A szülőföld meséi – kacskaringós életutak, lebilincselő sporthistóriák Békés megyéből

 

„A születési helyem és a születésem időpontja pontosan meghatározza, ki is vagyok én: egy békés, bolond ember...” – mondta az 1918. április 1-jén, Békés városában napvilágot látott Tóth III Mátyás, a tizenhatszoros magyar, kétszeres román válogatott, magyar bajnok (Nagyváradi AC, 1944) és román bajnok (ITA Arad, 1947) futballista. Az aranyköpés akár a Viharsarki sporthistóriák című könyv mottója is lehetne, nem mintha a kötetben bemutatott személyek bolond emberek lettek volna, még csak békések sem mindig, a Békés megyei kötődés azonban a válogatott balszélsőjéhez hasonlóan – így vagy úgy – valamennyiük életén, pályafutásán nyomot hagyott. Szigeti Csaba munkája vállalt lokálpatrióta szellemben és a gondos újságíró alaposságával mutatja be 52 sportoló, sportvezető történetét – írhatnánk tárgyszerűen, a lebilincselő olvasmányt forgatva ugyanakkor érezzük, portrék összességénél itt jóval többről van szó. A békéscsabai tornasport első 50 évét bemutató Aranycsinálók (1999), a békéscsabai edzőről, Pásztor Józsefről szóló Pásztor (2012), valamint az Egy város, öt karika, ezernyi történet (2017) című könyvek szerzője, a békéscsabai polgármesteri hivatal 53 éves sportvezetője részletgazdag művével múltunkról, a XX. század vakvágányairól, a helyi gyökerekről, a vidéki társadalom viszonyairól is hiteles, árnyalt képet nyújt.

Egyszerűen fogalmazva ezt a könyvet jó újra és újra kézbe venni, elmerülni benne, együtt élni át a készítővel a felfedezés örömét, szembesülni korábban ismeretlen adatokkal, rádöbbenni váratlan összefüggésekre. És a végén elismerni, igaza volt a jeles sportújságírónak, Kocsis L. Mihálynak (a gyulai testnevelő tanár, edző, sportszervező, a kötetben önálló fejezet témájául szolgáló Kocsis Mihály fiának), amikor lektorként jegyzett előszavában rávilágított:  „A sport iránti vonzalmamat soha el nem feledő és meg nem tagadó emberként mindig azt érzem, hogy a magyar sport is folyamatos adósságban van. Adósságban, mert nem tud, nem akar elegendő figyelmet szentelni azoknak, akiknek – úgymond – »mindent köszönhetünk«. Mindent, vagyis a folytonosságot, a mát, és a... holnapot! Olimpiai járadék, élsportolói nyugdíj-kiegészítés, a nemzet sportolói – persze, ma már sok mindent fel lehet mutatni (hivatkozni rá), amiről egykor talán még csak álmodni sem mertünk volna. És mégis... valahogy a hiány mintha egyre csak halmozódnék. A hiány, ami az élő emlékezet hiánya!”

Békés megye emlékápolási tartozása a 235 oldalas, nagy alakú, kemény táblás, gazdagon illusztrált könyvvel érezhetően csökkent. A megyében született vagy ott sportoló-dolgozó személyek sorsát megismerve viszont éppen ugyanennyit gazdagodik az olvasó, aki ezer meg ezer egyéb érdekesség mellett megtudhatja, hogy: tövisi és füzeséri dr. Füzesséry Zoltán, a Magyar Labdarúgók Szövetsége egyik alapítója, a szervezet későbbi kétszeres társelnöke Békés megye főispánjaként lett a futballszövetség önálló elnöke (1918–2020); a szeghalmi születésű Szisz Ferenc Párizsban a Renault fivérek megbízható autószerelőjeként, majd az autógyár versenyzőjeként szerzett nemzetközi ismertséget (amellyel egy Szisz Ferenc nevű tiszaszentimrei névrokon-szélhámos az 1950-es években itthon igyekezett visszaélni); a tótkomlósi zsidó származású Holits Ödön válogatott labdarúgó és szövetségi kapitány 1936-ban Hogyan futballozzunk címmel, Mamusich Mihállyal közösen szakirodalmi alapművet tett közzé; Schlosser Imre 1949-ben az Orosháza edzőjeként még hatvanévesen is beszállt játszani a Szeged elleni mérkőzésen; Varjú Vilmos atléta-súlylökő gyulai gyerekként a gyakorlás során bazaltkővel helyettesítette a vasgolyót, és a többi, és a többi...

A történelem súlyától nehéz vagy éppen a régmúlt idő tétnélküliségétől könnyed epizódokat végtelenségig idézhetnénk, szerencsére azonban teljesen felesleges lenne, a Viharsarki sporthistóriák szerzője, Szigeti Csaba nálunk avatottabb módon, majdhogynem a teljesség igényével tárta fel és mutatta be a megye több mint félszáz sporthírességének kacskaringós életútját. És ha egy békési vallomással kezdtük ajánlónkat, zárjuk is azzal, összhangban a könyv szellemiségével. Amikor dr. Hepp Ferenc edzőt, sportdiplomatát, sportvezetőt bemutatták János Károly spanyol királynak, említve nevét és azt, hogy Magyarországról érkezett, ő rögvest hozzátette őfelségének: „Békésről.”

Csak a miheztartás végett...

(Szigeti Csaba: Viharsarki sporthistóriák, Kolorprint Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft., 2021)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. július 23-i lapszámában jelent meg.)