Sheriff Köztársaság – Moncz Attila publicisztikája

MONCZ ATTILAMONCZ ATTILA
Vágólapra másolva!
2021.09.30. 23:17

A Sheriff sikere az egész moldovai labdarúgás sikere – mondta a minap egy helyi újságíró a The Athletic szakírójának a Sheriff Tiraspol Bajnokok Ligájában aratott diadalairól. Akkor, amikor még szó sem volt arról, hogy az egyesek által Európa legviccesebb nevű csapatának tartott formáció megverje a legszebben dekorált, mást ne mondjak, 13-szoros BEK-/BL-győztes Real Madridot. Most pedig ott tartunk, hogy a keddi 2–1-es Sheriff-győzelmet a Nemzeti Sport mellett nem egy és nem két orgánum a Bajnokok Ligája történetének legnagyobb meglepetéseként aposztrofálta. Nem számít, hogy olykor „feldőlt” a pálya, hogy a kapura lövések aránya 31:4 volt a spanyol csapat javára, a Sheriff szempontjából lényeg a két gól és a három pont volt. Illetve az, hogy két kör után három, illetve öt ponttal vezeti a csoportot a Real, Inter kettős előtt.

A nagy kérdés nálam az, hogy ez mennyiben tekinthető a moldovai labdarúgás sikerének. Ha azt nézzük, hogy az UEFA kasszájából legalább 17 millió eurós bevételre számíthat a Sheriff, a többi helyi klub pedig a szolidaritási alapból részesedhet a korábbinál sokkal nagyobb részben, osztom a véleményt. Minden más szempontból legalábbis nehezemre esik. A Sheriff ugyanis nagyjából minden olyan értéket és érdeket képvisel, ami a Moldovától való elszakadást, önállósodást, illetve az Oroszországhoz való közeledést szimbolizálja. Mert lehet azt mondani, hogy moldovai csapat a Sheriff, de sokkal inkább hivatalosan hontalannak helyes tartani. A Dnyeszter Menti Moldovai Köztársaság prominens képviselője, a Dnyeszter folyó és Moldova Ukrajnával közös keleti határa közötti, észak-déli irányban 400 kilométer hosszú, keskeny, 450 ezer lakosú földsávé, amit senki sem ismer el hivatalosan.

Még 2006-ban tartottak egy referendumot, amelyen az itt élők (moldovaiak, ukránok, oroszok) 93.1 százaléka a Moldovától való függetlenedésre, illetve Oroszországgal az unióra szavazott, csak ezt senki sem fogadta el, legalábbis hivatalosan. Mert a „kertek alatt” az oroszok minden olyan tevékenységet támogatnak, ami a terület nemzetközi elismerését, illetve függetlenségét van hivatva segíteni. Erre utaló jelek természetesen vannak, hiszen a „köztársaság” többek között saját zászlóval, himnusszal, határőrséggel (a külföldieknek egy napot kell várniuk a beutazási engedélyre, a moldovaiaknak „kicsit” többet), útlevéllel (a világ összesen három országában ismerik el...) és valutával (a Dnyeszteren túli rubellel, amelyet szigorúan tilos kivinni az országból) büszkélkedhet.

És hogy miképp kerül a képbe a Sheriff? Sabine von Löwis, a berlini Kelet-európai Nemzetközi Tanulmányok Központja (ZOiS) vezetője szerint: „A Sheriff az ország központi intézménye. A tulajdonosi kör nem csupán egy futballklubot finanszíroz, hanem gazdaságilag és politikailag is hatékonyan kontrollálja a térséget”. A futballklub a Sheriff nevű cégcsoport egyetlen legális exportcikke, a birodalom többi érdekeltsége (amelybe a szupermarketektől az építőipari cégeken át a médiáig szerteágazó vállalkozások tartoznak) az inkább önkényes határokon belül prosperál, meglehetősen hatékonyan. A cégháló az ország gazdasági életének 60 százalékát tartja ellenőrzése alatt, ami még akkor is nagy szám, ha az egy főre jutó havi átlagjövedelem egész Moldovát tekintve Európában a legalacsonyabb, mindössze 200 euró. Hivatalosan nincs ugyan kapcsolat a Dnyeszter Menti Moldovai Köztársaság politikai elitje és a Sheriff között, viszont a korábban Anatolij Dirun, a tiraspoli politikatudományi központ vezetője által megfogalmazott véleményt ma már egyre többen vallják: Viktor Gusan nem csupán a gazdasági életben, de a politikában is a térség első számú alakja. Civilben meg a Sheriff-cégcsoport, illetve az egyesület első számú embere.

