Máris belelendültek – Moncz Attila publicisztikája

Szurkolóként egyelőre annyira foglalkoztat a Bajnokok Ligája, hogy február 14-én az új szerzemény, Bryan Zaragoza miképp kívánja atomjaira bontani a Lazio védelmét, illetve a Bayern München milyen módon tesz újabb lépést hetedik BL-győzelme felé. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), illetve a televíziós jogokat értékesítő TEAM Marketing nevű ügynökség illetékesei a szurkolói énemnél sokkal kevésbé földhözragadtak, így a hét közepén már arccal az új ciklus felé jelszóval a médiapartnerek számára „berúgta” a nemzetközi kupaszezon 2024 nyarán induló új, hároméves ciklusának motorját.

Hogy korán lenne? Mint oly sok minden, ez is relatív. Hiszen a mostani idényből még 119 mérkőzés előttünk áll, benne a londoni, a dublini és az athéni döntővel. Csak éppen a következő hároméves ciklusban (az UEFA általában ilyen hosszúnak tekint egy-egy jogperiódust a klubsorozatok esetében) nem csupán apróságok változnak. Jó, rendben, alapvetően továbbra is futballoznak, a tervek szerint általában kétszer kilencven percben, de olykor más néven, mindenütt más lebonyolítási rendszerben, amihez persze más grafikai megoldások, szlogenek, közvetítési struktúrák járnak. De a legfontosabb: az UEFA, TEAM tandem tisztában van azzal, hogy a Bajnokok Ligájával az élen a három nemzetközi kupasorozat a pénztermelő automata, a partnereknek pedig illik adni a meccseken túl is valamit a befizetett eurómilliók ellenértékeként.

Merthogy a dollárok, fontok, eurók egyre nagyobb tempóban gurulnak az UEFA kasszájába. Az európai szövetség két évtizeddel ezelőtt, a 2003–2004-es idényben a média- és kereskedelmi jogokból még csak 569 millió eurós bevételre tudott szert tenni, a 2021–2022-esben ez az összeg már 3.1 milliárd volt, az új éra első évében pedig az előrejelzések szerint 4.6–4.8 milliárdot kasszíroz. Ez több mint nyolcszoros ugrás, ha úgy tetszik, 743 százalékos növekedés. Rendben, most újra három kupa közvetítési jogait lehet értékesíteni (bár a két kisebb sorozatot „egybe csomagolták”), de ennek azért a gazdasági jelentősége nem akkora, mint elsőre hihetnénk. Az Európa-liga és a most még Európa-konferencialiga elnevezésű két sorozatból (utóbbiból az első tag eltűnik az ősztől) származó összbevétel a BL-hez köthető pénz mindössze 15 százaléka. Úgy, hogy közben a két „kistesó” főtábláján összesen kétszer annyi csapat szerepel, így azokban összesen nagyjából kétszer annyi meccset is játszanak.

Az UEFA igyekezete természetesen dicséretes, hogy ilyen „idénynyitó” összejövetelen megpróbálja egyformán kezelni a jogokat és a jogtulajdonosokat, de azért a BL hatalma Prágában is tetten érhető volt. Az iskolapélda valahogy mindig innen érkezett, ahogyan e széria kapcsán igyekeztek a legtöbb figyelmet fordítani a marketingújítások elmagyarázására is. Mert abból is lesz itt gazdagon, minden arra hivatott, hogy 2024 augusztusától valami újat, valami mást láthatunk. Ami Bajnokok Ligája ugyan, csak más köntösbe csomagolva. Akinek például 2024. június 1-jén lesz lehetősége meghallgatni a BL-döntő előtt a sorozat himnuszát, hallgassa meg, raktározza el az emléket, mert a következő idénytől érzékelhető különbségek lesznek. Az alapmotívum természetesen nem változik, továbbra is Georg Friedrich Händel „Zádok, a pap” című műve jelenti a bázist, de a hangszerelés annyira új lesz, hogy az még a hozzám hasonló botfülűeknek is feltűnt. De ugyanígy hozzányúlnak a grafikai elemekhez is (itt a vezérfonalat a Kick of Light, a „fényrúgás” koncepció jelenti), mint a televíziós arculati elemekhez. Senki se lepődjön meg, ha a megszokottnál többször tűnik fel a „csillagos labda”, elvégre az ötletgazdák itt egy „Starball” elnevezésű irányvonalra szavaztak.

