– Akkor vált országosan ismertté, amikor 2013-ban megnyerte a Miss Universe Hungary szépségversenyt. A Miss Universe világverseny egy hónapos moszkvai felkészítőjét miért nem követte világraszóló modellkarrier?
– A siker elindította a karrieremet, de már akkor, menet közben is éreztem, az nem az én utam. Tizennyolc-tizenkilenc éves európai lányként esélytelen voltam az évek óta erre trenírozott latino szépségekkel szemben, nem jutottam be az első húsz közé, mégis felejthetetlen élmény, hogy ilyen fiatalon a hazámat képviselhettem egy világversenyen. Utána egy hónapig Milánóban, egy hónapig Isztambulban modellkedtem, s ennyi elég is volt hozzá, hogy nyilvánvalóvá váljon, ezzel a foglalkozással nekem nincs dolgom.
– Hogy érti?
– Nem voltam elég magas, és nem is tetszett az az életvitel, amit a modellszakma megkövetel. Nem szerettem volna folyamatosan utazni, bőröndből élni, a családom, a barátaim nélkül, és mindenképpen tovább akartam tanulni, diplomát szerezni.
– A Miss Universe Hungary alatt fedeztek fel, hívtak szereplőválogatásra, és a casting után szerepet kaptam a Jóban Rosszban című televíziósorozatban.
– Miközben édesapja, R. Kárpáti Péter a másik kereskedelmi csatorna hasonló teleregényében, a Barátok közt című szappanoperában formálta meg Berényi András karakterét?
– Poén lett volna, ha egy időben szerepelünk a „rivális” sorozatokban, de apu akkorra már kilépett a stábból.
– Az ő indíttatására próbálkozott a színészettel?
– Apu mindenben támogat, segített volna ezen a pályán is. Egyébként a gimnáziumban drámatagozaton végeztem, mégsem akartam a Színművészeti Egyetemre felvételizni, mert tudom, mennyi kötöttséggel, lemondással jár a próbafolyamatok, az előadások sora, mennyire teljes embert kíván a hivatás – az én lelkem pedig sokkal szabadabb. Már suli mellett is mentem a munka után, mindig hajtottam a céljaimat, s annyira nem akartam színész lenni, hogy érte minden másról lemondjak, ami még érdekel, hogy mindent feláldozzak a szakma kedvéért.
– Szóval, volt szépségkirálynő, modell, színész, foglalkozott tartalomgyártással, influenszerkedéssel, tanult sminkesnek… Megkérdezhetem, mi lesz, ha nagy lesz?
– Műsorvezető. Az utóbbi időben a TV2 csatornán ezzel foglalkozom, s a leginkább ez érdekel.
– Ami azt illeti – bár még az epizódok forgatásának közepén járunk –, a Príma, a Nemzeti Sport és a Mindmegette közös műsorát is remekül vezeti a Bajnokok reggelije háziasszonyaként. Az ország legjobb sportolói közül tízzel forgathat, miközben elkészítik kedvenc receptjeiket. Mi a tapasztalata eddig?
– Nagyszerű élmény velük forgatni, partnerek a tartalmas beszélgetésben. Őrület, milyen önfegyelemmel, lemondással, célorientáltsággal élik a napjaikat, sokat tanulok tőlük e téren.
– Ezek szerint ön nem ilyen?
– Főleg az étkezésben nem… Próbálok figyelni rá, hogy mit eszem, de egyáltalán nem vagyok válogatós – jöhet a kóla, energiaital, gumicukor, csoki, Meki... Nagyon édesszájú vagyok. A forgatási napok kapkodásában egyébként sem tudok a jóízű étkezéshez előkészülni, a helyzet szüli, mit van időm bekapni.
– Most nők milliói utálták meg egy pillanat alatt… Akkor mégis mitől ilyen nádszálkarcsú?
– Apu és anyu – jó a genetikám. Azért annak, hogy ilyesmiket eszem, látszik ám a hatása: narancsbőr a lábamon.
– Korábbi szépségkirálynőként nem azt várják el öntől, hogy tökéletes megjelenésre törekedjen?
– A szépségkirálynő-választás sokat adott, azon a versenyen fedeztek fel, de mai fejjel egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy mások, ismeretlenek pontszámokkal értékeljenek, ítéljenek meg. A közösségi hálón is csak tökéletes képet akarunk festeni magunkról, pedig jobb lenne, ha nem álcáznánk magunkat, nem fednénk el a valónkat – maradjunk önazonosak!
– Jól hangzik – ön hogyan áll a gyakorlati megvalósítással?
– Megfelelési kényszeres lány vagyok, úgyhogy küzdenem kell magammal, de már jól állok. Nagyon adok mások véleményére, de már nem az számít, mit mondanak rólam, hanem hogy ki mondja. Abban a világban, amelyben bárki kommentálhat, a posztod, a képed alá írhat, úgysem felelhetsz meg mindenkinek. Ha megszakadsz, ha százszázalékosan felkészülsz is, nem tudsz mindenki kedvére tenni.
– Kiknek a véleményére ad?
– A párom, a testvérem, a családtagjaim és a szűk baráti köröm véleményére. És azon szakmabeliekéére, akikkel van lehetőségem találkozni, együtt dolgozni és tanulni tőlük.
– Mennyire fontos önnek a barátság?
– Nagyon erősen kötődöm a barátaimhoz, akiket még az általános iskolában, a gimnáziumban és a szépségversenyen ismertem meg. Büszke vagyok rá, hogy két közeli barátnőm is ebből a szférából jött, pedig abban a miliőben akkora a rivalizálás, hogy őszinte, közeli kapcsolatok ritkán szövődnek.
– És mennyire van barátságban a sporttal, a testmozgással?
– Futni szeretek, mert kikapcsol, meg edzőterembe járok. Gyerekként több sportágat kipróbáltam, lovagoltam, ritmikus gimnasztikáztam, táncoltam, dzsesszbaletteztem, belekóstoltam a szinkronúszásba. De versenyszerűen nem sportoltam.
– Pedig a vezetékneve nagyon jól cseng a magyar sport világában: a kardvívó Kárpáti Rudolf hatszoros, a vízilabdázó Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok volt…
– Akkor ezt nagyon elszúrtam, mindenképpen kellett volna valamit sportolnom…!
– És a televízióban milyen sportközvetítést néz meg szívesen?
–Nem vagyok nagy tévéző. A sportágak közül az első helyen a Formula–1 áll, mert korábban a Magyar Nagydíjon hoszteszkedtem, a cateringben dolgoztam, főként a Paddock Clubban. A Mercedes csapat a kedvencem. A párommal azonban szívesen elmennék szurkolni egy nagy futballarénába egy fontos tétmérkőzésre, szívesen megtapasztalnám az atmoszféráját.
– Ugorjunk az idősíkon! Mivel lenne elégedett ötvenévesen?
– Szeretném, hogy a műsorvezetői karrierem kiteljesedjen, hogy legyen olyan saját vállalkozásom, amelyre biztosan támaszkodhatok, ha szerető család venne körül gyerekekkel, és nem maradhat ki az utazás, a fejlődés, az önképzés sem.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. szeptember 26-i lapszámában jelent meg.)