TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A szurkolói, sportkedvelői lét időben és térben meghatározott, korlátozott. Hiszen az emberi lét is az. A bélyeggyűjtő akkor boldog, akkor hódol szenvedéllyel és elégedetten a hobbijának, ha amellett, hogy általában szereti a bélyegeket, elsősorban a saját, az aktuálisan meglévő albumait szereti. Érvényes ez a futballdrukkerre is.

ALAPVONAL. Az, ami az utóbbi ötven-hatvan, majd – felgyorsulva – harminc év futballjával történt (a szakmai, edzéselméleti, kiválasztási föltételek fejlesztésén túl persze), a posztmodern kor individualista világának a leképeződése. A személyes, végső soron mindig pénzben, hatalomban, befolyásban, érdekérvényesítési képességben mért siker mint mérce és parancs került az élre, s ez mindent megváltoztatott.

ALAPVONAL. Egyre többen kerülnek be egyre korábban a ligákba, hiába épül például az egyetemi sportra a legtöbb amerikai sorozat, már nem szempont, hogy az onnan a profi sport világába átlépőknek legyen diplomájuk, csak az, hogy teljesítsenek. Az addig amatőr státuszban lévő sportolóknak pedig már az aláírási pénz is olyan, mintha megütötték volna a jackpotot.

ALAPVONAL. Nyilván a Barca–MU rangadó továbbjutója jelentené a legnagyobb durranást, egyben a legnagyobb kihívást is, ránézésre pedig a Sahtar Doneck–Rennes küzdelemé a leginkább kedvező riválist.

ALAPVONAL. Hová tűntek a patinás, faszerkezetes lelátók, az ódon lépcsősorokkal? Azok a sajátos, meghitt hangulatú sportépítmények, amelyeknek drukkerhadai Mándy Iván szavai szerint saját világot hordanak magukban?

ALAPVONAL. Némi kritikát csak a státusa és anyagi helyzete alapján bármit kimondó Ion Țiriac fogalmazott meg, aki Simona Halep ügyvédeinek lassúságát kárhoztatta, illetve a teniszező szerinte vétkes leeresztését.

ALAPVONAL. A háború után a Szabad Száj közlései voltak a legszellemesebbek. A legendás kabarészínész, Salamon Béla például 1948-ban abban látta a futball és a házasság közötti különbséget, hogy a futballnál a saját pálya előnyt jelent… Két évvel később kiderült, hogy a szurkoló is szorgalmasan készül az őszi szezonra, hiszen munkába indulva a villamosmegállónál jól helyezkedik, a peronra csellel jut fel, nem riad vissza a közelharctól és a leszállásnál remekül kiugrik.

ALAPVONAL. Olykor megütközve tapasztalom, hogy a hervatag felhozatalért elsősorban felelős, pénzt, paripát, fegyvert megkapó szakemberek képesek a kívülálló hűvös tárgyilagosságával minősíteni az egyes csatavesztéseket. Miközben gyakran már az első lépést elvétik, amiért jórészt persze a felbolydult világ okolható.

ALAPVONAL. Talán még most sem gondolja senki, hogy a válogatottakkal teletűzdelt Fehérvár kieshet a tavasz végén – én sem –, de tény, hogy bármi is történik a piros-kékekkel, ennek az idénynek sorsfordítónak kell lennie, mert a fehérvári klub, tekintve a lehetőségeit, nem szerepelhet így a magyar élvonalban, nem lehet nevetség tárgya, és legfőképpen nem haragíthatja magára, veszítheti el újra a szurkolóit.

ALAPVONAL. A tanáraink edzők, sőt, mesterek voltak, akik sohasem sajnálták az időt arra, hogy valóban tanítsanak is bennünket. Ugrani, szerválni, lőni, fejelni, dobni, de ebben az örökös mozgásszimbiózisban a legfontosabb mégis az volt, kedvet teremtettek ahhoz, hogy – megfordítva a sportos játék tartalmát – a játékból sport legyen. Az addig a téren játszó gyerekből pedig (lehetőleg) sportoló.