Minden egy célt szolgál. Hogy mindenki tudja, ami elindul, továbbviszi a Bajnokok Ligája (és persze a ráncfelvarráson szintén áteső másik két sorozat) örökségét, sőt, továbbra is Bajnokok Ligája marad, csak kicsit másképp, mint ahogyan legkésőbb a 2003–2004-es kiírás óta megszoktuk. Merthogy – amint az már nyilvánosságra került – az UEFA 21 év után hozzányúl a lebonyolítási rendszerhez. Lehet azt mondani, hogy a Szuperligától való félelmében, lehet azt mondani, hogy a profitnövelés érdekében (lássuk be, a régi rendszer folyamatosan emelkedő bevételi spirálját újítás nélkül nem lehetett volna már fenntartani, a „fizető oldal” elérkezett a kitermelhetőség határára), de az ok tulajdonképpen mindegy. A jövőben nem 32 csapat játszik nyolc négyes csoportban, hanem 36 együttes egyben (ahogyan a másik két tornán is), a fordulók száma hatról nyolcra, az egyenes kieséses szakasz fázisainak száma négyről ötre emelkedik, amivel szépen nő a médiumokban (a televízió mellett ne hanyagoljuk el a streamet sem) mutatható összecsapások száma is. Ráadásul utóbbi – köszönhetően a lebonyolítás változásának – nincs is összhangban a bővülés ütemével. Amíg a létszám csak 12.5 százalékkal nő, addig az egy idényen belüli mérkőzések száma 51.2 százalékkal (125-ről 189-re). Az Európa-liga, illetve a Konferencialiga esetében „csak” 34 százalékos a növekedés, hiszen e sorozatokban a „liftezés” (a BL-ből az El-be, az El-ből pedig az Ekl-be estek át a csoportharmadikok) miatt már ismert volt a legjobb 24 közötti forduló fogalma, miközben az elitligába ez csak most „érkezik meg”.

De a csoportkört nem csupán ennyivel sikerül „megbolondítani”, hanem például a részben irányított sorsolással is. Egyfajta erősorrend alapján négy, egyenként kilenccsapatos kalapba kerül a mezőny, és minden résztvevő pontosan kettővel játszik majd, eggyel otthon, eggyel idegenben. A nyolcadik forduló után a 25–36. helyezettek kiesnek (megszűnik a kupák közötti átjárás!), a legjobb nyolc erőnyerőként bejut a nyolcaddöntőbe, míg a 9–24. helyezettek oda-vissza vágós rendszerben játszanak a nyolcaddöntőért. De nem ám sima sorsolás keretében, hanem a 9–10. helyezettet hozzásorsolják például a 23–24. helyezetthez. Egyszerűbben nem megy, mert az UEFA a sorozat ezen szakaszában még nem akarja összeereszteni az azonos nemzetbelieket, illetve, ha szükséges, így kerüli el a politikai okból kényes párosításokat. A nyolcaddöntőtől már nagyjából változatlan lesz minden… Leszámítva persze azt, hogy a legjobb 24, majd pedig a legjobb 16 között is minden játéknap kötelező egy találkozót korábban (18.45) rendezni, csak hogy még inkább lehessen maximalizálni a bevételt.

De az újítások sora még mindig nem ért véget, hiszen a két „kaszt” kap egy-egy exkluzív hetet is a versenynaptárban. Senki se lepődjön meg, ha 2024 szeptemberében úgy kezdődnek a főtáblás nemzetközi kupaküzdelmek, hogy kedden, szerdán és csütörtökön is csak Bajnokok Ligája-mérkőzéseket rendeznek. Mert azt fognak, rendre kettőt a korábbi idősávban, négyet pedig a későbbiben. Ugyanilyen hetet kap az Európa-liga és a Konferencialiga is, igaz, nekik a három helyett csak két nap (szerda, csütörtök) jut az exkluzivitás jegyében. A selejtezőkhöz egyelőre nem nyúltak, azok menetrendje változatlan marad, így esélyem sem volt felvetni Szöllősi György kollégám minapi jegyzetének ötletét, miszerint érdemes lenne regionális alapon megszervezni a BL kvalifikációját, megkeresve így például, hogy melyik csapat Közép-Európa legjobbja.

De ha megtalálják ebben is a bevételnövelő potenciált, simán átmegy a rostán.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!