TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Csak egy pillanatig gondoljon bele bárki: milyen magyarságtudatot táplálhatott ilyen körülmények között az alig hatéves korától tömbromán környezetben élő kis Kati?

NS-VÉLEMÉNY. Az elmúlt negyven évben sok Hubertus lefolyt a részeges jobbhalfok torkán, az alapvető tétel azonban nem változott (és most igyekszünk nagyon szépen fogalmazni): az alkohol intenzíven jelen van a magyar futballkultúrában.

NS-VÉLEMÉNY. Amikor külföldi edzők, sportszakemberek, sportújságírók úgy-ahogy megismerkednek a magyar sportközélettel, igen gyakran vetik fel, hogy mi egészen jellegzetes módon folyton a múltban élünk. Szerintem van erre magyarázat, mégpedig épp az, hogy végre szeretnénk megtudni, mi is történt velünk.

NS-VÉLEMÉNY. A szurkolók azon álma, hogy az eddig remek kapcsolatban lévő Belichick, Brady páros egy újabb Lombardi-trófeával, kéz a kézben vonul vissza örök Patriótaként, szertefoszlani tetszik.

NS-VÉLEMÉNY. Az edzések után a klubházban megvendégelik a srácokat, a riporter ottjártakor „tejet szürcsölnek és omlósbélű kalácsot majszolnak hozzá”. A jelszó pedig alighanem örök érvényű: „A futballistát nem kell dédelgetni, a futballistát – szeretni kell!!!”

NS-VÉLEMÉNY. A mai Év Sportolója Gálát tekintsük egy remek játék végkifejletének, amely ráadásul nem is nulla összegű eredményt hoz.

NS-VÉLEMÉNY. Pjongcsang légvonalban több mint nyolcezer kilométerre fekszik Budapesttől, s az egyszeri magyar ember azt sem tudja, eszik-e vagy isszák.

NS-VÉLEMÉNY. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar fogyatékos sport ma előrébb tart, mint a fogyatékosok társadalmi befogadása.

NS-VÉLEMÉNY. Ha valakinek nagyobb az elszántsága, a bátorsága, és persze becsületesen felkészül arra, hogy egyhuzamban harminc órát fusson, akkor (talán) eljuthat a kétszáznegyvenhat kilométerre lévő célba is.

NS-VÉLEMÉNY. A vesztesek sorsa az, hogy erőfeszítéseik ellenére feledésre ítéltetnek. Ám akadnak bukások, amelyek oly mélyen karcolódnak a közösségi emlékezetbe, hogy évtizedek távlatából is kristálytisztán emlékezünk rájuk.

NS-VÉLEMÉNY. Fiam, a búgócsiga mellett az lesz a te ajándékod, hogy január közepén kiviszlek magammal a Megyeri úti stadionba, ahol az Újpest fontos kupameccset játszik egy német csapattal.

NS-VÉLEMÉNY. A fradistáknak tulajdonképpen örülniük kellene, hogy a hatalom megengedte Albertnek, hogy az FTC-ben maradjon, hiszen át is igazolhatta volna az Újpesti Dózsához...

NS-VÉLEMÉNY. Egyszerűen csak arra gondoltam, milyen jó lenne, ha egy-egy sporteseményt akár két csatorna közvetítene, az egyik kommentátorral, a másik pedig csendben, a maga valóságában.

NS-VÉLEMÉNY. Más kérdés, hogy a nálunk honos álamatörizmus, majd a »szocialista profizmus« morálisan hatalmas károkat okozott, mert eleve hazugságra épült.

NS-VÉLEMÉNY. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely évtizedeken át nem is létezett, de a magyar társadalom és a közélet már a sport területén is megosztottá vált.

NS-VÉLEMÉNY. Legyen ott húszezer ember, énekeljük együtt a Himnuszt, záporozzanak jobbról és balról a beadások, fújjon be a bíró néhány tizenegyest, és ne, de tényleg ne, a legkevésbé se zavarjon bennünket, hogy nincs ellenfél.

NS-VÉLEMÉNY. A jelen magyar futballjának egyik rákfenéje: az éveken át tartó kiegyensúlyozott teljesítmény és a fokozatos fejlődés hiánya a fiatal labdarúgóknál.

NS-VÉLEMÉNY. Szóval álltam a dobogón, és megszólalt a Himnusz.

NS-VÉLEMÉNY. „Nem, én valószínűleg nem egészen e világi hevülettel, de nagyon is e világi jövevényt várok. Nem az égi, hanem a földi királyt. Akinek atyja nem az Úristen, hanem, mondjuk, egy megyei első osztályú labdarúgó.”

NS-VÉLEMÉNY. Nem értem, hogy ha a nyolcvanas évekig, Orthtól Détáriig mindig akadt egy-két olyan futballistánk, akinek a nevével fémjelezhetünk egy-egy korszakot, az elmúlt évtizedekben miért nem termett hozzájuk hasonló.