Bokszcirkusz – Moncz Attila publicisztikája

Szombaton The Ring IV – A Bajnokok Éjszakája fantázianévvel óriási bokszgálát rendeznek Rijádban. A szaúdiak nem aprózták el a szervezést, négy világbajnoki címmérkőzés szerepel a programban, egyik sem „futottak még” szervezet égisze alatt. A kiemelt találkozók nyolc bunyósának az összesített mérlege 193–3, úgy, hogy mindhárom vereséget a WBC félnehézsúlyú övéért harcba induló Anthony Yarde szenvedte el. A többiek (a rá váró David Benavidez, valamint a Brian Norman Jr.–Devin Haney, a Jesse Rodríguez–Fernando Daniel Martínez és a Sam Noakes–Abdullah Mason csata résztvevői) veretlenek és a maguk koordináta-rendszerében legalább nemzetközi klasszisok. Sőt, a többségük világklasszis.

Nos, össznépi figyelem és médiafelhajtás szintjén ez a rendezvény sehol sincs ahhoz a bokszgálához képest, amit a minap jelentettek be. December 19-én Miamiban ugyanis Anthony Joshua és Jake Paul ad egymásnak randevút. Az már biztos, hogy a csata több tíz millió dolláros bevételt generál, a Netflix streamingszolgáltató az egész világon közvetíti és lehet, az év ökölvívó-eseménye lesz. Sportszakmai okokból nagyon nehéz megmagyarázni, miért. Ma már Joshua sem első számú hívószó a bunyó világában, de neki legalább múltja van, hiszen amatőrként nyert olimpiai bajnoki címet és világbajnoki ezüstöt is, míg profiként az IBF, a WBA és a WBO nehézsúlyú világbajnoka is volt. De amióta Olekszandr Uszik kétszer legyőzte, majd az idén Daniel Dubois felmosta vele a Wembley padlóját, nyugodtan lejjebb sorolhattuk néhány kategóriával. Ennek megfelelően nem is ő a miami gála fő attrakciója, hanem Jake Paul. Aki papíron valóban profi ökölvívó, 13 mérkőzéséből 12-t megnyert (csak Tommy Fury tudta őt legyőzni), de azért nagyon messze van attól, hogy én például ökölvívóként tekintsek rá.

Merthogy neki kezdetben az internetes tartalomgyártás volt a kenyérkereső foglalkozása, és csak később kezdte el kihasználni a főleg a YouTube-on szerzett ismertségét. Igaz, addigra már bőven milliomos volt (dollárban), ma pedig már például a Forbes is a legjobban kereső tartalomgyártók közé sorolja. A neten szerzett népszerűségét pedig a ringben kamatoztatja, tudatos márkaépítés mellett. Első profi meccsét 2018-ban vívta, a hasonló bizniszben utazó Deji Olatunji ellen, TKO-val nyert is ellene. De figyelem, Joshua akkor már profi világbajnok volt, ráadásul olyan előképzettséggel, ami Paulnak nemhogy nem volt, de soha nem is lesz.

Neki másfajta veleszületett és ügyesen fejlesztett tulajdonsága van. Tudja, mikor mi kell a népnek. A kezdeti videói inkább tanulás jellegűek voltak, aztán ráérzett, sokkal jobban működnek a konfrontatív felvételek, a kattintásvadász címek és az őrült mutatványok. El lehet képzelni, milyen tartalmak bújtak meg a „Lógás egy 300 láb magas sziklán”, az „Így vesztettem el tíz másodperc alatt háromszázezer dollárt” vagy a „24 órát töltöttem el betonba temetve” cím mögött… Most pedig jöhet az, hogy egy hétköznapi ember megpróbál nyolc menetet kibírni szabályos, 10 unciás kesztyűben. Annak minden veszélyével együtt.

Senkinek se legyen kétsége afelől, Paul és Jo­shua mérkőzése a hírnévről, a pénzről és a figyelemről szól. Csak ezt sportként, bokszgálaként eladni elég kellemetlen. Még akkor is, ha manapság divat nem feltétlenül szakképzett ökölvívókat egymásnak ereszteni. Nem egy kereskedelmi csatorna kínálatában láttunk, látunk ilyeneket, csak ott annyival igazságosabb a harc, hogy senkinek sincs bunyós múltja. Itt meg azért egy igazi bokszoló találkozik egy szájhőssel/bohóccal/viccmesterrel, kinek hogy tetszik. De erre kíváncsi lehet Lionel Messi vagy Snoop Dogg is, miközben Rijádban ők biztosan nem jelennek meg.

