A csillagok együttállására várva – Thury Gábor publicisztikája

DÁRDAI PÁL SZEREPVÁLLALÁSA az Újpestben üzenetértékű lehet. Olyan szakember került egy magyar klubnál kulcspozícióba, aki a sportágat tekintve az alapokat ugyan még itthon sajátította el, de nagyrészt már külföldön szocializálódott. A most 49 éves, 61-szeres válogatott edző, aki 15 évet szerepelt a Her­thában, 286 Bundesliga-meccsel klubrekorder, meg nem alkuvó mentalitását édesapjától, idősb Dárdai Páltól örökölte, mindhárom fiából, Pálból, Mártonból és Bencéből magyar válogatottat nevelt. Nem részletezném, a Dárdai fiúkról rengeteg cikk született, vajon a magyar válogatott mezébe bújnak-e vagy sem. A vita tárgya az volt, a Berlinben felnövő utódok „elnémetesedtek-e”, ám döntésük egyértelművé tette, lehet a sokszínű német fővárosban is magyarnak maradni. Dárdai Pál kapcsán pedig fontos, hogy 2014-ben – Hertha-alkalmazottként – leült a válogatott kispadjára, német klubjától már az is nagy szó volt, hogy elengedte. Nyilván azért, mert tisztelték és elismerték az ottani munkáját, de amikor a munkaadó visszahívta állomáshelyére, mennie kellett. Ám ne feledjük, utóda az általa a Herthában megismert Bernd Storck lett, akivel a válogatott kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra – az ő „hagyatékaként”.

Dárdai Pál távozása óta több mint tizenegy év telt el, sok víz lefolyt a Spreen, de erről később.

Azok a magyar futballisták, akik az 1956-os forradalmat követően költöztek külföldre, a rendszer szemében páriák lettek, akárcsak azok, akik a hatvanas-hetvenes években disszidáltak (a teljesség igénye nélkül: Varga Zoltán, Ladinszky Attila, Kenderesi István, Magyar István, Kű Lajos, Harsányi László, Horváth József, Tóth Zoltán). Az ő nevüket is elhallgatták, szó sem lehetett arról, hogy tehetnek valamit a honi futballért. A helyzet akkor változott meg, amikor a sportvezetőség engedélyével – életkorhoz és válogatottságszámhoz kötve – legálisan lehetett a Lajtán túlra igazolni. A vezetőkben idővel még az is felvetődött, hogy aktív pályafutásuk befejezését követően itthon dolgozhatnának a sportág fellendítéséért. A középkori céhlegényekhez hasonlóan külföldön magukba szívják a tudást, tapasztalatot szereznek, amelyet itthon gyümölcsöztetnek.

A ferencvárosi Bálint László volt az első olyan labdarúgó, aki 1979-ben 60-szoros válogatottként 31 évesen az FC Bruges csapatához szerződhetett, őt rá egy évre a 33 éves, 77-szeres válogatott újpesti Fazekas László követte a Royal Antwerpnél. Hazatérését követően Bálint tevékenykedett a Volán edzőjeként, a válogatott technikai igazgatójaként, továbbá a Kispest-Honvéd ügyvezetőjeként. Fazekas a kinti játékos- és edzői karrier után Mészöly Kálmán pályaedzője volt a válogatottnál, jelenleg Spanyolországban él. Az itthon feladatot vállaló korábbi légiósok közül – a teljesség igénye nélkül – talán Nyilasi Tibor (70 éves, 70-szeres válogatott, öt évet játszott az Austria Wienben) neve kívánkozik az élre, aki bajnok és háromszor Magyar Kupa-győztes lett a Fradival. A három évi portugáliai játékosmúlt után visszatérő Szentes Lázár (70 éves, hatszor játszott címeres mezben) pedig az UEFA-kupa tavaszi szakaszába vezette a Debrecent, ami 2004-ben bravúrnak számított. Summázható, a ritka példáktól eltekintve a honi labdarúgás nemigen profitált abból, hogy a legjobbak légiósnak állhattak. A tudásukat nem forgatták vissza.

