Megtisztulás MU módra – Cselőtei Márk publicisztikája

KÖNNYEN LEHET, hogy a Manchester United-szurkolóknak piros betűs ünnepnappá válik 2024. október 28., hiszen ekkor lett hivatalos, hogy távozik a klubtól Erik ten Hag, az együttes menedzsere. Őszintén, egy ponton én sem hittem, hogy ezt valaha le fogom írni, olyan hosszúnak érződött a holland edző manchesteri regnálása, pedig a valóságban kevesebb mint két és fél évet ölelt fel. Megvan az oka, a rossz eredmények és a rázúduló népharag ellenére miért maradhatott ilyen sokáig a világ egyik legnépszerűbb klubjának élén, de előbb kezdjük azzal, milyen eredményeket ért el az MU-nál, s miért akarta minden szurkoló a vesztét, főleg az utóbbi időben.

Ten Hag 2022 júliusában állt munkába a Manchester Unitednél – nagyon zaklatott idényt követően. A hangulat akkor sem volt sokkal jobb, mint az elmúlt hetekben, hiszen a 2021–2022-es idény elején hiába tért vissza az Old Traffordra a szurkolók kedvence, a klublegenda Cristiano Ronaldo, Ole Gunnar Sols­kjaer irányításával elindultak lefelé, nem jöttek az eredmények, távol kerültek a BL-szereplést jelentő Premier League-helyektől, így a norvég tréner idény közben távozott, de a helyére átmenetileg kinevezett Ralf Rangnick sem tudott segíteni. A lejtmenetet ekkor sokan CR nyakába varrták, aki a gólokat szállította, ám a csapatjátékot valójában sokszor ténylegesen hátráltatta, így megvolt a bűnbak, de akkor még sokan nem sejtették, hogy a probléma mélyebben gyökeredzik. A holland menedzser ekkor került képbe mint reményt adó kiváló szakember, aki az Ajaxnál sikert sikerre halmozott, híres keménykezűségéről, no meg arról, hogy az amszterdami klubot 2019-ben bevezette a Bajnokok Ligája-elődöntőbe, s csak percek választották el a fináléba jutástól. Szinte ódákat zengtek róla ténykedése első heteiben, mindenki elégedett volt a hozzáállásával, s a legtöbben abban bíztak, az Old Traffordra is elhozza az amszterdami csapatnál látott pozíciós futballt, ami a Liverpoolt leszámítva az elmúlt évek legsikeresebb Premier League-klubjainak (Manchester City, Arsenal) alaptartozéka a játékfelfogást illetően.

Nos, ezzel nagyjából két meccsig próbálkozott Ten Hag, látta, ezzel a kerettel nem tudja megvalósítani az Ajaxnál végigvitt elképzeléseit, ezért sokkal direktebb, kontrákra építő felfogásra váltott, amivel szép lassan elkezdtek jönni az eredmények. Eközben több labdarúgóval is nézeteltérése volt a keretből, de a klub minden esetben a pártjára állt, az egyre kevesebbet játszó, egy interjúval a Manchester United-szurkolók haragját is kiváltó Cristiano Ronaldo már a télen távozott, miközben az MU nem sokkal később megnyerte a Ligakupát. A statisztikák szerint Ten Hag alapos túlteljesítéssel, de behozta harmadik helyre csapatát az idény végére, a keret látszólag a nyáron is erősödött, így sokan már nagyobb célokról beszéltek a 2023–2024-es évad előtt.

Nem kellett volna.

A holland edző kommunikációs és szakmabeli hiányosságai lassan a felszínre törtek, a teljesítmény színvonala pedig rohamosan zuhanni kezdett. Továbbra is erőltette az első idényében sikereket hozó, letámadásra épülő, átmeneteket szorgalmazó futballt, de taktikailag rengeteget hibázott, ráadásul az ő kérésére olykor elképesztő eurómilliókért érkező korábbi Ajax-sztárok (például Antony) is csalódást okoztak, miközben a keret (részben az ő edzésmódszerei és rotálási hiányosságai miatt) egy része folyamatosan sérült volt, és ezt még tetézte a gyenge angoltudásából is fakadó, sokszor megbotránkoztató nyilatkozataival. Ez odáig vezetett, hogy a Manchester United szinte az összes alapmutatóban (várható gólok, várható gólkülönbség stb.) az alsóházban szerénykedett, csapata a csont utolsó Sheffield United mögött a legtöbb lövést engedte ellenfeleinek a PL-ben, az MU-t csak a játékosok kvalitása miatt elért felülteljesítés hozta be az így is történelmien gyenge nyolcadik helyre a bajnokságban. Ezek után szinte lehetetlennek tetszett, hogy a holland tréner megérje a következő évadkezdetet, az új vezetőség késő tavasszal már a tárgyalásokat is elkezdte a helyére kinézett edzőjelöltekkel. Május végére mindenki biztosra vette, hogy ennek a történetnek itt a vége.