És erre kíváncsi sok hétköznapi, az átalakuló világban az enyémhez képest eltérő gondolkodású ember is. Mert ebben a mérkőzésben nem csupán az ökölvívás szépsége, de adott esetben a vér, a tragédia lehetősége is benne van. Ma már a híradók fősodrának megfelelően ezek „a” hírek, a „megölte, elütötte, feldarabolta, kirabolta” jellegű információk dominálják a ránk zúduló információáradatot, nem pedig a valós teljesítményhez, értékekhez köthetők. A Sky News televíziós csatornának nyilatkozó egykori brit klasszisok ennek megfelelően nyugodt szívvel vázoltak apokaliptikus jeleneteket. Ők azért reálisan meg tudják ítélni, milyen, ha egy jól „összerakott” Joshua-ütés telibe talál egy félig-meddig amatőrt. „Ha minden rendben és szabályszerűen zajlik, attól kell tartani, hogy lecsapja ennek a srácnak a fejét” – vélte például Barry McGuigan, korábbi pehelysúlyú világbajnok, későbbi promóter. Carl Froch, a nagyközépsúly közelmúltbeli ura így fogalmazott a közösségi felületén: „Eltörhet az állkapcsa, beverhetik a fejét, beszakadhat az oldala, Isten ments, hogy agyvérzést kapjon.” David Haye, hajdani nehézsúlyú világbajnok pedig ezt mondta: „Ez lehet a vége. Ez lehet az utolsó napja a földön.”

A nép pedig erre vár. Vér, tragédia, halál, ráadásul élőben? Akkor jövünk és fizetünk! Csak közben meg arra viszonylag kevesen gondolnak, milyen és mekkora hatótávolságú fegyvert adnak az ökölvívást mint sportágat ellenzők kezébe, ha a végzetes kimeneteli lehetőségek valamelyike valóra válik. Elég nagyot… Egy eredendően nem nehézsúlyú és nem is bokszoló ember, aki egy-két kivételtől eltekintve kezdők és idősek ellen építette fel a pályafutását, és még mindig úgy küzd a brit sajtó szerint, mint egy chipses zacskóba zárt selyemmajom, csúnyán ráfázhat egy ízig-vérig profi ellen. Már ha Joshua komolyan veszi. Ha pedig nem veszi komolyan, akkor mi értelme az egész cirkuszt sportnak nevezni? 

Tekintsünk rá inkább gazdasági vállalkozásként, és akkor minden sokkal könnyebben megmagyarázható. Eleve így kellene kezelni Paul eddigi mérkőzéseit is, hiszen fellépései többségén akkora gázsiért bokszolt, amekkoráról még a világbajnokok többsége is csak álmodik. Pályafutása ötödik mérkőzésén, a volt UFC-s váltósúlyú világbajnok Tyron Woodley elleni második ütközetén kétmillió dollárt vághatott zsebre. Tavaly az akkor 58 éves Mike Tyson elleni pontozásos sikere összességében úgy 40 millió dollárt fialt neki. Ennyit azért nem hoz egy videó, ahogyan egyetlen korábbi filmszerepe sem. Ilyen pénzekből simán felépítette a cégbirodalmát, nem csupán álmai kocsiját (Lamborghini) vette meg, de például simán bevásárolta magát a legerősebb kevert harcművészeti szervezet, a UFC tulajdonosai közé, ahogyan bátran elindíthatta fogadó- és bokszmenedzseri irodáját (utóbbi szerényen a Most Valuable Promotions névre hallgat, utalva a legértékesebb játékos címére). 

Ha pedig elfogadjuk, hogy ez üzlet, ne csodálkozzunk egy bizonyos végkimenetelen. Eszerint Jo­shua irányít, alighanem földre is küldi majd Pault, de inkább pontozással, mint kiütéssel nyer, hogy aztán megdicsérhesse ellenfelét, mekkora harcos. Jake Paul pedig telekürtölheti a világot, hogy „igen, emberek, nem csupán nímandok, de egy 36 éves vérbeli nehézsúlyú bajnok ellen is megálltam a helyem, igazi bokszoló vagyok és várom a következő ellenfelem!”

Ami meg újabb pénzesőt hozhat neki. Elvégre akad a piacnak olyan szegmense, ami vonzó, ráadásul onnan még nem kapott ellenfelet. Hátha ráér például a színész Mark Wahlberg, aki a film­vásznon már alakított bokszolót, a legendás verekedő Arturo Gattit. Beugrónak (mert bokszgála esetén mindig kell B-verzió) pedig megteszi az akciósztár Jason Statham.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!