Hajrá, Marcsi! – S. Tóth János publicisztikája

Sokan felkapták a fejüket a minapi hírre, miszerint a babát váró Póta Georgina helyett Bátorfi Zoltán szövetségi kapitány a 44 esztendős Fazekas Máriát hívta be, pontosabban vissza a női asztalitenisz-válogatottba. A Budaörs játékosa ugyanis 2005-ben már elköszönt a nemzeti együttestől, klubszinten azonban azóta is versenyez; a múlt ősszel a Bajnokok Ligájában is asztalhoz állt.

Az, hogy a magyar csapatnak sikerül-e kvalifikálnia az olimpiai selejtezőn, január 22. és 26. között kiderül. De ha el is jutnak a mieink Tokióba, biztosan nem Fazekas Mária lesz a pingpongosok korelnöke, hiszen a kínai születésű, ám luxemburgi színekben szereplő Ni Xialian még tavaly nyáron kiharcolta az indulás jogát, s a játékok idején már túl lesz az 57. születésnapján is. Persze köztudott, hogy az asztalitenisz (nem csak) a húszévesek sportja. Faházi „Janika” jóval túl a hetvenen is üti a labdát (hol ütővel, hol parkettával, papuccsal, lángossal, bokszkesztyűvel vagy valami mással), Klampár Tibor csaknem hetvenévesen rendszeresen szerepel alacsonyabb osztályú csapatbajnokságban, s tíz évvel ezelőtt bejárta a világsajtót a hír, hogy Dorothy Delow személyében 100 éves szereplője is volt a Kínában megrendezett veterán-vb-nek, mi több, az ausztrál hölgy meccset is nyert. Pedig hozzá képest „tacskókkal” kellett játszania, a csoportjában 84 év volt a korátlag.

Hogy mi az ideális életkor a versenysportban, korszakonként, sportáganként s persze egyénenként változik. Hiszen van, akinél a csúcsteljesítmény saját legjobbjának meghaladása, megint másoknál ez az ellenfelek legyőzését, az elitnél pedig a bajnoki címeket jelenti. Általánosságban elmondható, hogy az erőt, robbanékonyságot igénylő sportokat a huszonévesek uralják, a harmincasoké a mentális felkészültséget fokozottan megkövetelő ügyességi sportok, a negyvenesek a kitartást feltételező számokban meghatározóak, míg az ötvenesek az olyan taktikai sportokban tehetik le még a névjegyüket, mint a lövészet, az íjászat, a lovaglás vagy a vitorlázás.

Napjainkra jelentősen kitolódott a versenyzők pályafutása, szoros összefüggésben az edzésmódszerek korszerűsödésével s persze az újabb és újabb tudományos eredmények beépítésével. Ám óhatatlanul eljön a pillanat, amikor a test elöregedése és fizikai elhasználódása okán visszafordíthatatlanul romlani kezd a teljesítmény. A spanyol La Liga 2017–2018-as idényében elvégzett felmérés szerint a 30 év feletti futballisták csupán két százalékkal futnak kevesebbet ifjabb játékostársaiknál, de a sprintek esetében ez a különbség már öt és harminc százalék közötti. Az olló 35 fölött nyílik drámaian, posztonként más-más tempóban; a kapusok és a középső védők például 31 éves korukban érhetnek a csúcsra, a támadók viszont ennél korábban. Viszont a passzpontosságban – amelyben a rutinnak meghatározó a szerepe – a plusz harmincasok három–öt százalékkal hatékonyabbak a 16 és 29 év közötti labdarúgóknál, s ez legalábbis mérsékelheti az „öregek” fizikai teljesítőképességben jelentkező hátrányát.

Meglehet, ezzel is magyarázható, hogy egy másik tanulmány megállapítása szerint az UEFA Bajnokok Ligájában az 1992–1993-as és a 2017–2018-as idény között 1.6 évvel, 24.9-ről 26.5 esztendőre nőtt a labdarúgók korátlaga. Mindez összhangban van azzal a ténnyel, hogy a legutóbbi, 2018-as oroszországi vb-n aranyérmes francia válogatott átlagéletkora épp 26 év volt, négy esztendővel korábban pedig a győztes németeké 26.3. A maga számaival a futball tehát nem tér el a többi sportágtól, legalábbis a The Stats Zone sport-adatszolgáltató felmérése alapján a férfi és női versenyzők átlagosan 26.2, illetve 25.2 évesen érik el teljesítőképességük csúcsát. Sportágakra lebontva már színesebb a kép. A legidősebb világversenyérmesekkel a lósportok büszkélkedhetnek, e műfajban a legjobbak átlagéletkora 35.9 és 37.5 év között van. A sor másik végén, ha úgy tetszik, elején, a ritmikus gimnasztikázók állnak, a legjobbak a tini korosztályból kerülnek ki, hiszen – átlagban, persze – mindössze 18 és fél esztendősek. Nem sokkal lógnak ki a tinédzserek közül a tornászok sem, náluk 20.5 év az elit középértéke, és abban sincs semmi meglepő, hogy e mutató 22.2 év az úszóknál és a műugróknál (az asztaliteniszben 24.8 esztendő). Ez a statisztikai adatsor még inkább felértékeli Hosszú Katinka teljesítményét, aki már 31 éves lesz, amikor Tokióban – reményeink szerint – újabb aranyra váltja éremesélyét, s megkoronázza eddig is káprázatos életművét. Ezzel ráadásul csatlakozna Michael Phelpshez, aki szintúgy 31 volt, amikor Rio de Janeiróban az utolsó olimpiai győzelmeit aratta. Más kérdés, hogy az amerikai fenomén huszonháromszor állhatott az ötkarikás játékokon a dobogó tetején, ám ez az Iron Lady produkciójának értékét mit sem befolyásolja. Akinek 2019-es teljesítménye – ahogy a minap kiderült – világviszonylatban is páratlan, hiszen nemektől és sportágaktól függetlenül ő volt a földkerekség legeredményesebb sportolója: 78 versenyéből hatvanegyről érmet vitt haza, negyvenhétszer aranyat, s az erőpróbák közt vb éppúgy volt, mint Európa-bajnokság vagy épp világkupa-viadal.

