmadik negyedben aztán más felfogásban jött ki a pályára a Los Angeles, mindössze 16 pontot engedélyeztek a Detroitnak, hat egységről 29 pontra hízott a hátrány, onnantól pedig mindkét gárda kiürítette a kispadját, a vendégek pedig tudtak kicsit kozmetikázni az eredményen. Nagyon nincs mit elemezni a vendégeken, a dupla-duplázó fiatal kiscsatár – erőcsatárt, Sekou Doumbouyát érdemes kiemelni, illetve a kispadról érkező öt darab kétszámjegyű pontszerzőt is, csak éppen mindent beáraz a meccs képe. Zsinórban három vereségnél jár a Pistons, egyre messzebb a playoff, nem lenne meglepetés, ha valami történne még a keretben februárig.

Majdnem tökéletes meccset játszott a Clippers. A hazaiak az első félidőben elszórakoztatták a közönséget, sok védekezést nem láthattunk, a harmadik negyedben viszont megvillantottak valamit a védekezési potenciálból, ennyi pedig éppen elég is lett a sima győzelemhez, amivel ott tartják magukat a nyugati 3–4. helyen. A negyedik negyedben már Kawhi Leonard sem lépett pályára, a Montrezl Harrell és Lou Williams vezette második vonal intézte a többit. A védekezési potenciált azért is emeltük ki, mert a Pistons játékának lerombolását Patrick Beverley és Paul George nélkül érték el, Shamet, Harkless és Zubac remekelt Leonard mellett. Itt rá is térhetünk az egyetlen negatívumra is: Paul George ehhez nem tehette hozzá a magáét, még az első félidőben összeszedett egy combhajlító-sérülést, így utólag nem biztos, hogy jó döntés volt játszatni a foghíjas Pistons ellen.

A Clippers legjobb dobói: Harrell 23, Williams 22/9, Leonard 18/3.
A Pistons legjobb dobói: Brown 15, Snell, Mykhailiuk 14/6–14/6, Wood 14/3, Rose 14.