A BL ezután kezdődik – Deák Zsigmond publicisztikája

Most mondjam azt, a Ferencváros jól járt azzal, hogy alászállt a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjéből az Európa-ligába? Másoknak, jellemzően a jelenleg inkább csak a nevükből élő korábbi sztárgárdáknak ez az út, ez az irány a pokollal ér fel, de legalábbis a purgatóriummal. Mégis mire alapozom az állításomat? Emlékezhetünk arra, hogy az azeri Qarabag augusztus elején a Groupama Arénában fájó pofont mért a Fradira a BL-kvalifikáció 3. fordulójának visszavágóján, aztán alulmaradt a Viktoria Plzen elleni párharcban. Így a csehek jutottak be a csoportkörbe, azon belül is a legkeményebb kvartettbe, a Bayern München, az FC Barcelona és az Internazionale mellé. Nem is ettek meg sok sót az összesen 14 BEK-/BL-diadalt arató óriások között, pont nélkül, 24 kapott és 5 elért góllal lettek utolsók. Ez mérkőzésenkénti átlagban kereken 4 kapott találat, s cserébe nincs meg az 1 szerzett sem, erre mondják, hogy a súlycsoportban könnyűnek találtattak, gyakorlatilag nyom nélkül estek ki.
Most mondjam azt, a Ferencváros jól járt azzal, hogy alászállt a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjéből az Európa-ligába? Másoknak, jellemzően a jelenleg inkább csak a nevükből élő korábbi sztárgárdáknak ez az út, ez az irány a pokollal ér fel, de legalábbis a purgatóriummal. Mégis mire alapozom az állításomat? Emlékezhetünk arra, hogy az azeri Qarabag augusztus elején a Groupama Arénában fájó pofont mért a Fradira a BL-kvalifikáció 3. fordulójának visszavágóján, aztán alulmaradt a Viktoria Plzen elleni párharcban. Így a csehek jutottak be a csoportkörbe, azon belül is a legkeményebb kvartettbe, a Bayern München, az FC Barcelona és az Internazionale mellé. Nem is ettek meg sok sót az összesen 14 BEK-/BL-diadalt arató óriások között, pont nélkül, 24 kapott és 5 elért góllal lettek utolsók. Ez mérkőzésenkénti átlagban kereken 4 kapott találat, s cserébe nincs meg az 1 szerzett sem, erre mondják, hogy a súlycsoportban könnyűnek találtattak, gyakorlatilag nyom nélkül estek ki.

Mit tett eközben a Fradi? Túllépve az azeriek elleni fiaskón, előbb biztossá tette a helyét az El csoportküzdelmeiben, majd ott öt fordulót követően, a csütörtök esti, trabzoni találkozó eredményétől függetlenül megnyerte a négyesét az előzetesen egyaránt esélyesebbnek számító, papíron erősebb Monaco, a Crvena zvezda és a Trabzon­spor előtt. Ebből adódóan máris a március közepi nyolcaddöntőre készülhet, miközben a Plzen, amellett, hogy igyekszik kiheverni a mostani méretes pofonokat, nemzetközi megméretés híján legfeljebb a cseh bajnoki címvédésre összpontosíthat. (A hazai kupára már nem tud, mert az FTC-hez hasonlóan kiesett, az ő „Iváncsája” a szintén harmadik vonalas Hlucín volt, az eredmény ott is 2–3…) Természetesen semmi garancia nincs arra, hogy a Ferencváros jobban szerepelt volna a Bayern, Inter, Barca trió ellen a BL-ben, mint a csehek, ahogy azt sem tudjuk meg soha, fordított esetben ők is megnyerték volna-e ezt a kemény El-csoportot. Azt viszont bizton kijelenthetjük, hogy összességében jobb ez így, mármint a Fradinak, a magyar futballnak és a magyar szurkolóknak egyaránt.

A Plzen szereplése mindenesetre tökéletesen modellezte, hogy a Bajnokok Ligája betonbiztosan megmaradt a nagyok játszóterének, ahol a kicsik szó szerint nem rúghatnak labdába. Pedig ebben az idényben némileg változott a lebonyolítás, hiszen a világbajnokság nyárról őszre költözésével a nemzetközi sorozatok csoportcsatái jóval rövidebb időszakra zsúfolódtak össze a megszokottnál, amikor még decemberben is tusakodtak egymással a felek. Most meg kevesebb mint két hónap alatt, szeptember elejétől november elejéig lepörgött minden. Az erőltetett menet esetleg több esélyt adott volna az egyébként esélyteleneknek, ám másképp történt. Nem a cseh bajnok maradt az egyetlen pont nélküli a hat csoportmérkőzést követően, csatlakozott hozzá Glasgow Rangers és a másik skót szereplő, a Celtic sem ment messze a két pontjával. A dán FC Köbenhavn és az izraeli Maccabi Haifa hármat gyűjtött, a horvát Dinamo Zagreb négyet, s ezzel nagyjából a végére is értünk a „kicsiknek”. Leszögezhetjük, hogy képtelenek voltak az igazi bravúrra, legfeljebb részsikerekre, elsősorban a zágrábiak Chelsea- és a Haifa Juventus-verésére gondolok, esetleg a koppenhágaiak három döntetlenjére.

