Ádámcsutka – publicisztika

Indulhat-e újra férfi a sportolónők között az idei nyári olimpián? A felvetés egyáltalán nem olyan abszurd, mint amilyennek elsőre látszik, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Tokióban nagyon is nyitva hagyta a nemváltáson áteső transzgender férfiak számára a női sportolók közötti kiteljesedés lehetőségét. A biológiailag férfinak születő és azok között versenyző új-zélandi Laurel Hubbard élt is a lehetőséggel, és elindult a női +87 kilós súlyemelők versenyében. Párizsban már, ha akarná, sem tehetné.

Egyesek úgy vélték sporttörténelemi pillanat, mások szerint az olimpiai mozgalom nők sportjáért folytatott esélyegyenlőségi küzdelmében fekete nap volt, amikor a később Új-Zélandon az év női sportolójának is megválasztott, férfiként születő Laurel Hubbard zöld lámpát kapott arra, hogy a női súlyemelők között bemutathassa gyakorlatát a tokiói olimpián. A korábban a férfiak között hazájában talán, de nemzetközi szinten nem különösebben kiemelkedő eredményekkel büszkélkedő Hubbard 2012-ben esett át nemátalakító műtéten és kezdett bele a hormonterápiába.

Azért vetődhetett fel egyáltalán a lehetősége, hogy a nők között olimpiai részvételt nyerhessen, mert a NOB a befogadás elvének felkarolása nyomán olyan irányelveket adott ki korábban, amelyek lehetővé tették, hogy bármely transznemű férfi sportoló nőként szerepeljen, amennyiben tesztoszteronszintje az első versenyét megelőzően legalább 12 hónapig tíz nanomol/liter alatt maradt.

Más kérdés, hogy Hubbard a női +87 kg-os kategóriában sem hozta le a csillagokat az égről, mondjuk úgy, nem élt a nagy lehetőséggel Tokióban. Akkor, 43 évesen ő volt a XXXII. olimpiai játékok legidősebb sportolója, aki három sikertelen emelési kísérlete után még a híres mondást is átírta kissé, eképpen: „Tíz perc hírnév mindenkinek jár”.

Versenyzése ugyanakkor egy tekintetben mégis markáns jegyeket hagyott a teljesítménysportok megítélésén: egyre többen kezdtek aggódni a biológiailag férfinak születő és felnőttként nemet váltó transzgender férfiak részvételének esetleges elszaporodása miatt a női versenyszámokban, és persze nem csak a súlyemelők között.

Az aggodalom abszolút nem volt alaptalan: emlékezzünk a Will Thomasként született amerikai férfi úszó Lia Thomasként történő berobbanására az amerikai egyetemi úszóbajnokság, az NCAA keretei között 2022-ben. Ott a meglehetősen laza szabályozás miatt Liának még nemátalakító műtéten sem kellett átesnie, elég volt neki teszto­szteronszupresszív gyógyszerek szedését igazolnia, hogy később taroljon az amerikai női olimpiai érmeseket is könnyedén lepipáló teljesítményével és 185 centis „férfitermetével”. Persze nem csak a 400 vegyes tokiói olimpiai ezüstérmese, Emma Weyant vagy az 1500 gyors szintén tokiói második helyeztetettje, Erica Sullivan koppant nagyot Lia beszállásával. Talán sokan emlékeznek rá, hogy szinte egyetlen bátor hangként a magyar riói olimpikon, az akkor a Virginia Tech színeiben és így szintén az NCAA egyetemi bajnoki rendszerben sportoló kitűnő úszó, György Réka is felszólalt és nyílt levélben bírálta az egyetemi szabályalkotókat, akik a nők versenyének integritását és a fair versenyhez való jogát messzemenőkig aláásták ezzel, mert előrébb valónak érezték az inkluzivitást és a transzgender lobbinak való megfelelést, mint a női sportolók jogainak védelmét. Mondhatjuk, hogy 2022-ben a Lia Thomas-jelenség azért több nemzetközi fórumon is kiverte a biztosítékot és cselekvésre ösztönözte a női szervezeteket, elsősorban a biológiai nők sportját féltő csoportokat.

