TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Szóval csak nyugi, ne akarjunk skandinávok lenni. Tanulhatunk tőlük, de nem mindent. Nem is kell. Nekünk megvolt a mi utunk, és az is a csúcsra vitt. Nem tűnt el, csak mi tértünk le róla.

ALAPVONAL. Ez azt mutatja, hogy a topligákkal szemben nálunk sokkal több az esetlegesség. A gólok jelentős része nem úgy születik, hogy az egyik csapat ráerőlteti az akaratát a másikra, játékban a másik fölé nő és ennek köszönhetően talál be, hanem annak, hogy egy adott szituációt, szabadrúgást, szögletet jobban old meg.

ALAPVONAL. Ezért is tartom nagyra Szigeti Csaba merész vállalkozását, hogy ebbe a kikerülhetetlen problémahalmazba mégis fejest ugrott. Ezt csak olyan ember meri megkockáztatni, aki tetőtől talpig elkötelezett szűkebb pátriája sportmúltja iránt, akinek fontos szempont, hogy az utókornak megörökítse azon elődöket, akik megérdemlik az érdeklődést életük, cselekedeteik, teljesítményük alapján.

ALAPVONAL. Bevallom, a sajtóhelyek biztonságos fedezékéből sokszor pásztáztam a szurkolókat, nézőket. Néztem az arcokat, és képtelen voltam szabadulni az érzéstől: egyetlen apróságon, valamilyen megfoghatatlan csekélységen múlik, hogy a varázslatos lelátói hangulat, a hangulati feszültség valamiféle robbanásban törjön ki.

ALAPVONAL. Hetényi Zoltán, a debreceni hokis egy pillanatig sem éreztette a fehérvári vezetőkkel, játékosokkal, szurkolókkal, hogy különösen motivált és bizonyítani akarna volt klubjának, hogy talán még mindig ott lenne a helye. Egyszerűen beállt a kapuba, tette a dolgát, kizárva a külvilágot csak a játékra, a feladatra koncentrált.

ALAPVONAL. Eusébio mindig elismerően beszélt a magyarokról. Egy 1976-os interjúban Thékes Istvánnak elmondta, hogy Albert Flórián, Bene Ferenc, Mátrai Sándor és Mészöly Kálmán a hatvanas évek Benficájában is főszerepet kaphatott volna. Puskás Ferencről mint a nagy elődről szólt tisztelettel, s még Guttmann Bélát sem hagyta ki a sorból.

ALAPVONAL. Noha Ion Tiriac a hétből öt meccsen jégen volt, 1964-ben Innsbruckból már úgy tért haza, hogy eldöntötte: az olimpiával együtt 1958 óta íródó hokis éveit is lezárja, s csak a teniszre koncentrál.

ALAPVONAL. A kézilabda Eb-n százával, ezrével sorjáztak a jó és a rossz döntések, a kedvező és a kedvezőtlen fordulatok. Így, hogy kiestünk, arra jutunk, hogy ennek sajnos így kellett lennie. Ezzel szemben, ha a, mondjuk, háromezer meghatározó tényezőből kettő másként alakul, sokan most azon ömlengenének – nem is ok nélkül –, hogy nagyon is rászolgáltunk a továbbjutásra.

ALAPVONAL. Ki is volt 2021 legjobb futballistája? A France Football választottja, a FIFA díjazottja vagy az UEFA kitüntetettje? A sport szellemében talán ideje lenne rendezni az elismerések között is egy Szuperkupa-viadalt.

ALAPVONAL. A szurkolást érzékelők sokkal kevésbé fújták be a hazai játékosok által elkövetett szabálytalanságokat, mint a találkozót laboratóriumi körülmények között néző kollégáik. A kutatók erre azt mondták, a játékvezetők így tartanak pajzsot maguk elé a lelátó népével szemben.

ALAPVONAL. A pécsi konferencia fő rendezője, nyitó előadója, Rátgéber László számára kilenc bajnoki arany és egy Euroliga-győzelem után – hogy a közbeeső állomásokat most helyszűke miatt mellőzzük – ma már más dimenziót jelent a kosárlabdázás.

ALAPVONAL. Józan belátás, végtelen türelem és tudatos közeledés segíthet megbirkózni a történelem súlyos örökségével, és legjobb hitünk ellenére sem lehetünk meggyőződve arról, hogy nemes futballszakmai törekvések átírhatják a sok évszázados társadalmi kódokat.

ALAPVONAL. Nálam ilyen Aschner Lipót. Jövő héten lesz 150 éve, hogy megszületett, ma hetven esztendeje hunyt el, ám mint a kiemelkedő személyiségek általában, nem csupán a kerek évfordulókon érdemeln(én)ek említést. A minőségre esküdött, ám a földön járt. »Amíg én állok az Újpest élén, addig sportbeli elhatározásokat sohasem fog nálunk anyagi szempont irányítani.«

ALAPVONAL. Lehet, míg az Aranycsapat a modern futball origója, addig Deák Bamba a hőskor ideájának utolsó világszínvonalú példázója? Aki a diadal reményének eleven modellje volt Szentlőrincen és az Üllői úton, a közösség daliájaként, s a játék leginkább mámorító pillanatával, a góllal oly sokszor adott örömet, mint rajta kívül senki a világon ily rövid idő alatt.

ALAPVONAL. De nincs az az ostoba ember, aki ha nyerünk, azt bizonygatná, hogy igenis kikaptunk, ha ellenben kikapunk, arról igyekezne meggyőzni hallgatóságát, hogy tulajdonképpen nyertünk. A sport tisztaságának, normalitásának is köszönhetően lesz ez üdítő hangú, töltetű rádió.

ALAPVONAL. Arról nem beszélve, hogy ebben az atomkori játszadozásban egyre inkább (sőt mostanság már kizárólag) a megfelelő mennyiségű honorárium a sportághoz vonzó mágnes: kis pénz, kevés foci, több pénz, több foci – mármint lelkesedésben és időtartamban.

ALAPVONAL. »A Barcelona története legdrágább játékosának Messivel egy szinten kellene futballoznia, de tudomásul kell venni, hogy Messivel senki sincs egy szinten« – ráadásul csak akkor ment neki, amikor Messi nem játszott, de amikor az argentin volt a vezér, Coutinho a láthatatlan embert alakította.

ALAPVONAL. Van egy vitathatatlanul tehetséges fiatal sportoló – ha nem lenne az, nem kerül az NB I-be és nem rúg ilyen gólt –, aki pályafutása legelején bemutatta vélhetőleg fő művét, azóta pedig küszködik önmagával, a sérüléseivel, az irigységgel és a túlzott várakozásokkal.

ALAPVONAL. Most meg már csak egyfajta nekrológ marad, de inkább nevezzük emlékezésnek olyan korról, amelyben a romániai tőrvívás tele volt magyar lányokkal és asszonyokkal, a román válogatott „hivatalos” nyelve pedig a magyar volt. Talán Olga néni sem venné zokon, hogy a privát gyász mellett a régi társakkal együtt siratjuk el őt.

ALAPVONAL. Az eredményért mindenre képes edzők azt mondják – olvasom a pszichológusoknál –, hogy ők győzteseket nevelnek, ám igazából veszteseket, mert kiölik az ifjakból, hogy saját magukat is hozzátegyék a fejlődésükhöz.