Számháború – Moncz Attila publicisztikája

Nem túl nagy titok, nekem a Sport Tv-nél minden hétfői munkanapom kisebb számháborúval kezdődik. Valamivel tíz óra előtt megjönnek a nézettségi adatok, amelyek valahol minősítik a munkánkat, megmutatják, hol a helyünk a mi kis médiavalóságunkban. A tartós nézettség (hányan nézték végig az adott műsort), a share (az adott pillanatban televíziót nézők hány százaléka választotta a programot), az elérés (hányan pillantottak bele egy perc erejéig a vonatkozó programba) és a különböző célcsoportok a mindennapjaim részévé váltak, megtanultam megbecsülni, mi a jó eredmény a mi szintünkön és mi a kereskedelmi televíziók esetében. És aztán néha szemből elüt az expressz, amikor egy-egy külföldi portálon belefutok egy-egy elképesztő adatsorba.

Mint történt január legvégén, a kitzbüheli alpesisí-hétvége másnapján, amikor kijött az osztrák állami televízió, az ORF közleménye a lesikló-világkupafutam nézettségéről. Átlagosan 1.629 millióan nézték végig a Matthias Mayer révén hazai sikert hozó Hahnenkammrennent 76 százalékos share mellett. Azon a szombat kora délutánon az Ausztriában televíziót nézők háromnegyede erre a sporteseményre „gyógyult rá”. A miheztartás végett: az osztráknál jóval nagyobb magyar televíziós piacon jelenleg a legnézettebb 2020-as műsor az Álarcos énekes első adása, körülbelül 1.3 millió tartós nézővel és valamivel 30 százalék alatti share-rel. A nálunk sugárzott sportesemények legjobbjai a kitzbüheli viadal harmadát-negyedét tudták hozni, attól függően, hogy a nézőszámot vagy a közönségarányt nézzük. És még ezek is nagyon jó számok az egyébként elképesztően fragmentált piacon!

Az egyik amerikai nézettség- és adatelemző jutott arra a megállapításra, hogy „…a mobil eszközök világában a nagy sportesemények az egyedüliek, amelyek ilyen magas nézettséget tudnak elérni, illetve egy időben, egyszerre tudnak eljutni több speciális célcsoporthoz is”. Ez pedig különösen igaz olyan esetekben, amikor egy nemzetnek van egy olyan sporteseménye, amely egyértelműen hozzá köthető. Ahogy Ausztriához a kitzbüheli lesiklás (esetleg a schladmingi villanyfényes műlesiklás) vagy – és igazából ezzel kellett volna kezdeni a példákat, de éhgyomorra az még inkább elrettentő lett volna – az Egyesült Államokhoz a Super Bowl.

Eleve az amerikai sportpiac nagysága itthonról szinte fel sem fogható mértékű: 69 milliárd dollárosra becsülik, úgy 50 százalékkal nagyobbra, mint az európai, afrikai és közel-keleti sportpiacok nagyságát együttvéve. És a Super Bowl még ezen belül is külön kasztot képvisel, legyen szó gazdasági vagy éppen televíziós részről. A minap játszott Kansas City Chiefs–San Francisco 49ers Super Bowlt átlagosan 102 millióan nézték végig, amivel a meccs a tévés örökrangsor 11. helyére ugrott. Kilenc másik Super Bowl, illetve a kilencedik helyen álló MASH sorozat záró epizódja mögé. Az NFL és az NBA legnézettebb programja között háromszoros a különbség arrafelé, a futball esetében pedig négyszeres a szorzó. Az év legnézettebb sporteseménye tehát már meg is van odaát, ráadásul a „nagy egész” folyamata is nagyon tetszik arrafelé mindenkinek, hiszen ha egy sportág az elképesztő technológiai fejlődés közepette éves szinten ötszázalékos növekedést tud elérni, az több mint megsüvegelendő. Amerikai médiakutatók egyébként a növekedést a rendszerbe kerülő pénz mennyiségének emelkedésével hozták összefüggésbe. A liga a jelenleg érvényben lévő tévés szerződéseiből csaknem 55 milliárd dollárt kap, ebből a csapatok is vígan részesednek, így építkezhetnek is. Utóbbi pedig olyan jól megy, hogy a világ jelenlegi 50 legértékesebb sportvállalkozásának több mint fele (26) az NFL-ben szerepel, élén a csaknem ötmilliárd dollárra taksált Dallas Cowboysszal. A texasi gárda értéke 2018-ban például 14 százalékkal nőtt, ez volt a legnagyobb ugrás a top 50-ben.

