Olimpiai arannyal lépne le a színpadról az úszóból lett fitneszvilágbajnok

 

– Egy tizenkétszeres felnőtt magyar bajnok úszóból lett fitneszvilágbajnok milyen sűrűn fordul meg az uszodában?
– Az úszás jó ideje kimaradt az életemből, de most gerincsérvből lábadozom, emiatt orvosi javaslatra két hónapig naponta lejártam az uszodába, és háton úsztam. Nemrég beszélgettünk az olimpiai bajnok Risztov Évával, és szóba került, hogy annak idején volt olyan nap, amikor harmincöt kilométert teljesítettünk edzésen. Úgy érzem, az aktív éveimben egy életre kiúsztam magam. Ezzel együtt volt csapattársaimmal máig jóban vagyok, a lányom, Virág keresztanyja például Sydney aranyérmese, Kovács Ágnes.

– A hátúszást kedvelte?
– Nagyon nem, ugyanis pillangó- és gyorsúszó voltam. Most viszont boldog voltam, amikor kiderült, hogy – még ha kényszerűségből is – újra vízben lehetek, hiszen másoknak ilyen sérüléssel kés alá kell feküdniük. Az úszómúltam is segít a felépülésben, a gyógytorna mellett jártam le megint az uszodába.

– Egy debreceni lány, akinek a családja erősen kötődik a futballhoz, miként került a vizes közegbe?
– Óvodásként átjártunk a szomszédos általános iskolába úszni, s az oktatók szóltak a szüleimnek, remek a vízfekvésem, szívesen látnának az ottani úszócsapatban. Közben zongoráztam is, az általános iskolába testnevelés és zene tagozatra is felvettek. Örültem az úszók érdeklődésének, hiszen kislányként is hiperaktív voltam, s mivel a szüleim rám bízták a választást, a testnevelésre voksoltam, így az úszócsapatba is bekerültem.

– Mi lett a zongorázással?
– Megmaradt hobbinak. Néha leülök a billentyűkhöz, de a fiam és a lányom már sokkal jobban játszik. Amikor tizenöt évesen felkerültem a Bp. Spartacushoz, abbahagytam a zenélést, így lényegében megmaradtam az alapoknál.

– Az az átigazolás nagy ugrás lehetett.
– Megtisztelő volt Kiss László megkeresése, ráadásul a debreceni úszósport abban az időben támogatás nélkül maradt, s úgy tűnt, megszűnik a szakosztály. Én viszont olimpiai és világbajnok szerettem volna lenni, Egerszegi Krisztina volt a példaképem. Egyszer a Három kívánságnak is írtam, hogy szeretnék vele úszni, de hiába vártam a válaszlevelet. Nem hezitáltam, amikor Kiss László a csapatába hívott. Új életbe csöppentem bele. A Szparitól kaptunk egy lakást a Szentkirályi utcában, ahol egy másik úszólánnyal, Klocker Edittel laktunk. Nekem pedig megadatott, hogy a Három kívánság közreműködése nélkül is egy medencében gyakoroljak a világ legjobbjával.

– Az elszántsága fényében érthetetlen, hogy Sydney előtt egyszer csak leadta a felszerelését.
– Szerelmes lettem, férjhez mentem, ráadásul az olimpia előtti időszakban egy hétig lázasan feküdtem, és azt éreztem, nem tudok megfelelően teljesíteni. Rossz döntés volt, ilyesmi előfordul az emberrel. Utólag már azt is látom, hogy azért nem jöttek az eredmények, mert későn érő típusként még nem voltam eléggé felkészülve a nagy sikerre. Az érettséget az anyaság hozta meg. Még nem voltam huszonegy, amikor Virág megszületett, s végül egy másik sportágban, a fitneszben tudtam kiteljesedni.