A nemzetközi atlétikai élet már korábban ébredt, nem is akármiért. Szerencse-e vagy sem a biológiai nők szempontjából, hogy a konzervatív látásmódjáról híres kétszeres olimpiai bajnok 1500-as Sebastian Coe irányítja éppen a világ atlétikáját összefogó globális szervezetet, a World Athleticset, nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy a brit sportvezető nőket védő intézkedései a sportágban igen határozottak. Vezetésével a szervezet egy teljesen más esetben is hajthatatlannak tűnt, hiszen a dél-afrikai futófenomént, a születetten magasabb tesztoszteronszinttel élő, úgynevezett hiperandrogenizmussal „küzdő”, és úgy két olimpiai bajnoki címet is besöprő nyolcszázas futót, Caster Semenyát már 2019-ben csak úgy engedték volna indulni, ha hajlandó tesztoszteroncsökkentő kezelésnek alávetni magát. Erre az egyébként feleségével 2015 óta boldogan élő futó nem vállalkozott, ugyanakkor pert indított a nemzetközi Sportdöntőbíróságnál (CAS). A szabályt nemcsak Semenyára alkották meg, hanem az úgynevezett összes DSD (disorders of sex development), vagyis szexuális fejlődési rendellenességgel született és versenyző atlétára is.

A vizes világ is érezte a rá és a nők versenyszámaira egyre nehezedő nyomást az elsősorban nyugati világ LMBTQ-ideológiáinak térnyerése nyomán. Úgyhogy éppen a 2022-es budapesti, akkor még FINA vizes világbajnokság idején a nemzetközi szövetség (ma már World Aquatics) fővárosunkban tartott kongresszusán született meg a markáns döntés, mely szerint csak a 12 éves koruk előtt nemet váltó transznemű úszókat engedi versenyezni. Több sem kellett az említett Lia Thomasnak, a határozat nyomán éppen a tízezredik számú ügyként a CAS előtt támadta meg a World Aquatics döntését az Olimpiai Charta és számos nemzetközi egyezmény diszkriminációt tiltó szabályozására alapítva kérelmét. Az ügyet jelenleg is tárgyalják, ítélet még nincs.

A World Athletics elnöke, Sebastian Coe ugyanakkor a „női kategória védelmének elsőrendű szükségességével” indokolta, hogy szigorítottak a verdikteken, míg a World Aquatics közgyűlésésen szavaztatta meg a „nemek közötti integrációs politikáját”, amely alapvetően a fair verseny érdekében a női számokban a biológiai nőket igyekszik védeni. „Ez nem azt jelenti, hogy 12 éves kor előtt bátorítjuk a versenyzőket a nemátalakításra. Csupán azt, amit a tudósok alátámasztottak, hogy ha valaki a pubertáskort követően szeretne nemet váltani, akkor a tesztoszterontöbblethez köthetően már olyan jelentős fizikai előnyre tesz szert, ami nem tisztességes a nőkkel szemben” – magyarázta James Pearce, a World Aquatics-elnök Huszain al-Muszallam szóvivője.

A Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI), szintén a női sportolókat védő intézkedéseket vezetett be, megakadályozva, hogy azok a transznemű sportolók, akik pubertáskort követően szeretnének nemet váltani, részt vehessenek női versenyen. Ugyanakkor egy új, „férfi nyitott” kategóriát vezetett be azok számára, akik nem felelnek meg ezeknek a normáknak.

Mire számíthatunk ezek után Párizsban? Jóval drákóibb szabályozásra, vagyis Laurel Hubbard-szerű jelenséggel vélhetően nem találkozunk, mert a döntést ugyan a NOB visszautalta az egyes nemzetközi sportági szövetségek hatáskörébe, ám ezek vezetői az eddig tapasztaltak szerint szigorúan fel is lépnek annak érdekében, hogy a felnőttkorban nemet váltó férfi sportolók ne tehessék értelmetlenné és akár nevetségessé a női versenyszámok küzdelmeit.

Nem meglepő módon a transznemű sportolók, akik korábban a ciszgender (nőként született és úgy is élő) női sportolókkal szemben versenyezhettek, nem üdvözölték a női sportolók fair versenyének érdekében hozott szabályokat. Az irány tehát jól érzékelhető, vagyis Párizsban, ahol vélhetően minden eddiginél nagyobb létszámban lesznek jelen női versenyzők a NOB esélyegyenlőségi törekvésének köszönhetően, az sem lényegtelen, hogy a női indulók valóban női vetélytársaik ellen mérethessék meg magukat a világ legjelentősebb sportszínpadán.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!