A múltbeli és jelenkori érvényesülését egyértelműen segítette KGB-s ügynökmúltja, jellemző, hogy a millióit is megkérdőjelezhető ügylettel alapította meg. Az övé volt az ukrán Interdnestrcom telekommunikációs vállalkozás, amelyről utóbb kiderült, hogy az oroszoknak kémkedett. A Sheriff csak ezt követően jött, a futballcsapatot például 1997-ben alapították meg, de mára már a legeredményesebb moldovai együttesnek vallhatja magát. A fejlődés tagadhatatlan, igaz, ez két ténynek köszönhető. Az orosz támogatásnak (a hazai stadionban visszatérő a „Rosszija! Rosszija!” rigmus, idegenben pedig rendszeresen éneklik az orosz himnuszt) és a pénznek. Az utóbbival kapcsolatban egyértelmű a helyzet: nekik van, más moldovai csapatnak nincs. A Sheriff mellett csak a Zimbru büszkélkedhet saját kézben lévő stadionnal, 150 millió fontból épült sportkomplexuma pedig csak a tiraspoli klubnak van. Az óriási kiadásokra egyelőre a cégcsoport nyújt fedezetet, mert bár Gusanék bevallottan a Sahtar Doneck modelljét kívánják követni, egyelőre nekik még nem sikerült megtalálniuk a maguk Fredjét vagy Fernandinhóját. Legdrágában értékesített játékosuk Razvan Cocis volt, őt 2006-ban 2.6 millió euróért adták el a Lokomotiv Moszkvának, de összesen is csak hat olyan futballistát jegyeznek, akit legalább egymillió euróért tudtak elpasszolni. A „példakép” Sahtarnál Fred 59 millióval rekorder, illetve 11 olyan labdarúgót találni, akit minimum tízmillióért adtak el az elmúlt másfél évtizedben.

A Sheriff keretének erősítésén sokat segített, hogy 2019-től már nem kötelező négy moldovai játékost szerepeltetni a bajnokikon. A tiraspoliak azóta villámgyorsan átalakították a keretüket, mára több mint tucatnyi nemzet képviselői játszanak itt, többnyire olyanok, akik lelépési díj nélkül jöttek, csak azért, hogy nagyobb fizetést adhassanak nekik. A transzformáció mértékéről elég azt mondani, hogy a 2018-ban érkező Cristiano a legrégebbi harcos, illetve, hogy a Dinamo Zagreb elleni BL-selejtezőn kilenc (!) olyan játékos is kezdett, aki 2021-ben csatlakozott a kerethez. Igaz, közülük Luvannornak mindössze kilenc meccs jutott Tiraspolban, mert az arab világból még több pénzzel elcsábították. Az is igaz, hogy a kispadon is elég nagy a forgalom, az elmúlt több mint egy évtizedben a leghosszabb ideig itt dolgozó trénernek, Roberto Bordinnak másfél esztendő jutott a padon. A jelenleg istenített Jurij Vernidub még csak kilenc hónapja foglalta el a hivatalát.

A Sheriff ilyen átalakításokkal akar az oroszul beszélő nemzetek egyik prominens képviselője (még akkor is, ha az UEFA a csapatbemutatójában nem is említi a politikai vonalat), illetve a nemzetközi tehetségek gyűjtőhelye lenni. Jelenleg elképzelhetetlen, hogy a Shkendija, a Szaburtalo Tbiliszi, a Qarabag, illetve a Valur, az AIK és Dundalk elbúcsúztassa a nemzetközi kupákból, ahogyan az 2018 óta három idényen keresztül történt. Már mások a sportszakmai, illetve az azon túlmutató célok. A fentebb már idézett Löwis azt mondja, a Bajnokok Ligájába jutással a sportszakmaiakat már ki is lehet pipálni, de az európai elitsorozat arra is jó esélyt kínál, hogy a Sheriff jótékony, filantróp demokráciának mutathassa magát, illetve a sporton keresztül elfogadtasson egy alacsonyabb szintű demokráciát.

Csak az életében eddig egyetlenegy interjút adó Gusannal kell vigyáznia mindenkinek. Nem is annyira az unalomig ismert kézigránátos sztori, hanem Robert O'Connor brit újságíró tapasztalatai miatt. Ő ugyanis ezt mondta a főnökről: „Úgy tűnik, aranyos srác. De ha rossz kérdést teszel fel, vagy olyat mondasz, ami Oroszországot, netán magát Putyint kritizálja, biztosan megöl.”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik