Sümegi Elemér a hegedűkészítő ultrafutó

Honlapunkon is beszámoltunk Csécsei Zoltán országos csúcsáról a Balatonalmádiban rendezett 24 órás ultrafutó-bajnokságon. A figyelmes szemlélőnek a célba érkezés pillanatait megörökítő videón azonban feltűnhetett a jellegzetes szőke loboncú Sümegi Elemér is.

„Csécsei Zolival többször volt lehetőségem futni ultraversenyeken, és most is volt ereje, hogy a körpályán mindig biztasson” – kezdte megkeresésünkre a Balatonfüredi AC színeiben induló Sümegi Elemér, aki a nyílt futamban 155.584 kilométerrel végzett az ötödik helyen.

A decemberben 47. születésnapját ünneplő hobbifutó hivatása szerint hegedűkészítő, s messze földön híres műhelyt működtet Veszprémben, a Szalézium Érsekségi Turisztikai Központban. Feleségével három gyermeket nevelnek: Sámuel 22, Benedek 20, Imola 18 esztendős.

Kifejezetten tetszett neki, hogy nem a szakmája, hanem a futás miatt keressük.

A Balatont már többször is megkerülte futva, az idén például a privát Instant Balaton Touron és a Balaton Szupermaratonon is. Tavaly úgy futott a világranglista negyvenedik helyére egy 48 órás versenyen, hogy nincs edzője, edzésterve.

„A huszonnégy órás bajnokságon elhelyezett frissítőponton az általam termesztett céklából és almából készült levet fogyasztottam. A táplálkozás fontos eleme még a fürjtojás, a házi sajt és a sok zöldség – persze mind kizárólag saját vagy ismerős kertjéből, udvarából. Este tizenegy körül megszólított egy hölgy, mondván, látja, nincs segítőm, és ő szívesen segítene. Mondanom sem kell, végtelenül hálás vagyok neki. Már nagyon vártam a hajnalt, mert ahogy pirkadni kezdett, új erőre kaptam. A verseny végére belelendültem, az utolsó órában képes voltam öt és fél perces ezreket futni.”

„Sokan kérdezik, hogy unalmas-e futni a köröket? Nehéz elmagyarázni, de egyáltalán nem az. Minden körrel új élmény indul, igazából nem érzek fájdalmat, mert amióta nem fogyasztok húst, úgy érzem, nem gyötör olyan izomfájdalom, mint korábban – talán kevésbé alakul ki savasodás. Persze az ízületek megérzik a terhelést, mégis fantasztikus az élmény. Ahogy az is, hogy együtt futottunk be Csécsei Zolival, és a legvégén együtt sírtunk. A Himnuszt hallgatva könny szökik az ember szemébe.”

A hegedűkészítő már-már átszellemült finomsággal beszél arról, hogy katarzisnak és flow-élménynek sem nevezné a futást. Sokkal inkább amolyan szenvedélybetegségnek, amelyhez nem kell más, csak egy jó futócipő.

„Próbáld meg leszoktatni az alkoholistát vagy a nikotinfüggőt… A századik kilométer után fantasztikus gondolatok cikáznak a fejedben. A gyermekkorom jut eszembe, amikor futottam erdőn-mezőn keresztül, még barna színű gumitalpas dorkóban. Megnyugtató álomhoz tudnám hasonlítani a száz kilométer feletti állapotot.”

Bár néha a szomszéd néni megjegyzi, ugyan minek futok már ennyit, csak tönkreteszem magam, inkább fordítva érvényesül a hatás: az élményről mesélve még őt is feltölti a hosszú depressziós téli időszakban.

„Ha valaki megnézi, a futók tekintete mindig csillog, megbújik benne valami kis huncutság, még a szarkalábaik is felfelé íveltek.”

Bár Sümegi tisztában van vele, hogy az előtte célba érkezőket szakemberek segítik, neki nem a teljesítmény, hanem a futás élménye a fontos, ezért sincs személyi edzője. Tíz éve fut intenzíven – a futást már az iskolában megszerette –, megszokta, hogy maga tervez.

„Kérdezik néha, no, mennyit akar ma futni a művész úr? Én pedig: bocsánat, nem terveztem. Nincs nálam semmiféle technikai eszköz, amellyel mérhetném az eltelt időt és a megtett kilométert, no meg a pulzusszámom. Aki kicsit is természetközeli helyen él, hamar megtanulja, hogy vannak részletek, amelyek elhanyagolhatók.”

Egyébként két „edzője” azért van, fjord lovai: Rosa és Elsa. Velük gyakran fut a szabadban és a körkarámban, „r négyzetszer pí” képlettel kiszámolható, de olykor tizenöt-húsz kört is megtesznek.

„Sok mindenre megtanítanak. Éppen a huszonnégy órás versenyem alatt már fáradtan sokszor azon kaptam magam, hogy előrehajolva szinte beledőlök a futásomba, aztán a western lovastréner barátom szavai jutottak eszembe: »Hé, figyelj oda, a lovat hátulról lovagoljuk, vagyis a válladat felemeled, a csípődet behúzod!«”

A futás olyannyira az élete része, hogy a karantén ideje alatt két hónapig futva járt be veszprémi műhelyébe, azaz oda és vissza is 15 kilométert tett meg hegynek fel, hegynek le.

„Nagyon jó volt látni, hogy a második hétre már olyannyira megszoktak a muflonok és a szarvasok, hogy már nem menekültek el előlem.”

 

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!