A fiatalabb generációt tekintve az Anderlechtben nyolc idényt lehúzó, 95-szörös válogatott, most 42 éves Juhász Roland rövid ideig a Fehérvár FC sport­igazgatói posztját töltötte be, jelenleg a civil szférában tevékenykedik. A labdarúgásunkkal kapcsolatban időnként markáns véleményt megfogalmazó 24-szeres válogatott Hrutka János, a Kaiserslautern­nel bajnok hátvéd 51 évesen sportmenedzser, a 49 esztendős Király Gábor, a 18 évadot külföldön töltő 108-szoros válogatott kapus a Vas vármegye tehetségközpontjaként működő szombathelyi Király Sportegyesület létrehozója. A 46 éves, 25-szörös válogatott, kilenc évet Németországban játszó Lőw Zsolt az egyik legjobb német szakember, Thomas Tuchel közvetlen segítőjeként dolgozott, 2025-től Jürgen Klopp stábjában az energiaitalokat gyártó cég klubjai egységes koncepciójának kidolgozásán fáradozik. Ám ami a futballunk felől nézve a legfontosabb, 2025 májusában az MLSZ elnökségébe választották. A negyvenes-ötvenes generációból a 44 éves, 59-szeres válogatott, korábban külföldön 16 idényt futballozó Hajnal Tamás emelkedik ki, aki 2018 óta a Ferencváros sportigazgatója: ebben a minőségében felelős az együttes játékosmozgásaiért, s ha azt vesszük, hogy a zöld-fehérek sorozatban a hetedik alkalommal szerepelnek valamelyik nemzetközi kupasorozat főtábláján vagy alapszakaszában, a munkája egyértelműen pozitívnak minősíthető, még akkor is, ha e tekintetben néha az Üllői úton is mellényúlnak – de ez ilyen szakma. A Hajnallal egyidős, 36-szoros válogatott, 14 évet német és osztrák bajnokságban futballozó Szabics Imre a magyar és az osztrák válogatott mellett is volt pályaedző, szakvezetőként a Fehérvárt irányította a 2021–2022-es idényben, jelenleg az Al-Ahlinál szintén pályaedző, 2025-ben egyiptomi Szuperkupa-győztesek lettek.

Ne menjünk el szó nélkül az 55 éves, ötszörös válogatott, az 1994 és 2009 között Németországban játszó, azt követően ott is edzősködő Bódog Tamás munkája mellett. Ő szintén a német iskola „terméke”, itthon dolgozott Mezey György mellett a Videoton bajnokcsapatánál, irányította a Diósgyőr szakmai munkáját, 2020-ban Kisvárdán és a Bp. Honvédban ugyanezt tette. A DVTK-val bent maradt az NB I-ben, de a következő idényben mennie kellett, jelenleg az NB I-ben 11., kieső helyen álló Nyíregyháza vezetőedzője. Esetében nagy kérdés, a német mentalitást át tudja-e ültetni a magyar klubokba, egyáltalán mekkora erre a fogadókészség. Noha nem látunk a kulisszák mögé, az egy helyen eltöltött rövid idő arra utal, nem megfelelő a felek affinitása. S nem vagyok biztos benne, hogy ez a vezetőedző hibája. Bódog ugyanis Dárdai Újpestre érkezésével kapcsolatban megjegyezte: a Megyeri úton furcsa lesz néhány embernek, hogy azért a pénzért, amit megkap, dolgoznia is kell…

Tény, a huzamosabb időszakot külföldön szereplő játékosoknak nem egzisztenciális kérdés a napi munkavégzés. Akár nyugdíjas életet is élhetnének, más kérdés, hogy harmincvalahány évesen az ember nem teszi ölbe a kezét… A karrier folytatására legjobb lehetőség, ha a klubja alkalmazásában marad edzőként, mint Dárdai Pál. Vagy vehetjük a 35 éves Gulácsi Pétert: a válogatottságot lemondó, az együttesben 58 alkalommal pályára lépő kapus szerződése a nyáron lejár Lipcsében (több mint tíz éve véd ott), s ugyan több klub érdeklődik iránta, nem elképzelhetetlen, hogy marad, még úgy is, hogy a helyét átadja a kezdőben csapattársának. Nem mellékesen később számítanának rá az RB Leipzig szakmai stábjában. Maradhatna a futballban, van jövőkép is. Családja is jól érzi magát Lipcsében, s az sem mellékes, hogy fiai lassan iskoláskorba érnek.

A magyar labdarúgásban 2010 óta jelentős változás állt be, legfőképpen az infrastrukturális területen. Ezzel párhuzamosan az utánpótlás-nevelés új alapokra került. Mégis, ami a színvonalat illeti, lenne mit javítani. Az igazán nagy eredmények még váratnak magukra, a képzésből leginkább a szellemi tőke hiányzik, amit nehéz hazahozni.

Sok víz lefolyt a Spreen, a Dárdai gyerekek felnőttek, az édesapának a Herthában végzett munka már nem jelentett kihívást, ám majd’ 50 évesen úgy érezte, annak ellenére, hogy edzőként már nem ül le a kispadra, motivált. Ezzel párhuzamosan Újpesten stabillá vált a háttér, Dárdai sportigazgatóként elkezdheti az építkezést. Hasonló szerepvállalásra a honi klubok többségénél is szükség lenne, csak éppen nehéz megfizetni a kint szerzett szakértelmet, ráadásul több tényező egyidejű megvalósulása szükséges, hogy valaki újra Magyarországot válassza. 

Legalább annyira bonyolult ez, mint a csillagok együttállása.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!