Európában azért továbbra is a labdarúgás a sokszorosan koronázott király a televíziós versenyben, de nemzeti sajátosságokkal itt is találkozhatunk. Ám nem Németországban, ahol az örökrangsor első 14 helyén kizárólag futballmérkőzés szerepel (olykor hihetetlen, 87 százalék feletti közönségaránnyal), a 2014-es világbajnoki döntővel az élen, illetve Portugáliában, ahol a top 10-be csak focimeccsek tudtak bekerülni (és nem valamelyik Európa-bajnoki döntő az első, hanem a 2004-es Portugália–Hollandia Eb-elődöntő). Franciaországban a 19 legnézettebb televíziós program sportesemény, 18 futballmérkőzés (az 1998-as Brazília elleni vb-finálé a listavezető) és egy rögbimeccs. A bulvárra kifejezetten fogékony Angliában az NSZK elleni 1966-os világbajnoki finálé épphogy felül tudta múlni Lady Diana búcsúztatójának nézettségét, a katolicizmus egyik európai központjában, Lengyelországban viszont II. János Pál pápa temetése minden sporteseményt maga mögé utasított, sőt a legnézettebb tíz tévés esemény közé még a 2010-ben tragikus körülmények között elhunyt Lech Kaczynski köztársasági elnök és felesége gyászszertartása is befért – hét futballmeccs és egy síugró-közvetítés mellé. Bizony, a nálunk szinte feledésbe merült sportág arrafelé legkésőbb Adam Malyszék megjelenése óta (újra) nagyon népszerű, a 2002-es olimpia nagysáncversenyét 75 százalékos piaci részesedés mellett több mint 13 millióan követték nyomon.

A nemzeti sajátosságok természetesen Európán kívül is megfigyelhetőek. Indiában minden idők tíz legnézettebb műsora között krikettmérkőzéseken kívül nem találunk mást, Új-Zélandon három rögbicsata sajátította ki a dobogót, megelőzve a helyi hős, David Tua Lennox Lewis elleni nehézsúlyú bokszmeccsét, a Fülöp-szigeteken kultikus figurának számító ökölvívó, Manny Pacquiao Erik Morales elleni ütközete pedig 83.5-es share-rel vezet minden más tévéműsor előtt.

Idehaza 1998-tól, a kereskedelmi érától a legnézettebb tévés műsor az index.hu egy kimutatása szerint egy 1998-as Szeszélyes évszakok a maga csaknem 3.7 millió nézőjével, sportesemény nincs a dobogón (van helyette egy Vészhelyzet-epizód és egy előszilveszteri „esztrádműsor”). Persze ha a labdarúgó-válogatott újra nagyot alkotna egy világeseményen, simán ott lehetne, de így egyelőre csak azt lehet elmondani, hogy a 2010-es évek legnézettebb sporteseménye a 2016-os Európa-bajnokságon játszott Belgium–Magyarország nyolcaddöntő volt a maga 2.339 millió nézőjével.

Ugyanakkor ezeket a számokat lassan fel lehet írni a kéménybe, hiszen a piac folyamatosan átalakul. Nem csupán Magyarországra jellemző, hogy egyre több a csatorna, egyre többféle úton lehet hozzájutni a termékekhez, és egyre több sport kerül a képernyőre. Ma már nem kell heti szinten vadászni az élő közvetítéseket, mint gyerekkoromban, hétvégenként inkább az a kérdés, hogy a magyar nyelven elérhető 60-70 élő sportadás közül melyiket válassza ki a szurkoló. Ráadásul változik a felhasználók preferencia-rendszere is, mert amíg hajdan a televízió volt az első és egyetlen hitelesnek számító hírforrás, ma egy brit felmérés szerint a szigeteken már 50 százalék felett van azoknak a száma, akik a közösségi médiát tekintik első számú hírforrásnak. Hat évvel ezelőtt ez az érték még 40 százalék alatt volt.

Aligha véletlen, hogy erre ráérezve a Premier League már Netflix-alapú szolgáltatáscsomag beindításán gondolkozik (lásd erről a február 14-i publicisztikát – a szerk.), valamint a Facebook, a Twitter és az Amazon is be akar szállni a nagy tévés jogokért folytatott versenybe.