– Szerette volna, ha álmait a gyerekei álmodják tovább?
– Volt egy vízióm velük kapcsolatban, de nem akartam, hogy mind a ketten élsportolók legyenek. A lányom úszott, a térdsérülése miatt hagyta abba, a fiam viszont a mai napig futballozik, igaz, jelenleg ő is a térdével bajlódik. Ami közös bennük, hogy mindketten a tanulásra koncentrálnak: Virág Londonban másodéves joghallgató, Huba ősszel kezd Amszterdamban politológia-közgáz szakon. Nem tudom, Hollandiában folytatja-e a futballt.

– Hol tart a karrierje?
– Hattól tizennégy éves koráig a Ferencvárosban futballozott, aztán átkerült a Budaörshöz, s most esélye lett volna bekerülni a felnőttkeretbe. Nálunk az egész család futballrajongó, a férjem kisgyerek kora óta fradista. A Ferencváros és a DVSC meccsei alkalmával van némi vitánk édesapámmal és a testvéremmel – ő amúgy NB I-es játékos volt Debrecenben –, ettől eltekintve persze teljes az összhang. Apukámmal minden egyes telefonbeszélgetésünkben előkerül a foci is.

– Visszatérve a visszavonulására: miként reagált a döntésére az úszótársadalom?
– Én 1996-tól már Széchy Tamásnál úsztam, megadatott tehát, hogy mindkét legendás edző keze alatt dolgozhattam. Széchy próbált a szüleimen keresztül hatni rám, de hajthatatlan voltam. Más kérdés, hogy maradt bennem hiányérzet amiatt, hogy nem fejeztem be, amit gyerekként elkezdtem. A fitnesztől sok mindent megkaptam, amit úszásban szerettem volna elérni, persze a két sportág más-más kategória.

– Két olyan úszófejedelemmel készülhetett, akinek a munkássága mára, legalább részben, más árnyalatot kapott. Mit szólt azokhoz a hírekhez, amelyek évtizedes sebeket téptek fel az úszósportban?
– Egy sportolónak nagyon rossz azzal szembesülnie, hogy imádott sportága negatív megvilágításba kerül ahelyett, hogy a nagyszerű eredmények adnának beszédtémát. Kiss-sel, Széchyvel, sőt Turi Györggyel is dolgoztam együtt, utóbbival kifejezetten jó volt a kapcsolatom, sokat segített, a mai napig kiállok mellette. Egyiküknél sem tapasztaltam semmi kifogásolhatót, engem sohasem zaklattak, ezért hallgatom döbbenten a vádakat. Széchyvel rengeteget beszélgettem. Elképesztő hatással volt a versenyzőire, nemcsak a sportszakmai felkészítésben volt világklasszis, mentálisan is nagyszerűen motivált. Nem titok: a pszichológiai módszereiből sok mindent átemeltem a saját gyereknevelésembe.

– Attól a pillanattól, hogy becsukta maga mögött az uszoda ajtaját, addig, hogy először belépett a fitneszterembe, mennyire volt jelen a sport az életében?
– Néha elővettem Rubint Réka kazettáit, és otthon ugráltam kicsit, de alapvetően nem volt rá lehetőségem: nem akartam a gyerekeimtől elvenni az időt. Szerencsés a genetikám, az egyik várandósságom alatt négy és fél, a másik során két és fél kilót híztam, így nem volt gondom az alakommal. Úgy gondoltam, ha megnőnek a gyerekek, majd foglalkozom magammal.

– Igaz, hogy a fia indította el a fitneszkarrierjét?