ALAPVONAL. Minél fontosabb a győzelem, minél több forog kockán pénzből és hírnévből, a hivatásosok között annál nehezebb tartani a fair play íratlan szabályait. Ma már lehetetlen olyat várni, mint a labdarúgás hőskorában, a bírók megjelenése előtt, amikor is a két csapatkapitány vezette a meccset, és aki a sajátjainál szabálytalanságot észlelt, megállította a játékot, majd átadta a labdát a vetélytársnak.

ALAPVONAL. Enyhe túlzással a NOB most ott áll, ahol a part szakad. Ha sikerül érvényre juttatnia a sport világpolitikán felüli státusának elvét, újabb hosszú periódusra megerősítheti pozícióját – és a sport tekintélyét is.

ALAPVONAL. Ha a magyar élvonal következő három idényét a Kecskemét, a Kisvárda és a Mezőkövesd nyerné meg, a ferencvárosi mellett alighanem még az újpesti és kispesti tábor is a stadionok helyett a szinkronúszóversenyekre járna.

ALAPVONAL. Ilyenkor szoktam mondani, hogy a büntetőt be kell, sőt muszáj belőni, de most eszembe sem jutott. Az ok kézenfekvő. A gyerekek becsülettel, mindent bevetve küzdöttek, ráadásul látszott, hogy mit játszanak, tehát a tudatosság. Emiatt lehetett drukkolni nekik, amihez ugyebár együttérzés kell – a fiúk kiérdemelték.

ALAPVONAL. Hogy akkor kit, mit szeretek? Szeretem a kritikát, ha az a szubjektivitás, a tévedés lehetőségének fel- és elismerésével párosul. Szeretem a valódi szakvéleményt, ha az nem megfellebbezhetetlen, nem tudományoskodó, hanem közérthető. Szeretem, ha egy sportág avatott, felkent tudora tisztában van azzal: attól még, hogy e szakterülethez mindenki másnál jobban ért, egyáltalán nem biztos, hogy bármi máshoz is jobban értene az átlag földi halandóknál.

ALAPVONAL. Jelenleg a Ferencváros és a válogatott sikerei tartják az ernyőt az egyébként még messze nem hatékony magyar modell fölé. A győzelmet nyilván nem kell megmagyarázni, s minket, szurkolókat ez érdekel igazán, de ha hosszabb távon nem szilárdul meg az alap, akkor prognosztizálható a ciklikusság: egyszer fent, egyszer lent.

ALAPVONAL. A csapat legmagasabbra nőtt játékosa Lóránt Gyula volt. Szálfatermetet mutatott a kor mércéje szerint, s dús szőke hajával, izmos testével férfiidolnak számíthatott. Érdemes megnézni a csapatról készült fölvételeket, hogy állt ő a Himnuszt hallgatva például.

ALAPVONAL. Valamiben azonban LeBron James tart előrébb mindenkinél. Nála nagyobb odaadással kevesen szolgálták a kosárlabdát. Felgyorsult tempójú, a kiégettséget mint népi betegséget magában hordozó világban két évtizede van a csúcson. Úgy, hogy az indulástól cipelte magával a terhet, hogy mindenki azt várta tőle, mindent csináljon legalább olyan jól, mint Michael Jordan.

ALAPVONAL. Megértem, hogy az üzleti világban nehéz központilag érdekeket érvényesíteni, mert nyilván minden klubvezetőnek megvan a saját elgondolása, hogyan, milyen szereplőkkel viheti sikerre csapatát, és mindezzel nem is lenne baj egyébként, ha kizárólag a saját forintjait pakolná az utánpótlás-nevelésbe.

ALAPVONAL. A nézőtéri magyargyalázás tűrhetetlenségét talán kevésbé vitatják, a mérkőzésmegszakítás mint megoldás viszont valószínűleg rövidesen a süllyesztőbe kerül, felülírják bizonyos anyagi érdekek. Konkrétan a találkozók tévéközvetítésének kérdése, a jogdíjtulajdonos ugyanis egyértelműen károsultnak nyilvánította magát, és alig burkoltan megfenyegette az érintetteket: a gyakorlat folytatása esetén újratárgyalják a feltételeket.