Aztán mégsem így lett, nagyrészt épp a már emlegetett új vezetőségnek „köszönhetően”. Az idén februárban vált hivatalossá, hogy a milliárdos brit üzletember, Sir James Arthur Ratcliffe által vezetett Ineos valamivel több mint 25 százalékos tulajdonrészt vásárolt magának a Manchester Unitedben, ám ami fontosabb: átvette a teljes szakmai irányítást. Ez reményt adott az MU-szurkolóknak, hiszen a Glazer családot hosszú ideje bírálták a Sir Alex Ferguson távozása óta látott eredménytelenségért, így joggal abban bíztak és bíznak, ez az üzlet hosszú távon végre a klub ismételt fellendülésének első lépése lesz. Az új tulajdonosi kör egyből munkához látott, új szakmai igazgatót, vezérigazgatót és sportigazgatót nevezett ki, miközben a költségcsökkentési terv részeként elkezdte az elherdált eurómilliók felszabadítását. A kérdés már csak az volt, mi legyen Erik ten Haggal. A holland menedzser a klubtörténet egyik legrosszabb idénye végén húzott még egy nagyot, megnyerte csapatával a Manchester City elleni FA-kupa-döntőt, ezzel kvalifikált az Európa-ligába, majd nyilatkozatai­ban a két idény alatt két megnyert trófeára hivatkozva sikeredzőnek kiáltotta ki magát. Az Ineos ennek következtében úgy döntött: kirúgása amúgy is túl sok pénzt emésztene fel, a megváltozott személyi összetétel miatt állandóságra lenne szükség, ráadásul már nem a hollandnak kell igazgatnia az átigazolásokat, így megérdemel még egy esélyt. Nos, gyorsan kiderült, ez nem volt így, az MU ebben az idényben is pocsékul teljesít. Bár már előrelépett valamennyit, kevesebb lövés megy a kapujára, ezúttal a keretminőség nem elég a felülteljesítéshez, a ziccerek kimaradnak, a csapat pedig a – leírni is hátborzongató – 14. helyen áll a PL-tabellán. A rossz döntést már kora ősszel felismerte az Ineos, a holland edző menesztésével kapcsolatban mégis tétovázott, ugyanis elkövetett még egy szarvashibát, két évvel hosszabbított vele a nyáron, ami elküldése esetén további „kukában” landoló milliókat jelent. Ez utóbbi érv elég erős volt ahhoz Ratcliffe-éknek, hogy egy ideig kivárjanak, de október végénél már nem bírták tovább, lépniük kellett.

Kétségtelen, Erik ten Hag menesztésére később került sor, mint időszerű lett volna, a Manchester United-szurkolók pedig reménykednek, hogy végre eljön a több mint egy évtizede várt fellendülés, de ehhez jól átgondolt, megfontolt döntésre van szükség, ami az új, sikeresnek várt korszak tényleges alapkövéül szolgálhat. Ez nem más, mint a jó edzőkiválasztás. Az biztos, hogy átmenetileg a mostani másodedző, Ruud van Nistelrooy irányítja a csapatot. A korábbi holland csatárkiválóságot a nyáron vitték a klubhoz, vélhetően részben Ten Hag sikertelenségére is készülve. A klublegenda már évekkel ezelőtt a PSV-t irányította, így érdemes lehet kipróbálni, mire képes MU-menedzserként, ugyanakkor nem szabad abba a hibába esnie a United vezetőségének, mint amibe Ole Gunnar Solskjaer kinevezésekor, hiszen egy átmeneti edző az első időszakában szinte mindig sorra szállítja az eredményeket. Amennyire a sajtóinformációkból tudni, jelenleg hosszú távon nem is vele számol az Ineos, szeretne olyan nagy potenciálú trénert hozni, aki markáns játékot követ. A lista elején jelen állás szerint a Sporting CP vezetőedzője, Rúben Amorim áll, akiért a mögöttünk hagyott nyáron a végül Arne Slotot választó Liverpool is érdeklődött. Felvetődtek még olyan nevek, mint a Barcelonától nemrég menesztett Xavi, a Brentfordot évek óta sikeresen irányító Thomas Frank vagy éppen a német válogatottal nemrég hosszabbító Julian Nagelsmann. Némiképp aggasztó, hogy stílusukban merőben eltérő szakemberekről van szó, de a döntés egyelőre várat magára.

Egy biztos, a Manchester United-drukkerek újra reménykedhetnek, hiszen hamarosan új vezetőedzőt kap a csapat, az eredmények pedig rosszabbak már nemigen lehetnek. A vezetőség nagy részének leváltásával már a múlt idényben elkezdődött a klub tájékán az oly régóta várt megtisztulás, ez a sor most egy új menedzser kinevezésével folytatódhat. Őszintén remélem, ez a lépés a várt sikereket is elhozza magával, mert ez a történelmi eredményekkel büszkélkedő, hatalmas népszerűségnek örvendő klub egyszerűen többet érdemel.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!