Csoportutolsóként befejezte szereplését a francia Olympique Marseille is, ám a végső pillanatig harcban állt a továbbjutásért a leginkább kiegyenlített négyesben, s csak végzetes kommunikációs hiba miatt (a játékosok nem tudták, hogy a Tottenham elleni döntetlen tavaszi folytatást érne legalább az Európa-ligában, így mindent egy lapra téve rohamoztak tovább) kapott és esett ki. Ami valóban vaskos meglepetés, az Atlético Madrid leszereplése, Diego Simeone sokak által – főképp pokróc játékstílusa miatt – rettegett gárdáját mindenki a 16 közé várta, ehhez képest még az El-ben sem folytathatja. Jellemző módon a Nielsen adatelemző leányvállalata, a Gracenote a sorsolás után, a csoportkör kezdete előtt 83 százalékra adta a „matracosok” továbbjutását, ehhez képest… Ez persze legyen az argentin mester gondja, az viszont már az egész spanyol klubfutballé, hogy a címvédő Real Madridon kívül mindenki más távozott a BL-ből. A Barcelona és a Sevilla csoportharmadikként legalább az El-ben maradhatott, de aligha ez volt az eredeti céljuk, mint ahogy a Juventusnak sem, mégis hasonló történt vele. Ráadásul öt vereséget szenvedtek a torinói „zebrák”, s szerény három ponttal, csak szerencsével mentették át magukat tavaszra. Pontosabban még télre, mert az El „pótselejtezős” párharcait ­– amelyben a BL-ből alászállók küzdenek meg a csoportok másodikjaival – február 16-án és 23-án rendezik. Van abban valami pikáns, amikor a Barca és a Juve azért kapar majd, hogy megmérkőzhessen a Ferencvárossal és a többi, már nyolcaddöntős El-csoport­elsővel.

A BL szokás szerint menetel majd tovább a legjobb 16 között, ahová négy-négy angol és német, három olasz, két portugál, valamint egy-egy spanyol, francia és belga klub került. Utóbbi, az FC Bruges lehet némileg a kakukktojás, hiszen az említett Gracenote-elemzés csupán 15 százalékra tette a továbblépését, igaz, első három meccsét megnyerve már számíthattunk rá. Utána viszont némileg elfogyott a lendülete, s van egy olyan érzésem, hogy a kieséses szakaszban túl sokáig nem hatol… Mint említettük, a spanyolok vesszőfutása jelentett némi pikantériát, fogalmazzunk úgy, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörébe a „kicsik” előretörése helyett a „nagyok” közötti erőviszonyok átrendeződése csempészett némi érdekességet. A spanyol gyengélkedés hasznát a németek és az angolok, valamint az elitbe mennyiségileg és minőségileg egyaránt visszatérő olaszok fölözték le, de a portugál részvétel is markánsnak mondható. A Paris Saint-Germain egyedüli franciaként maradt a mezőnyben, ráadásul hajszállal (ugyanannyi pont, ugyanolyan gólkülönbség, de kevesebb idegenben szerzett találat) lemaradt az első helyről a Benfica mögött.

Ez a tény annyiban jelent kellemetlenséget, hogy a végső BL-diadalt egyelőre még hiába hajszoló párizsiak második helyen végezve a kiírás szerint legközelebb mindenképpen csoportgyőztessel kerülnek szembe. Ráadásul az egy nemzetbeliek ebben a szakaszban még elkerülik egymást, így majdnem húszszázaléknyi esély van arra, hogy a PSG a csoportkörön hibátlan mérleggel egyedüliként végigrobogó Bayern Münchennel találkozik a nyolcaddöntőben (megismételve a 2020-as finálé szereposztását). Ennek a duplája, 40 százalék a sansz arra, hogy a bajorok a legutóbbi döntős Liverpoollal csapnak össze, ez sem lenne akármilyen párosítás. A „vörösöket” a Napoli tuszkolta maga mögé egy arasznyival (azonos pontszám, de nagyobb különbségű győzelem egymás ellen), a délolaszok nagyszerű szereplése üde színfoltja volt a küzdelmeknek, hogy aztán a formájuk kitart-e jövőre is, az kérdés. A Bayernen kívül a Benfica, a PSG és a Manchester City maradt veretlen a kvartettjében, viszont ezért még nem osztanak semmit, legfeljebb egy rubrikát a statisztikában, ahogy mondani szokás, a BL csak ezután kezdődik. Ráadásul magyarokkal, hiszen az RB Leipzig két vereség után négy győzelmet aratva tette biztossá a helyét az elitben, Willi Orbán és Szoboszlai Dominik hathatós segítségével, a Celtic elleni meccsen térd­szalagszakadást elszenvedő Gulácsi Péter pedig a tavaszra lábadozása vége felé járhat.

November 7-én, hétfőn mindenképpen megtudjuk, kinek mit hoz a sors(olás), egyébként pedig a június 10-i isztambuli döntőig még sok víz lefolyik Európa és a földkerekség összes folyóján. November 20. és december 18. között megrendezik például az időpont szempontjából abszolút unikumnak számító katari világbajnokságot, amelyen a BL-gárdák játékosainak zöme érdekelve lesz. Ki tudja, ki milyen testi-lelki plusszal vagy mínusszal tér vissza klubjához a sivatagból, s ez milyen hatással lesz a folytatásra.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!