– A lányom modellkedett, de vékonyka volt, ezért levittem egy budai edzőterembe. Amíg tréningezett, a büfében ücsörögtem, de rábeszélt, hogy sütizés helyett álljak be én is, legyen ez anya-lánya program. Jól is éreztük magunkat, ám jött az az időszak, amikor Huba fiam focistaként mélypontra került. Sokat beszélgettem vele, motivációs filmeket néztünk, amikor egyszer azzal állt elém: anya, ha azt mondod, mindent el lehet érni, nincs lehetetlen, mutasd meg, hogy ez így is van – beneveztünk téged a fitneszbajnokságra! Noha csak tizenkét hetem volt a felkészülésre, második lettem az anya kategóriában. Ezzel megint új fejezet nyílt az életemben, ugyanis bármennyire jó élmény volt a dobogón állni, második sohasem szerettem lenni. Úszóként van számos felnőttbajnoki ezüstöm is, de az eredményhirdetés után általában megtapostam őket az öltözőben mérgemben, annyira nem bírok veszíteni. Átigazoltam az INBA-hoz, egy teljesen doppingmentes natural szövetséghez, és kezdésként írtam magamnak egy papírt arról, mikor szeretnék magyar bajnok, Európa-, majd világbajnok lenni, s mikor fejezném be olimpiai bajnokként.

– Megvan ez a papír?
– Igen.

– Mennyi időt adott magának minderre?
– Végignéztem a versenynaptárt, és 2018 olyan szerencsés esztendő volt, hogy egymást követték a versenyek, az Eb-t ráadásul Magyarország rendezte. Egy évet készültem a magyar bajnokságra, májusban kezdtem el versenyezni, aztán júliusban lettem világbajnok Brnóban, októberben az Eb-ről egy arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal jöttem haza. Novemberben Las Vegasban két olimpiai ezüsttel zárult a menetelésem; a huszonéves korosztályban, harminchét esztendősen, 0.1 ponttal csúsztam le az első helyről…

– Ezeket az ezüstöket is megtaposta?
– Éjszaka a szobában néhányszor elhajítottam őket, utóbb azonban belegondoltam, hogy van olyan versenyzőtársam, aki hosszú évek során nem tudott elhozni egy világbajnoki érmet sem, nekem pedig ennyi minden összejött hét hónap alatt. Haragudtam magamra, hogy nem becsültem meg eléggé a két ezüstöt; most már biztosan másképpen reagálnék. Ha az utolsó versenyemről újra olimpiai ezüsttel jövök majd haza Las Vegasból, annak is örülök, bár a célom természetesen az, hogy olimpiai bajnokként lépjek le a színpadról.

– Az úszásban nincs mellébeszélés: aki a leghamarabb éri el a falat, az a győztes. A fitneszben viszont a bírók kezében van a sorsa.
– Ezt nem mindig könnyű feldolgozni. Az olimpiára világbajnokként érkeztem, nálunk ez utóbbi a topverseny, ha fej fej mellett állnak a versenyzők, a bajnok előnyt élvez. Las Vegasban attól a cseh lánytól kaptam ki, aki az Eb-n egy hónappal korábban ötödik lett. Ott és akkor nem éreztem jogosnak a sorrendet, de egy versenyzőnek illik tiszteletben tartani a bírók döntését. Azóta visszanéztem a versenyt, s arra a következtetésre jutottam, hogy a tengerentúlon, ahol a verseny eleve egy show-műsor hajdobálással, pusziosztással a színpadról, mások a követelmények, mint Európában. Itt az a jó, ha „leszáradtabb”, jobban látható az izomzat, odaát az ellenkezője hozza meg a sikert.

– Ön nemcsak sikeres fitneszversenyző, az interneten is népes a követői bázisa.
– Ma már nem elég jól versenyezni, jelen kell lenni a közösségi médiában is, és ez nagy felelősség. Ezzel én is folyamatosan szembesülök. Kéthetente van egy rovatom a Tv2-n, egyszer sportokat mutatok be, a következő alkalommal étkezési tanácsokat adok, egészséges ételeket főzök. Ennek is köszönhetően nagyon megugrott az Instagramon a követői bázisom, négyezer-ötszázról tizenhatezerre, pedig zárt az oldalam, megválogatom, ki léphet be. Ha nem így lenne, huszonötezer követő környékén járnék, hiszen volt olyan tévéadás, amely után kétezer-ötszázan jelöltek be. Természetesen szívesen adok tanácsot bárkinek, ám olyan rengeteg levél érkezik, hogy mindegyikre képtelenség reagálni.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 12-i lapszámában jelent meg.)