Arról, hogy Hosszú Katinka mi mindent tesz versenyképessége megőrzése, sőt fejlesztése érdekében, számos cikk íródott, s néhány információt a könyveiben maga is elárul. Könyvet írt felkészülése műhelytitkairól az amerikai futball élő legendája, Tom Brady is; a TB12 módszer magyarul is elolvasható. A hatszoros NFL-bajnok most éppen azért érdekes, mert csapata, a New England Patriots már a wild card körben elvérzett az aktuális bajnokság rájátszásában, s boldog-boldogtalan azt tippelgeti, mi lesz az irányító sorsa, aki a következő bajnokságnak már 43 esztendősen vágna neki. Brady korábban arról beszélt, 45 éves koráig folytatná, azaz ha kizárólag az életkora befolyásolná a döntését, nem sokat kellene töprengenie. Az NFL örökös korelnöke, a szintén quarterback George Blanda ráadásul 48 volt, amikor 1975-ben az Oakland Raidersnél végleg letette a lantot. Az is igaz azonban, hogy őt karrierje utolsó szakaszában már rúgójátékosként használták, ami kétségkívül kímélőbb poszt, ugyanakkor az is tény, hogy 43 volt, amikor még irányítóként vezette be a Raiderst a Super Bowl II-be (a trófeaszerzés nem jött össze, Miamiban a Green Bay Packers nyert 33–14-re). Blanda azon kevesek közé tartozik, akiknek pályafutása négy különböző évtizedbe nyúlt bele (1949-ben indult és 1975-ben ért véget). A napokban csatlakozott e szűk elithez Vince Carter: az Atlanta Hawks 42 esztendős kosárlabdázója az első az NBA történetében, aki négy egymást követő évtizedben is pályán lehetett. S 42 volt a tengerentúli profi kosárliga egyik fárosza, Kareem Abdul-Jabbar is, amikor befejezte a sportolást; ő negyven után még három döntőben szerepelt, mindháromszor kezdőjátékosként, s kettőt meg is nyert a Los Angeles Lakersszel, plusz mindhárom évben beválasztották az All Star-gálára. S amikor egy esztendővel a búcsúját követően visszavonultatták a mezszámát, újbóli pályára lépésével tréfálkozott. Azt mondta, szerinte Pat Riley vezetőedző nagyon is komolyan beszélt, amikor azt ajánlotta, álljon újra csatasorba.

Néhány botrányosan gyenge idény után a Lakers csillaga megint felemelkedőben van, amiben elperelhetetlenek az immár 35 esztendős LeBron James érdemei. James király éves szinten másfél millió dollárt költ csak arra, hogy karban tartsa a testét, s képes legyen megfelelni az NBA abszurd terhelést jelentő kihívásainak. Újra a régi fényében csillog Cristiano Ronaldo is. Napokon át címlapokon volt tavaly decemberben a Sampdoriának fejelt gólja, amelynél 256 centis magasságban találkozott a homloka a labdával, azaz 71 centi volt a súlypontemelkedése, ami 34 évesen nem lebecsülendő ruganyosság (igaz, 2013-ban a Manchester United elleni BL-nyolcaddöntőben még 78 centire távolodott el a földtől...). De lehetne idézni a jégkorongozó Chris Chelios példáját, aki 48 évesen tette le a hokiütőt, s túl a negyvenen Stanley-kupát nyert a Detroit Red Wingsszel, valamint olimpiai ezüstöt az amerikai válogatottal. Vagy a szintén 48 éves koráig aktív bokszoló George Foremanét, ő 38 esztendősen tért vissza a ringbe évtizedes kihagyás után, és 45 volt, amikor a tizedik menetben kiütötte a címvédésről ábrándozó Michael Moorert. Vagy a jamaicai (később szlovén) sprintert, Merlene Otteyt, aki már 20, de még 40 évesen is állt olimpiai dobogón. S akkor még nem esett szó Martina Navratilováról: a tenisz nagyasszonya 44 évesen vett újra ütőt a kezébe, s még tizenkét páros és három vegyes páros Grand Slam-győzelmet csapott hozzá már addig is lenyűgöző trófeagyűjteményéhez; az utolsót egy hónappal az 50. születésnapja előtt.

Nagyon úgy fest tehát, igaza lehet Dara Torresnek is, aki pekingi eredményével azt tanította meg: az életkor olykor nem több, mint egy szám. Az amerikai úszónő 24 évet, s benne öt nyári játékot átölelő olimpiai karrierje során összesen tucatnyi érmet gyűjtött be, s a 2008-ban 41 esztendősen nyert ezüstöt a 4x100-as gyorsváltó tagjaként.

Úgyhogy: hajrá, Fazekas Marcsi!